„Ahogy körbenézek a teremben, látom, hogy pozitív a hangulat, nincs ellenvetés, a párizsi klímamegállapodást elfogadtuk” – jelentette be Laurent Fabius francia külügyminiszter, az ENSZ 21. klímakonferenciájának elnöke a jelenlévők viharos tapsa közepette. A delegációk tagjai hosszú perceken át állva, egymást átölelve ünnepelték a megállapodás elfogadását, amelyet a 2009-i koppenhágai kudarc után több évig készítettek elő.

„Ez egy kis kalapács, de nagy dolgokra lehet képes” – mondta Laurent Fabius, amikor a kalapáccsal jelképesen leütött a klímaegyezmény elfogadását. A tribünön jelen volt François Hollande francia államfő és Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára is. Al Gore volt amerikai alelnök fantasztikusnak nevezte a történteket a több száz miniszter és delegált, köztük John Kerry amerikai külügyminiszter gyűrűjében.

A hírügynökségek történelmi jelentőségűnek nevezték a megállapodást, amelynek tervezetét a házigazda Franciaország még az elfogadása előtt ambiciózusnak és kiegyensúlyozottnak minősítette.

Az ENSZ november 30-án kezdődött 21. klímakonferenciája a Párizs környéki Le Bourget városban az eredeti tervek szerint péntek este ért volna véget, de lezárását – ezzel az átfogó klímavédelmi megállapodás elfogadását – előrelépés hiányában szombatra halasztották.

Az utolsó, a szombat esti plenáris ülés előtt a két nagy környezetszennyező országot, Kínát és Indiát, valamint az egyik nagy olajtermelőt, Szaúd-Arábiát is magában foglaló fejlődő országok csoportja, a G77+Kína már jelezte, elégedett a klíma-megállapodás végleges tervezetével, amelynek szövegén még az utolsó éjszaka is módosítottak.

A klíma-megállapodás megerősíti azt a központi célkitűzést, hogy a Föld légkörének felmelegedését a 195 ország 2 Celsius-fok alatt tartja az iparosodás előtti mértékhez képest, és folytatja az erőfeszítéseket arra is, hogy a felmelegedés csak 1,5 fokos legyen.

Az 1,5 fok megemlítése a megállapodásban a tengerszint emelkedésével létükben fenyegetett szigetállamok kérése volt, amelyet több mint száz ország, köztük az Európai Unió tagállamai, és legvégül az Egyesült Államok is támogattak, de a legjelentősebb fosszilis energiatermelők, Szaúd-Arábia, Venezuela, India és Oroszország péntek este még nem akartak támogatni.

A házigazda francia diplomácia vezetője szerint a szöveg  „differenciált (az országok felelősségében), igazságos, tartós, dinamikus, kiegyenlített, és jogilag kötelező érvényű”.

Az évi 100 milliárd dolláros támogatás, amelyre az északi fejlett országok tettek javaslatot a déli, fejlődő országok technológiai átállásának finanszírozására 2020-ig „egy lépcsőfok”, „az új számszerűsített célt legkésőbb 2025-ig meg kell határozni” – mondta a szöveg délelőtti bemutatásán Laurent Fabius. A kötelezettségvállalásokra 2025-től vonatkozó ötévenkénti felülvizsgálat is belekerült a megállapodásba.

„Ez a megállapodás az egész világ és minden ország számára elengedhetetlen. Segíteni fogja a szigetországokat abban, hogy védekezni tudjanak a partjaikat fenyegető tengerszint-emelkedés ellen, pénzügyi segítséget ad Afrikának, támogatja Latin-Amerikát az erdők megőrzésében, és az olajtermelőknek is segít energiatermelésük diverzifikálásában” – hívta fel a figyelmet a francia külügyminiszter. „A megállapodás olyan nagy ügyeket fog szolgálni, mint az élelmezésbiztonság, a szegénység elleni küzdelem, az alapjogok és végül a béke” – tette hozzá.

A végleges tervezetet más környezetvédő szervezetekhez hasonlóan a Greenpeace is „fordulatnak” minősítette.

„A malomkövek lassan őrölnek, de Párizsban őröltek. A szöveg egyértelműen a történelem szemétdombjára helyezte a fosszilis energiákra épülő ipart” – mondta Kumi Naidoo, a Greenpeace International vezetője.

