A digitális fénykép(ezés) korában megdőlni látszik annak a hagyományos közfelfogásnak az uralma, amely szerint a fotográfia az összes képalkotó eljárás közül a leghűségesebben örökíti meg a valóságot. Mennyire volt valaha érvényes ez a vélekedés? Vajon az egyre szélesebb körben ismert politikai képhamisításokon kívül milyen célból változott meg a közönség elé tárt kész fényképen a kamera által megörökített valóság?
A fénykép is, mint minden alkotás, különféle várakozások erővonalainak hálójában született. A készítő, a fotográfus, a kép tárgya, a modell és a remélt fogyasztó egyaránt saját értékrendjét, gondolatait, ízlését kívánta viszontlátni a kész „terméken”, s mindezt a fotográfia egyedülállóan erős valóságközvetítő ereje által alátámasztva. Az évszázados képzőművészeti hagyományok, aktuális divat és szükséglet irányította emberi elme kreativitása mechanikus beavatkozással, ecsettel, ollóval, a szavak erejével vagy egyszerűen csak a valóság megfelelő szeletének kiválasztásával alakította igényeinek megfelelővé a fény munkáját.
A március 24-i, ingyenes előadás délután négy órakor kezdődik a múzeum Római Lapidáriumában. A részvételt kérik jelezni ezen a címen: muzeumpedagogia@hnm.hu.