Az első előadó Pál Feri atya volt, aki nemcsak katolikus pap, hanem tapasztalt mentalhigiénés szakember, s egy ideje konferenciák sztárelőadója. Méltán. Kivételes egyéniség, rendkívül mély emberismerettel, és remek humorral fűszerezett előadókészséggel.
Ez alkalommal arról beszélt, vagy inkább mesélt, hogy mi lehet a magyarázata annak, amiért három emberből kettő általában még a jó döntései után sincs jól. Miért lesz boldogtalan az, aki megveszi, mondjuk, a világ legjobb mobiltelefonját, mégis két nap múlva úgy érzi, rosszul döntött, hiszen azóta kiderült, hogy máshol olcsóbban is megkaphatta volna. Kifejtette a viszonylagos költségigény jelenségéről szerzett tapasztalatait, amelyek, természetesen nem csak a pénzbeli ráfordításokkal mérhetők.
Véleménye szerint meg kell ismerni és célszerű elfogadni az „elég jót”, vagyis azt, ami az adott helyzetben minden szempontból megfelelő. El is kell köteleződni a döntés mellett. És tisztában kell lenni azzal, hogy a fordulat a változás kulcsa. És a reálisan pozitív önértékelés.
A vezető angol üzleti tanácsadók egyike, Mee-Yan Cheung számtalan világcég vezetőjével foglalkozott. Úgy látja, hogy nekik is változniuk kell: sokkal nagyobb rugalmasságra van szükség, és a vezetésnek szerénynek kell lennie. Ez még egyáltalán nem tipikus hozzáállás. Nem elég csak a nagyobb teljesítményen gondolkodni, a szervezet „fitnesszére” van szükség ahhoz, hogy a teljesítmény is jobb legyen. Amit ma teszünk, az hozza létre a holnapunkat – mondta Mee-Yan Cheung, aki nem csinált titkot abból, hogy minden héten engedélyez magának egy „pizsamanapot”, amikor kényelmesen tölti az idejét, és feltöltődik.
Steven D’Souza, a madridi és a londoni business school tanára a tudást nevezte a világ leggyorsabban elfogyó áruféleségének. Sikeres könyvet írt a nem tudásról. Tapasztalata szerint nagyon sokan megijednek akkor, amikor valami ismeretlennel találkoznak, pedig a mai, gyakran változó körülmények között ez rendszeresen előfordul. A legtöbb kisgyerek az ismeretlent kíváncsisággal fogadja és örül neki. Ezt a képességet felnőttkorukra sokan elveszítik.
A leggyűlöltebb kifejezés sokak számára, ha be kell vallaniuk valamiről, hogy nem tudják. Ez a hatalmuk elvesztésével járna – vélik, és inkább nem vállalják. D’Souza szerint hasznosabb kerülni az önteltséget, és vállalni a felelősséget. Úgy gondolja: a nem tudás nem azonos a bizonytalansággal, inkább tele van lehetőséggel, ha elég kíváncsi tud lenni az ember.
