Nyugat-Európában nem engedélyezik a bazális implantációt, mert nem felel meg a legelemibb szakmai szabályoknak sem. Magyarországon mégis engedélyezett. Hiába tudja mindezt és tiltakozik is ellene a magyar fogorvos szakma, egy szabályozási hiányosság miatt hazánkban mégis forgalomban van a negyven évvel ezelőtt alkalmazott, mára viszont az elavult fogászati implantációs rendszerre emlékeztető, úgynevezett bazális implantátum.
A szakma megelégelte és mindent megtesz a rendszer betiltásáért – mondja dr. Czinkóczky Béla fogszakorvos –, és addig is a pácienseket óvja a nem kívánt beültetésektől.
A fogászati implantátumok engedélyeztetésének szabályozása körüli hiányosságok hazánkban veszélyes kettős helyzetet eredményeznek: miközben a hivatalos állásfoglalások és a beültetéssel foglalkozó szakemberek teljesen elvetik a bazális implantátumok alkalmazását, aközben a páciensek az interneten és a rendszer mellett kardoskodó fogorvosok rendelőiben a bazális implantátumok előnyeit magasztaló ajánlásokkal találkozhatnak.
Annak ellenére van ez így, hogy az Implantológiai Társaság és az országos szakfelügyelő főorvos néhány hónappal ezelőtt kiadott állásfoglalása egyértelműen kimondja: a „bazális” implantátum-rendszer alkalmazása a szakma szabályai szerinti a gyógyítás alapelveivel ellentétes, szakmai hibának minősül.
Mi a baj a bazális implantátumokkal?
A legnagyobb probléma, hogy a bazális implantátumok körül nagyon gyakran felszívódik a csont. A vékony, keskeny állcsontba beerőltetett implantátumok esetében a rágással járó terhelés következtében a még meglévő csont is megsemmisülhet. Az elvégzett beavatkozás tehát éppen az ellen hat, amin eredetileg segíteni kellene.
A hagyományos implantológiai módszerrel a hiányzó fog helyére a csontba ültetett korszerű implantátumot a csontsejtek három-négy hónap alatt körbenövik, majd erre rögzíti az orvos az implantátumfejet és a fogpótlást.
Ezzel szemben a bazális implantátumokat a csont kemény, úgynevezett kortikális részébe (olykor vízszintesen) ültetik be, és azonnal terhelni kezdik. A bazális rendszereknek gyakran talpuk van, fordított T-formájúak és – alakjukból adódóan – nemcsak hosszanti, hanem vízszintes irányban is rögzülnek.
„Ezek a svájcinak és újnak hirdetett, valójában negyven(!) évvel ezelőtti, elavult alapelveken nyugvó implantátum-típusok egyáltalán nem felelnek meg a korszerű szakmai alapelveknek. A módszer Nyugat-Európában sehol sem alkalmazható, hazánkban viszont, sajnos, igen” – hívja fel a figyelmet dr. Czinkóczky Béla, szájsebész, az elrontott és speciális implantációs esetek szakértője.
A szakember szerint nálunk is csak a forgalmazás körüli szabályozási hiányosságok miatt lehetséges egyáltalán a bazális implantátumok alkalmazása. Ráadásul a fogorvosok egy részének nincs elegendő és alapos ismerete a bazális implantátumokról. „Sajnos, a kollégák nincsenek tisztában azzal, hogy nem állnak rendelkezésünkre megfelelő klinikai vizsgálatok, és hosszú távú követéses eredmények, melyek egyértelműen bizonyítanák, hogy ez az implantátum biztonsággal és hosszú távon, garantálható sikerességgel alkalmazható – hangsúlyozza dr. Czinkóczky. – Egyelőre az Implantológiai Társaság állásfoglalása az irányadó: a bazális implantátumok alkalmazása szakmai hibának tekintendő.”
A bazális rendszer elleni küzdelmet az nehezíti, hogy a betegnek „olcsó”, a fogorvosnak pedig jó üzlet. A rendszert használó fogorvosok főképp a sokak számára megfizethető árral győzik meg a betegeket, akik az információhiány miatt döntenek e szakmailag kétes hírű rendszer mellett. Sajnos, idővel igen nagy árat fizetnek érte.
„Elsősorban akkor szokták alkalmazni ezt az elavult és rossz módszert, amikor nagyon vékony a beültetés helyén lévő csont. Az élettani sajátosságok miatt ez a kórkép zömében az ezüstkorú pácienseknél fordul elő. Ráadásul ők azok, akiknek nincs kellő ismeretük a fogbeültetések módszereiről és anyagairól. Ha tudnák a veszélyeket, aligha vállalkoznának ilyen beavatkozásra.
A hazai implantológus szakma azon munkálkodik, hogy a páciensek ne találkozhassanak a bazális implantátumokkal a rendelőkben. Az áldatlan helyzet akkor szűnhet meg véglegesen, ha a szakmai kollégium is közli hivatalos álláspontját – remény szerint hamarosan –, melyet követően legálisan sem hirdetni, sem használni nem szabad már ezeket az implantátumokat.
Addig is a fogbeültetést tervező valamennyi páciensnek csak azt tanácsolhatom, hogy a beavatkozás előtt megbízható, lehetőleg szakmailag elismert forrásból tájékozódjék az implantológiai rendszerekről – tanácsolja a szakember. „Nyugodtan kérdezzük meg az orvostól, hogy az alkalmazandó technológia bazális-e, és ha igen, mondjunk nemet. Semmiképpen se hagyjuk magunkat rábeszélni az ilyen típusú implantátum beültetésére.”
Dr. Czinkóczky Béla az elrontott és speciális implantációs esetek szakértője, szájsebész, fogszakorvos, a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társasága elnökségi tagja. Hazai, implantológiai témájú szakkönyvek társszerzője, a Magyar Fogorvos című szakmai folyóirat implantológia rovatának szerkesztője. Rendszeresen jelennek meg publikációi és szakmai témájú fordításai. Hazai és külföldi kongresszusok, akkreditált továbbképzések és szakmai fórumok rendszeres előadója. Részt vesz a magyar fogorvosok graduális és posztgraduális implantológiai képzésében, továbbképzésében, fogászati implantációs klinikai programokban, valamint a legújabb termékek, eljárások fejlesztésében, kipróbálásában és véleményezésében.Fogorvosi diplomáját a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerezte 1993-ban, majd 1996-ban általános orvos diplomát szerzett. Fog- és szájbetegségek, valamint szájsebész szakorvos.
