Éppen kilencven esztendővel ezelőtt a berettyóújfalui mozigépész fiaként született Makk Károly, a Nemzet Művésze, Kossuth- és Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művész filmrendező, forgatókönyvíró, pedagógus, aki közel a kilencvenedikhez és az életmű lezárásához (a teljesség igénye nélkül: Liliomfi, 9-es kórterem, Ház a sziklák alatt, Mese a 12 találatról, Szerelem, Macskajáték, Egy erkölcsös éjszaka, Egymásra nézve, Magyar rekviem, A játékos stb.) „tollat ragadott”, hogy kifejtse: szeretni kell!

A regényszerű köteten érződik a forgatókönyvíró filmes látásmódja, a lényegében lineáris kronológiát (a filmek sorrendje) előre- és visszatekintő emlékezések, megjegyzések szakítják meg, de ezek a szökellések csak még izgalmasabbá teszik az olvasnivalót, ráadásul az író gondol arra is, hogy ha az olvasó elvesztette volna a szálat, hogy pl. ki kicsoda, egy fél mondattal emlékeztesse rá. Így az életrajz mozaikszerű darabkái helyükre kerülnek, és a történelem dokumentumfigurái is megmaradnak az emlékezetben.

Az olvasó lényegében úgy érezheti magát, mintha egy Makk-központú társaságban, egy pohár jó bor mellett történeteket, anekdotákat hallana, melyek ismert emlékeket, élményeket hoznak elő, vagy éppenséggel nem tudott intimitásokkal bővítené ismeretanyagát. Magyar és külföldi ismerősök és ismeretlenek töltik be a szobát, főleg színészek és rendezők, de írók, politikusok, operatőrök, a filmgyártás kevésbé ismert szereplői is, és egyszerre kavarog itt minden és mindenki az elmúlt évszázad második felétől napjainkig. Fellini tud ilyen seregletet felvonultatni a vásznon azokból, akik konkrét, vagy jelképes valójukban részesei voltak az ő életének, miként Makk is ebben a könyvben.

Nincs ebben az elbeszélésláncban semmi görcsösség, semmi megakadás, árad a történelem barátokkal, feleségekkel, nagyhatalmú döntnökökkel, világsztárokkal, ahogy csak a (tudatos) emlékezet sorba rendezi őket, mindenkit a maga helyén és idejében. A találkozások nyomán filmek jönnek létre, vagy végzik tiltólistán, utazunk Debrecen, Budapest, Cannes, London, New York és Moszkva között. Elmélázunk vagy nevetünk azon a koron, amelyben magunk is éltünk az író kortársaként, újra éljük a látott filmjeit, és felébred a kíváncsiságunk a nem látottak iránt. Szóval jól érezzük magunkat olvasás közben. Magánéleti intimitásoktól egy kor magyar kultúrpolitikájának az arcképéig, sőt a világ szabadabb felének ránk csodálkozásáig terjed a könyv történelmi világa. Megkockáztatom, ez a „történelem film” nem csupán a hazai, de a külföldi olvasónak is érdekes lehet – feltéve, hogy kiadják máshol is – annyira benne van a mi Kelet-Európánk fűszerezettsége.

Mindegy, kiknek a biztatására kezdett Makk a könyvbe, melyet részben maga írt, részben tollba mondott, hogy aztán Dömötör Hanna gondozhassa a szöveget, és mindegy, hány hónap, év alatt szülte meg, mennyi benne az öröm, a munka és a gyötrelem, a fő, hogy megírta, és ezzel nem csupán gazdagította filmes ismereteinket róla, magáról és a filmvilágról, de nehezen letehető olvasmányélményt is adott vele. Kis képzavarral szólva: még egy Makk-filmet – könyvlapokon.

Makk Károly tisztelőinek és a magyarfilmtörténet barátainak egyaránt jó szívvel ajánlom ezt a múlt év végén megjelent kötetet, sok örömük lesz benne.