Ezek a mai gyerekek – és persze a felnőttek…

Sokszor elcsodálkozunk azon, mennyire másképp viselkednek a mai gyerekek, pedig az volna a furcsa, ha ugyanolyanok lennének, mint mi annak idején, vagy őseink, fiatalkorukban. Hiszen olyan eltérő körülmények között cseperednek, amelyek összehasonlíthatatlanok, akárcsak a pár évtizeddel ezelőttihez képest.

Manapság nemcsak sok tucatnyi, kicsiknek szóló könyv születik – a magyar gyermekkönyv-irodalom örvendetesen reneszánszát éli –, de legalább annyi szól róluk, nekünk, felnőtteknek címezve. Az Ursus Libris Kiadó legújabb kötete – Vissza a gyökerekhez – így fejlődnek ezek a mai gyerekek – mindenképpen ajánlható/ajánlandó a fiatal vagy kevésbé fiatal szülőknek.

A német szerzőpáros – dr. med. Herbert Renz-Polster gyermekorvos és a Heidelbergi Egyetem Mannheimi Közegészségügyi Intézetének kutatója, valamint Gerald Hüther professzor, szakíró,  a Göttingai Egyetem neurobiológia professzora, Németország egyik legismertebb agykutatója – gondolatébresztő művéből megtudható, miként voltak a gyerekek saját fejlődésük alakítói a múltban, miként maradnak azok a jelenben is, csak persze másképp, és milyen szerepet játszik mindebben a természet, no meg a digitalizált világ.

A kutatók alapvető különbségeket találtak aközött, ahogy a gyerekek egykor felcseperedtek, és ahogy manapság felnőnek. Annak idején a gyerekek idejük nagy részét kortársaik körében töltötték, méghozzá vegyes életkorú csoportokban, közösen játszva és a játék által tanulva, a természetben. Kivéve a főúri családok dadával, nörsszel, kisasszonnyal, magántanárral „ellátott” ifjait, akik szüleiket sokkal többet nélkülözték, mint ahogyan az manapság már szokás.

Napjainkban a gyerekek tantermekben ülnek, azonos korúak között, felnőtt(ek) társaságában; otthon tévét néznek, vagy a mobiltelefonjukat nyomkodják egész nap. Vajon ez az óriási változás milyen következményekkel jár a fejlődésükre nézve?

A kötet egyik méltatója megjegyzi, hogy a szerzőknek eszük ágában sincs kivonulni a modern korból, ám kellő hozzáértéssel és humorral bemutatják, hogy a természet közelsége és a vegyes korú gyerekcsoportokban folytatott önszervező játék milyen jótéteményekkel járulhat hozzá az életkompetenciák kialakításához.

Ami leginkább változott, és erre nem annyira tér ki a kötet, hogy a felnőtteknek manapság szinte alig van tekintélyük a gyerekek körében. A gyereklányok és fiúgyerekek sokkal jobban eligazodnak a számítástechnika és az internet, valamint a közösségi oldalak uralta, lassan utópisztikus valóságban, mint szüleik. Mondhatnánk, így volt ez régen is (amikor „őseik”, például, képtelenek voltak használni a tévé távirányítóját) – csak éppen a gyerekek féltek kimondani ezt. Ma semmitől sem félnek – amíg be nem sodródnak a saját korosztályuk által diktált öldöklő versenyhelyzetbe, saját felnőtt világukba.

Hajdanán a szülők többet tudtak a világról, mint gyermekeik – és ez részben ma is igaz – csakhogy a technikai „lemaradás” ma felülírja a tárgyi tudást és olykor az erkölcsi tartást is nevetségessé teszi. Ami tényleg nem belátható következményekkel járhat.