A Sulinetet üzemeltető Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIFI), a fejlesztési tárca háttérintézménye három évvel ezelőtt kezdte meg a hálózat sávszélesség-bővítését és eszközök beszerzését európai uniós forrásból, hogy végre korszerűsödjék a közoktatási informatikai hálózat. A NIIF Intézet alig harminc hónap alatt a teljes hálózaton új végponti adathálózati eszközöket telepített, látványos sávszélesség- és gerinchálózati kapacitásbővítést hajtott végre, több mint 340 iskolában WiFi hozzáférési pontot adott át, új szolgáltatásokkal, interaktív eszközökkel ismertette meg az iskolákat. A mintegy hatmilliárd forint uniós forrásból megvalósított, a teljes magyar közoktatási informatikai infrastruktúrát érintő fejlesztéssorozat eredményei kétmillió diák és pedagógus internet-használatát könnyíti meg.

Szegényes, korszerűtlen, lepusztult, évekig elhanyagolt örökségről volt szó – emelte ki Nagy Miklós, a NIIF Intézet igazgatója, a hazai informatika, az internet- és kutatóintézeti, valamint oktatási hálózatok fejlesztésének „nagy öregje”. Aki foglalkozott már hálózatokkal, adathálózatokkal, az rövid vizsgálódás után megállapíthatta: az akkori Sulinet egyáltalán nem felelt meg már a 20. századi követelményeknek sem, hát még a 21. századiaknak. A legföljebb 4 megabit/mp-es adatátviteli sebesség már évekkel ezelőtt elavultnak számított, hiszen akik tanulás közben, iskolai munkához használták, azoknak otthon ennél sokkal nagyobb sávszélességen hömpölygött számítógépébe az adatfolyam a világhálóról. „Ezt az elavult rendszert kellett rendbe tennünk, korszerűsítenünk, föltámasztanunk – hangoztatta újságírók előtt az igazgató. – A Sulinet-rendszernek ráadásul a jogi környezete sem volt tisztázott, pusztán annyi volt kiolvasható egy régi kormányrendeletből, hogy a felső- és közoktatási intézményeket kell szolgálnia. Az már nem volt kiolvasható belőle, hogy például az óvodák is beletartoznak-e a Sulinet-rendszerbe…” A szakember itt megjegyezte, hogy bizony az óvodák sem maradhatnak ki a hálózatból, az informatika, az internet hasznából, mert bár a három-négyéves kicsik számára talán még korai a számítógép-kezelés oktatása, az őket nevelőknek mindenképpen fontos, hogy részesüljenek a hálózat előnyeiből.

Nagy Miklós a munkát értékelő sajtóeseményen utalt arra, hogy miközben a jogászaik igyekeztek paragrafusokba önteni a Sulinet köznevelési hálózat törvényi hátterét, a működés alapjait. Mert miközben a költségvetés nem keveset költött a régi és elavult rendszer fenntartására, aközben az iskolák kénytelenek voltak külső cégek szolgáltatásait is igénybe venni, hogy működjék is. Ily módon sok helyütt kétszeresen fizettek az oktatási intézmények az internetért, a hálózatért.

Ahhoz, hogy a NIIF szakemberei érdemben felmérhessék a teendőket (rendelkezésre álló, kiépítendő hálózatok, eszközök stb.), mintegy ötezer intézménnyel kellett kapcsolatba lépniük. Az adminisztratív teendőkkel egyidejűleg kezdődött meg a műszaki tervezés, a tárgyalássorozat a reménybeli eszközbeszállítókkal, a kivitelezőkkel. Sávszélesség-bővítés, szükség esetén mikrohullámú összeköttetés megteremtése a nem egyszer „isten háta mögötti” iskolák és a legközelebbi internet-csomópont között. Mintegy 700 olyan végpontot számoltak össze, ahol egyáltalán nincs vezetékes, kábeles internet-kapcsolat, mert hiányzik vagy megdöbbentően elavult az informatikai infrastruktúra. A minap a Győrhöz közeli Écs iskolájában kapcsolhatták be a 100 megabites (!), szimmetrikus (azonos sebességű fel- és letöltés) internetet.

A sávszélesség-növelés révén napról napra több hazai köznevelési intézmény jut hozzá az Európai Unió legfejlettebb országaiéhoz hasonló informatikai alap-infrastruktúrához, segítendő az informatikai oktatás általános fejlődését. Az elsődleges adathálózati szolgáltatáson túlmenően ugyanis egyre nagyobb az igény videokonferenciák, az elosztott számítási és adattárolási infrastruktúra-szolgáltatások iránt.

A NIIF Intézet az összes Sulinet iskolai végponton (egy iskola több telephellyel, így több végponttal is rendelkezhet), továbbá a Sulinet+ beruházás második fázisának (2015 májusától) köszönhetően minden állami fenntartású intézményben is a legkorszerűbb, gigabites sebességre képes végponti adathálózati eszközöket helyezett el. Mindemellett 100 terabájt kapacitású adattároló és új kiszolgáló kapacitást létesített a videotórium és a Sulinet-szolgáltatások számára, hogy megbízhatóan tudja kiszolgálni a következő évek szolgáltatási igényeit.

„A célunk az, hogy 2016-ban már az iskolák 80-90 százalékában 50-100 megabites, szimmetrikus sávszélesség álljon az oktatás rendelkezésére. Ez egy időre – nem sokáig – kielégíti az igényeket. A közeli jövőre gondolván, már gigabites eszközöket szereltünk föl. Az ok egyszerű: a vezeték nélküli eszközök – tábla-, noteszgépek, okostelefonok – gyors terjedésével és használatával a ma még elegendőnek látszó sávszélesség is kevés lesz. Az újabb bővítést azonban már a kornak megfelelő eszközökre és hálózatra alapozhatjuk” – szögezte le Nagy Miklós.

Aki a nagy fejlesztési munka részleteire is kíváncsi, az itt tanulmányozhatja (tessék kattintani!) Mohácsi János Sulinet+-projektvezető bemutató előadását a 21. századi köznevelési infrastruktúra, a Sulinet+ fejlesztéséről és szolgáltatásairól.