A 49 esztendős Bennett Miller a Capote (2005) és a Pénzcsináló (2011) című filmjeivel már kapott fesztiváldíj-jelöléseket, ami nem kis elismerés, de igazából ennyi és nem több; nyernie nem sikerült. Az első győzelme 2014-ben, a Cannes-i Filmfesztiválon szerzett legjobb rendezői díj a Foxcatcherért, és persze most is vannak jelölései Oscar-várományosként, de csodálkoznék, ha ott a színészi játék kivételével bármit is megkapna.
A Foxcatcher az amerikaiak kedvelt sportfilm-kategóriájában készült, ezúttal nem a kosárlabda vagy a baseball, hanem kivételesen a birkózás köré építve a történetet. Adva van az olimpiai bajnok Schultz testvérpár, mindkettő birkózik, az idősebb, David (Mark Ruffalo) edzi Markot (Channing Tatum) is, elvégre lényegében ő nevelte fel az öccsét. David a megállapodottabb, családja is van, de Mark meglehetős szegénységben és egyedüllétben tengeti napjait, amikor váratlan meghívást kap egy gazdag mecénástól a Foxcatcher farmra. John E. Du Pont (Steve Carell), egy vegyipari tröszt első embere, szeretné, ha Mark is csatlakozna az ő magán birkózócsapatához, a Foxcatcher Teamhez. A Du Pont családi hagyomány, amit már csak a mama (Vanessa Redgrave) képvisel, a vadásztrófeák, lótenyésztési és lovas díjak gyűjtésében teljesedik ki, de John – már csak azért is, hogy az édesanyját bosszantsa vele –, a birkózásban leli az örömét, amivel anyja nem tud azonosulni.
John az a típusú ember, aki mindent pénzzel akar elintézni, ugyanakkor kissé paranoiásan megalomániás, önmagát pl. Arany Sas néven szereti aposztrofáltatni. Hamar ráébreszti Markot, hogy eddig David árnyékában élt, és ideje volna saját magát kiteljesítenie. A fegyelmezetten élő fiú a világbajnokságot még megnyeri a Foxcatcher színeiben, de az apaszerepben tetszelgő John szinte észrevétlenül ráveszi az ivásra és a kokain fogyasztására. Ez pedig nem tesz jót a sportolónak, aki egyre nehezebben nyer, sőt kezd elveszíteni mérkőzéseket. Pedig a cél a szöuli olimpia. John annyit még elér, hogy David a családjával ugyancsak hozzá szerződjék, de a két testvér között már egyre ridegebb a kapcsolat.
Mark veszít Szöulban. John anyja meghal, amitől a gazdag ember végképp célja vesztetté válik, hiszen nincs a családban, akinek tovább henceghetne a maga sikereivel. Elautózik Dave házához, ahol minden ok nélkül lelövi a férfit, aztán már csak saját videóinak emlékképeivel él mindaddig, mígnem a rendőrség letartóztatja. Mark utcai ketrecharcosként próbálja tovább éltetni egykori nimbuszát.
A történet valós tényeken alapszik, nem teljesen szokványos, de a megvalósítás eléggé felemásra sikeredett. Itt lényegében két magányos ember őrlődéseit látjuk. Markot a testvére nevelte, magának való, lényegében csak a sportnak élő kissé eltompult fiatalember. John anyja egykor fizetett azért, hogy barátkozzanak a fiával, és erre John is rájön. Barátja nincs, csak alkalmazottai, a maga sikeres eredményeit részben megvette, lefizette, másrészt a pénzen vett sikeres emberekkel fényezteti magát, ebben éli ki az életét. Ez még érdekes volna. Csakhogy mindeközben semmitmondóan közhelyes párbeszédekkel, nagy hallgatásokkal, nehezen előjövő mondatokkal telik az idő. Lassan, vontatottan beszélnek, kérdés és válasz között is megalszik a tej a szájukban, és az akciódúsabb részek is ismétlődnek, visszaköszönnek más filmekből. Ezért látszik úgy, hogy a filmet sokkal jobban meg lehetett és kellett volna vágni. (Vágó: Stuart Levy, Conor O’Neill). Mindeközben egy szép, de hasonlóan vontatott zene (Mychael Danna munkája) festi alá a látottakat, amitől az egész egyre fárasztóbbá válik.
Színészi játék dolgában a legnagyobb meglepetés Steve Carell, aki ezúttal karakteres sasorral, előre szorított állal, kissé a nyakmerevítővel élők fixálódásával jelenik meg. Az inkább komikus szerepeiben megismert színész kiváló karaktert formál a lassú, fojtott beszédű milliomosból, akiben egyszerre megvan a mentori kedvesség, de az ellentmondást nem ismerő, veszélyes zsarnokok fenyegető kiszámíthatatlansága is. Amikor az anyja meghal, végképp elveszíti azt, akivel rivalizálhatna, dacolhatna, különösen, hogy az ő látszatvilága itt véget is ér.
Channing Tatum kitűnő birkózói alkat, jól hozza Mark bizonytalan és nehézkes jellemét is, de mélyebb alakítást azért nem látunk tőle. Mark Rufallo intellektuálisabb alkat, őt viszont testileg érzem kevésnek egy olimpiai bajnok birkózóhoz. Vanessa Redgrave méltatlanul kevés szerepe ellenére is súllyal van jelen a vásznon. Siena Miller, mint David felesége viszont nem túl érdekes.
Greig Fraser operatőr jól adja vissza mind a kastély és parkjának pompáját, mind az edzőtermek ridegségét, illetve a sportmérkőzések feszültségét, hasonlóképp az arcokon, tekinteteken is szeret elidőzni. Nem rajta múlott, hogy a film csak olyan, amilyen. Megnézhető, de akár ki is hagyható.