A világ országai most először írtak alá globális klímavédelmi egyezményt, amelynek céljairól 2011-ben a dél-afrikai Durbanban határoztak. Az országok által az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett önkéntes felajánlásokkal és a környezetkímélő technológiákra való átállással párhuzamosan a megállapodás általános és kötelező érvényű keretet teremt a következő 20–30 évre, és a 2020-ban lejáró kiotói egyezményt váltja fel.

Az Energiaklub, a Greenpeace, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet és a WWF 

közös nyilatkozata a párizsi éghajlatvédelmi megállapodásról

Az ENSZ 21. klímacsúcsán mintegy kétszáz ország kötelezte el magát az éghajlatváltozás megelőzése és az emberi civilizáció védelméért. A december 12-én elfogadott párizsi megállapodás célként fogalmazza meg a 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedési küszöbértéket, és a század közepére az üvegházhatású gázkibocsátások teljes semlegesítését. Ha nem akarjuk, hogy új éhínségek és erőforrás-háborúk korszaka köszöntsön ránk, ezt mindenképp meg kell tennünk. 

A dokumentum azonban nem ad garanciákat arra, hogy a célkitűzéseket el is érjük.  Párizs után ezért még nagyobb felelősség hárul az egyes kormányokra. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, az energiatakarékosságot és a megújulók térnyerését biztosító nemzeti hozzájárulásokkal kell garantálni, hogy a párizsi célok teljesüljenek.

A történelmi jelentőségű párizsi megállapodás elköteleződés a fosszilis energiahordozók kivezetésére, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a globális felmelegedés legfeljebb 2 Celsius-fok, de lehetőség szerint 1,5 fok alatt tartására. Az viszont nem tisztázott, hogy miként jutunk el a fenti célokhoz. Mindössze azt írja elő a szöveg, hogy a kormányok ötévenként kötelező felülvizsgálatok során tovább erősítik önkéntes vállalásaikat. Az eddig felajánlott nemzeti hozzájárulások megtartásával azonban nemhogy a 2 fokos küszöbértéket nem tudnánk tartani, de a globális hőmérséklet 2,7-3,5 fokkal is emelkedne.

Mindezek tükrében a világ szeme Párizs után a nemzeti kormányokon lesz. Magyarországnak is számos intézkedést kell bevezetnie, hogy hatékonyan járuljon egy tisztább és biztonságosabb jövőhöz.

1. # Jóval komolyabb kibocsátás-csökkentésre van szükség, mint amit hazánk uniós tagállamként vállalt. A 2030-ra kitűzött 40%-os csökkentés az 1990-i szinthez képest a jelenlegi kibocsátásunknak mindössze 4%-os csökkentésével lenne egyenértékű. Tekintettel arra, hogy hazánk gazdasága a régió többi országához képest alacsony szén-dioxid-intenzítású, az alacsony CO₂-kibocsátás további támogatása fellendítené a magyar gazdaságot.
2. # Az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot valódi prioritássá kell tenni. A lakó- és középületek energiahatékonyságának radikális javítására van szükség, egyebek között a lakosság számára is elérhető támogatásokkal. A teljes primerenergia-felhasználás egyharmadát adó lakóépületek komplex felújításával például 40%-kal csökkenthető lenne a lakóépületek energiafelhasználása.
3. # Fel kell számolni a fosszilis energiahordozók támogatását, és a gyakorlatban is érvényesíteni kell „a szennyező fizet” elvét. Ez azt jelenti, hogy a fosszilis energiahordozók árának tükröznie kell a kitermelése és használata közben keletkező környezeti és egészségi károk teljes költségét.
4. # Fokozatosan csökkenteni kell a fosszilis és szennyező energiaforrások felhasználását, és áttérni egy energiatakerékos és megújulóenergia-alapú gazdaságra. A megújuló energiaforrások részarányát a 2020-ra vállalt 14,65%-os arányhoz képest növelni kell, meg kell szüntetni a megújuló energiahordozók terjedése elé gördített akadályokat, valamint be kell vezetni célzott támogatásokat a megújulók terjedésére, de tekintettel a biomassza fenntarthatósági korlátaira.

Mindezek az intézkedések biztosítanák, hogy Magyarország valóban felelős szereplőként vegyen részt az éghajlat-védelemben. Egyúttal pedig olyan pályára álljon, mely által csökken hazánk energiafüggősége, javul az energiabiztonsága, és lehetővé válik a helyi gazdaság élénkítése számos új munkahely teremtésével. Így a következő évtizedekben hazánk nemcsak tiszta, de erős gazdaságú országává válhatna a régiónak.

