B. Müller Magda hosszú évek munkájával fotózta és gyűjtötte össze azokat a felvételeket, amelyek az utóbbi évek egyik legszebb kiállítását eredményezték a könyvtárban.
Koltai Lajos operatőr, filmrendező megnyitójában először a standfotó, a werkfotó és az itt látható anyag közti eltéréseket magyarázta meg. A standfotó egy-egy kocka a film egyes jeleneteiből, amely később a filmet reklámozza a mozik kirakatában. A werkfotó inkább a stábról szól, arról a hátsó világról, ami körülveszi a rendezőt, operatőrt, színészeket. Ami itt a falakon látható, az főleg a filmcsinálás köztes, magányos pillanatait örökíti meg, mert a filmgyártás valójában magányos foglalkozás, hiába van ott egy egész csapat. „Ezek időt megállító varázslatos pillanatok” – idézte Koltai a Prés című film egy mondatát. A filmcsinálás legintimebb pillanatait érték tetten ezek a fotósok, azokat a pillanatokat, mikor megszületik magányban és kétségbeesésben az a pillanat, ami a következő lépés lesz a kompromisszumok sorozata közben. El tud-e jutni a rendező a színész szívéig, hogy meglegyen az a jelenet, az a nap, az a film? A kétségek, bizonytalanságok mozzanatai láthatók a felvételeken leginkább, aztán azok is, amikor már megszületett, vagy látszik, hogy megszülethet. Ezek a szerethető felvételek őrzik meg hosszú időkre a filmkészítők alkotó emberi momentumait.
A Széchényi Könyvtár pompás lépcsőházában és VI. emeletén látható kiállítás elrendezése nem a legideálisabb, hiszen a képek mennyisége miatt a paravánok másik oldalához is hozzá kell férni, vagy ami csak bizonyos távolságokról látható, de a lehetőségekhez képest mégis áttekinthető a nagyja. A feliratok elrendezése nem szerencsés. Mindezekért kárpótol az összeállítás kiváló szerkesztése. Itt az elv nem az egyes rendezőket, vagy filmeket csoportosítja tablókba, hanem közös motívumokat. Egy-egy tükör, hangszer, megléte, az instrukciók megadásának, a képkivágás keresésének hasonló mozdulata, a kamerával való kapcsolat, vagy csak egy kalap. Van, amikor a leghíresebb magyar filmek nagy jelenetei villannak fel egy-egy képkocka erejéig, a többi között a Macskajáték, a Mephisto, A tanú és a Szerelem emlékezetes jeleneteibe, kulisszatitkaiba is bepillanthatunk, és kedves az az összeállítás is, amikor rendezők színészként, maszkban jelennek meg valaki más filmjében.
A megnyitó nyüzsgése nem igazán alkalmas az elmélyedéshez, de a hétköznapi látogatóknak érdemes időt szánni a találkozásra, hogy megismerjék filmtörténetünk jeleseit, elemezzék a tekintetek, mozdulatok képi erejét, és hagyják magukra hatni azt a montázst, ami az egyes felvételek egymásmellettiségéből születik a szemlélőben.
Nagyon szép, nagyon értékes tárlat ez; érdemes megváltani a 600 forintos belépőt a Budavári Palota F épületébe. Április 30-ig, jó szívvel ajánljuk, délelőtt 10 és este hat óra között látogassanak el az Országos Széchényi Könyvtárba!
A fiatal magyar film útjai
A kiállításhoz kapcsolódva, február 21-én 9,30–13 óra között A fiatal magyar film útjai címmel tudományos konferenciára kerül sor az OSZK és a MANDA rendezésében.
Az Országos Széchényi Könyvtár VI. emeleti Dísztermében a következő filmesztétikai előadásokat hallgathatják meg az érdeklődők:
Vincze Teréz: A múltat kell megoldani (A történeti emlékezet mintázatai kortársi filmjeinkben).
Harmat György: Az „első” és az „utolsó” film (Kísérletező idős és ifjú alkotók).
Schubert Gusztáv:Kis magyarcommedia dell’arte: Kapa és Pepe.
Kelecsényi László: Meghalt a történet! Éljen az epizód!
Bárdos Judit: Final Cut?
Báron György: Sárkányfog-vetemény – a test, a hús, a nedvek és az ösztönök Pálfi György filmjeiben.
A kiállítás és a konferencia egyaránt 600 forintos belépőjeggyel látogatható.