Tudunk-e hozzá ugyanúgy szólni, ugyanúgy találjuk-e ki a gondolatait, ránézve, ugyanaz a melegség önt el minket?
Ha valaki nem szeret, nem veszíthet el senkit. Igaz, amikor ő búcsúzik és veszi számba javait, talán rájön, hogy soha nem volt semmije.
Vigyázzunk a másikra, hogy reménykedhessünk: talán ránk is vigyáz valaki.
Ne áltassuk magunkat: az élet forgószínpada nem áll le, essen ki bármilyen fontos fogaskerék, az alkotó nem tarthat szünetet. Száguldó autók, éles kések, sunyi járványok mind-mind áldozatra lesnek. A temetőt nyugvóhelynek mondjuk, pedig békétlenségünket is őrzi. Eleinte látogatjuk, aztán lakjuk. Nem tudhatjuk, hogy végleges otthonunk vagy ideiglenes szállásunk. A tudatlanság a reményünk…