A ma kiadott közös nyilatkozatot Energiaklub, a Greenpeace Magyarország Egyesület, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet Egyesület és a WWF Magyarország tisztségviselői írták alá.

 

Schulz elnök üdvözli a párizsi klímamegállapodást

(2015. 12. 14., 20:06) A Párizsban a hétvégén megszületett éghajlat-megállapodás „fordulópont lehet a bolygónk számára” – mondta az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz, aki „globális, úttörő jellegű, és irányt mutató” egyezségről beszélt. Ugyanakkor hangsúlyozta: a megállapodást most a gyakorlatba is át kell ültetni.

A megállapodás globális, hiszen a világ minden állama elkötelezte magát az éghajlatváltozás elleni küzdelem mellett. Úttörő jellegű, mert elfogadta, hogy 2°C foknál is alacsonyabbra kell leszorítani a felmelegedést, és akár 1,5°C fokos korlátot is lehetségesnek tart. És irányt mutató, mert célja, hogy a Föld az évszázad második felében már ne bocsásson ki több üvegházhatású gázt, mint amennyivel meg is tud birkózni, fogalmazott a Parlament elnöke.

A megállapodás következményeképp alapjaiban megváltoznak energiatermelési és fogyasztási szokásaink, és ötévente őszintén szembe kell néznünk azzal, hogy mennyit haladtunk előre. Az Uniónak valóra kell váltania az éghajlatváltozás megfékezésével kapcsolatos, belső és külső vállalásait, mondta Schulz elnök.

A Parlament elnöke az intézmény nevében köszönetet mondott Miguel Arias Cañete biztosnak, Carole Dieschbourg luxemburgi környezetvédelmi miniszternek és az egész parlamenti tárgyalódelegációnak az erőfeszítéseikért, külön kiemelve a konferencia francia elnöksége és Laurent Fabius francia külügyminiszter szerepét. Schulz elnök hozzátette: szívesen látná Fabius minisztert januárban a Parlamentben, ahol a képviselőkkel megvitathatná a tárgyalások kimenetelét.

 

Első kézből a párizsi klímakonferenciáról – dr. Faragó Tibor beszámolója a legrégebbi magyar újságíró-szövetségben

 

(Toronyi Attila tudósítása) Még az ENSZ-tanácskozás előtt több héttel kérte fel Faragó Tibort a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) kül- és biztonságpolitikai szakosztálya, hogy a konferencia eredményeiről – ha lesznek – tartson majd előadást. A neves környezetkutató a helyszínen kísérte figyelemmel az izgalmas fordulatokban gazdag diplomáciai egyezkedést, amelyet végül is siker koronázott.

Párizs szépségeiből – mint mesélte – most nem sokat látott az újságíró-szövetség vendége, hiszen a sorsdöntő tanácskozás a delegációk, újságírók és megfigyelők minden idejét, éjjelét-nappalát fölemésztette. A rendezvény területén a „hely szellemét” az Eiffel-torony kicsinyített mása idézte meg: itt tüntettek naponta a civil szervezetek, hogy nyomatékot adjanak aggodalmaiknak a bolygónkra leselkedő ökológiai veszélyek miatt.

A december 12-én zárult klímacsúcs kevés kedvező előjellel kecsegtetett; hetekkel előtte még az is felvetődött, hogy a párizsi merényletek miatt a rendezvényt esetleg lefújják, vagy megváltoztatják a helyszínét. Ám amikor mégis megkezdődött – 195 ország részvételével, állam- és kormányfők felszólalásával –, fölébredt a remény: talán eredményesek lehetnek az egyeztetések.

A Szent István Egyetem tanára már a Kyotói Jegyzőkönyv 18 évvel ezelőtti létrejötténél is jelen volt, akkor ő képviselte Magyarországot, tehát most is jól tudta, mi forog kockán. Faragó Tibor a Sajtóházban elmondta: az elfogadott Párizsi Megállapodás túlmutat a szorosabb értelemben vett klímapolitikán és környezetvédelmen. Jelentősége egyebek mellett abban áll, hogy erősítheti a nemzetközi együttműködést, az országok közötti bizalmat, mert példát teremtett arra, hogy csaknem 200 állam képes közös nevezőre jutni. Ugyanakkor azonban ezt a jelzésértékű üzenetet nem szabad túlértékelni, mert a megállapodás egyelőre olyan szándéknyilatkozat, amely voltaképpen csupán keretet teremt a majdani tartalom számára. A külügyminiszterek által közfelkiáltással jóváhagyott „papírt” a nemzeti parlamenteknek még (2020-ig) jóvá kell hagyniuk, tisztázni kell azokat az intézkedéseket, amelyekkel valóban megfékezhető az egyre kockázatosabb éghajlat-változási folyamat.

