„Fekete bárány a bíborvörös dómban – Orbán Viktort ismét azzal vádolják, hogy lebontja a jogállamot”. Ezzel a címmel közöl értékelést a politikusról az Economist című folyóirat, kiemelve, hogy első miniszterelnöki teljesítménye alapján odahaza és külföldön igen sokat vártak ettől a csodagyerektől, amikor 2010-ben visszatért a hatalomba. De úgy tűnik föl, egy másik Orbán költözött be a Parlament épületébe: az eltelt időszak alatt szembekerült a külföldi szövetségesekkel, összeveszett a barátaival, megriasztotta a Bizottságot, az Európa Tanácsot és az Európai Parlamentet. Hatalma harmadik évében közel jár ahhoz, hogy az unió páriája legyen. Hazafias, érzelmekkel teli retorikája alapján úgy látni, hogy ő és hatalmi köre úgy érzi: csaknem isteni felhatalmazást kapott az ország átalakítására. A kabinet törvényhozási maratonba kezdett, mintegy 600 új jogszabályt hozott, és átvette az média, az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer, a mezőgazdaság, valamint az igazságszolgáltatás ellenőrzését. A legellentmondásosabb, hogy új alkotmányt hozott. A kormány kommunikációs gépezete most azon van, hogy helyre tegye azt, amit a hatalom a reformok óriási félreértelmezésének tart. A törvényhozási lavina szédítő sebessége aggodalmat váltott ki Brüsszelben, Washingtonban és másutt. A jelek szerint még a harcias Orbánt is megdöbbentette a nemzetközi tiltakozás-hullám. Egyes területeken tett némi engedményt, másutt viszont megy tovább előre. Május végén az Országgyűlés engedélyezte, hogy kiterjesszék a magas rangú közhivatalnokok megfigyelését, ugyanakkor már nem kell hozzá bírói engedély. Kim Lane Scheppele úgy látja: Orbán jól megértette, miként működött az állam a kommunizmus idején. A Princeton-i egyetem alkotmányjogásza szerint a politikus kommunista kormányzati modellt alakít ki, amelyben pártja mind inkább behatol az államba.
Az EU fokozza a nyomást legellentmondásosabb tagjával szemben. Megjelent a Tavares-féle jelentéstervezet, amely arra jutott, hogy a legutóbbi alkotmánymódosítás megsérti az alapvető uniós értékeket. Mások ugyanezeket az aggályokat visszhangozzák, így pl. a Human Rights Watch. A kormány azzal igazolja jó néhány akcióját, hogy minden előtt a gazdaságot akarja kihúzni a csávából. És e tekintetben vannak is eredményei, ám az éves adatokat összevetve az első negyedévben a gazdaság 0,9 %-kal zsugorodott, a befektetések pedig 8,7 %-kal estek vissza. Európa egyik legmagasabb bankadója, a bizonytalan szabályozási keret és a vállalati különadó elriasztja a beruházókat. A felnőtt lakosságnak csupán 58 %-a dolgozik, az EU-átlag 65 %. Pedig a térség legeladósodottabb államaként Magyarországnak igencsak szüksége van a külföldi befektetők támogatására, ám azokat távol tartják a politikai kockázatok. Az elhúzódó stagnálás alighanem jobban Orbán ellen fordítja a közvéleményt, mint a nemzetközi fenyegetőzés. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a politikus megnyeri a választásokat, de nem lesz kétharmados többsége. Az ország európai partnereinek szankciókat kell alkalmazniuk, pl. hogy kidobják Orbán az Európai Néppártból, vagy felfüggesztik a magyarok szavazati jogát az Európai Tanácsban. Ám ezek a lépések magukban rejtik a veszélyt, hogy megerősödik a Jobbik. Orbán külföldi bírálói jobban teszik, ha kivárják a gazdasági gondokat, amelyek azután korlátozzák uralmát, sőt esetleg véget is vetnek annak.
A mai, teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!
