Fehérek kaptak levelet egy európaitól

Az európait Radosław Sikorskinak hívják. Egyéb funkciói mellett volt lengyel hadügyminiszter és külügyminiszter. Részt vett a lengyel politikai ellenállásban, majd 1981-ben politikai menedékjogot kapott az Egyesült Királyságtól…

Oxfordban tanult filozófiát, politikát és gazdaságtant. A Sunday Telegraph afganisztáni háborús tudósítójaként a legveszélyesebb helyeken is megfordult. Később újságíró volt az Observer és a Spectator című lapoknál, s beszélgető partnere – mások mellett – Margaret Thatchernek, Lech Walesának, Václav Klausnak, Habsburg Ottónak, Henry Kissingernek. Több könyv szerzője, s dolgozott a Harvard Egyetem Európai Tanulmányok Központjában, a Brzezinski Institute on Geostrategy-nél és a Center for Strategic and International Studies-nál. Jelenleg az Európai Néppárt parlamenti képviselője.
Felesége Anne Appelbaum, történész, író, újságíró. A London School of Economics és a Yale hallgatója volt, később állandó szerzője a New York Review Booksnak, a Foreign Affairsnek és a Wall Street Journalnak. Magyarul is olvasható A Vasfüggöny – Kelet-Európa megtörése, 1944-1956 c. könyve, s az ugyancsak magyarul is olvasható A Gulag története, I-II. című munkája Pulitzer-díjat kapott. Többször járt Magyarországon, 2014-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendégeként Ungváry Krisztiánnal és Betlen Jánossal beszélgetett. Korábban jó viszonyban volt Schmidt Máriával, járt a Terror Házában is, ahol 2010-ben megkapta a Petőfi-díjat.

Szóval Sikorski, reagálva a Donald Tusk elleni megszokottan aljas, barbár, vagyis a Fideszhez méltó támadásra, az apák és nagyapák metsző logikája és mocskossága mentén, egy hamisított dokumentumot felhasználva, miután a vezérlő tábornok utasította udvaroncait, hogy álljanak bosszút Donald Tuskon, aki éles kritikával merészelte őt illetni, Sikorski – egyebek mellett – az alábbiakat írta:

„Sértőnek tartom, hogy a magyar kormánypárti sajtó Donald Tusk családjának a második világháború idején Gdanskban elszenvedett tragédiáját arra használta, hogy zaklasson egy nagy hazafit és európait. Tényleg emlékeztetni akar minket arra, hogy Magyarország melyik oldalon harcolt a második világháborúban? Tényleg fel kellene tennünk a kérdést, hogy a Fidesz vezetői vagy az önök nagyapái melyik oldalon harcoltak?”

Aztán érthetővé válik (nem a Fideszes B-középnek, mert annak – sajna – semmi sem válik érthetővé), hogy a konzervativizmus milyen jelentést nem tartalmaz egy igazi konzervatív ember számára, ám milyen jelentést hordoz a konzervativizmussal szélhámoskodó konzervatív-imitátorok agyában: „Az én modern konzervatív felfogásomtól távol áll külföldi egyetemek bezárása, a köz- és a kereskedelmi média bekebelezése, gyűlöletkampányok indítása külföldiek és az EU ellen, és a benyalás Vlagyimir Putyinnak. Emiatt és nem Donald Tusk félreértett szavai miatt válnak el az útjaink. Azok közülünk, akik évtizedek óta Magyarország barátainak tekintettük magunkat, most döbbenten állunk és szomorúak vagyunk, de ez az önök választása. Sok szerencsét az EU-t gyűlölő nacionalisták társaságában!”

És jön a kegyelemdöfés, ami leginkább Cyrano „páros viaskodásról szóló balladájának” utolsó sorát idézi fel: „Megdöftem a versem végén!” Sikorski ezt írja: „Remélem, ismét a vesztes oldalon állnak.” Bizonyára mindenki számára érthető! Az „ismét” szóval visszatért oda, ahonnan a Tusk-nagyapát felemlegetők kiindultak: oda, amikor Lengyelország részben a nácik, részben az oroszok ellenségei voltak.
Nem úgy, mint… Ha már a Fideszes Sancho Panzák, fene bölcsen és roppant felkészültségről tanúskodván ebbe a zsákutcába vagy útvesztőbe méltóztattak befáradni.

Történelmi lecke fiúknak.