A kutatóknak az utóbbi évtizedekben sikerült bebizonyítaniuk, hogy a földfelszíni hőmérséklet-emelkedéshez (az üvegházhatáshoz) nagymértékben hozzájárul az emberi tevékenység, a mezőgazdasági-ipari termelés, illetve a fogyasztás. Az ok–okozati összefüggéseket a tudomány tehát megnyugtatóan alátámasztotta, ám ötven évig tartott, amíg ezt a közvélemény és a politika elfogadta – fejtegette dr. Faragó Tibor.

Napjainkban azonban az immár több mint hétmilliárd ember között egyenlőtlenül oszlik meg a felelősség. Az iparosodáshoz évszázadokkal korábban hozzálátó, ma már gazdag országok termelésük egy részét időközben „kihelyezték” a fejletlenebb régiókba, otthon tehát könnyebben jeleskednek a környezetterhelés mérséklésében. Rohamléptékben térnek át a megújuló (szél-, víz- nap-) energia használatára, míg a fejlődő, illetve feltörekvő országok még kénytelenek pazarlóan bánni a hagyományos energiahordozókkal. Utóbbiak joggal várják el, hogy környezetvédelmi felzárkózásukat támogassák a fejlettek.

Faragó Tibor szerint Párizsban megfogalmazták ugyan a célok és feladatok „körvonalait”, de 2020-ig még ki kell dolgozni a klímapolitikai szabályrendszert, konkretizálni kell az egyes országok feladatait, vállalásait a globális felmelegedés lassítása érdekében. A jelenlegi szándéknyilatkozatok alapján egyelőre csak becslést lehet adni globális kibocsátás-csökkentéseik mértékére. A francia fővárosban született megállapodás ugyanis nem tartalmaz számszerűsített „ígérvényeket” – például az egyes országok károsanyag-kibocsátásának csökkentéséről, vagy a fejlődő-feltörekvő országok pénzbeli támogatásáról. A színfalak mögött elhangzottak ugyan összegek (szó volt egy évi 100 milliárd dolláros hozzájárulási alap létrehozásáról), de ezek a konkrétumok a végleges szövegből kimaradtak. A Párizsi Megállapodás mindenképpen előrelépés a feladatok általános meghatározásában. Minden országnak színt kell vallania arról, hogy milyen kibocsátás-szabályozási célokat tűz ki. Ezeket a vállalásokat akkor kell majd nyilvánosságra hozni, amikor az adott ország csatlakozik a Párizsi Megállapodáshoz.

Az előadó hangsúlyozta: ma már nyilvánvaló, hogy a klímaváltozás okozta aszályok, árvizek, és a hatásukra bekövetkező élelmiszerhiányok és élelmiszer-áremelkedések, a mind aggasztóbb ivóvízhiány stb. egyes régiókban hozzájárulnak a modernkori népvándorláshoz. A migráció okozta társadalmi feszültségek, az ezekkel összefüggő biztonságpolitikai kockázatok hátterében egyik okként a globális éjhajlat-változás is fellelhető.

El kell-e majd menekülnünk a Kárpát-medencéből a felmelegedés miatt? – kérdezte Faragó Tibort az előadás egyik vendége. „Magyarország jó hely” – válaszolta a klímakutató. Természeti adottságaink kiválóak, a mezőgazdasági termelésben óriásiak a tartalékok, és ha a napkollektorok világpiaci árának zuhanórepülése tovább folytatódik, sokat tehetünk e megújuló energia hasznosításáért.

Természetesen sok várható a nemzetközi összefogástól is, hiszen a „klímakonferenciák vándorcirkusza” jövőre folytatódik. A következő állomás Marokkó: a frankofon országra nem véletlenül esett a választás, mert a legendás francia diplomáciai érzék is hozzájárult a párizsi megállapodás sikeréhez. Faragó Tibor megígérte, hogy az afrikai országból is tudósítja majd az újságírókat.