A gyermekkori élmények hatnak a testi, lelki egészségünkre is – hívták föl a figyelmet szakemberek az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért, az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány, valamint a Májbetegekért Alapítvány szakmai konferenciáján. Az ártalmas, negatív gyermekkori élmények (Adverse Childhood Experiences, ACE-ek) meghatározóak a gyermekkorban vagy a felnőttkorban kialakuló személyiségzavar, szenvedélybetegség, önveszélyeztetés és öngyilkosságra való hajlam kialakulásában.

A kutatási adatokból jól látszik, hogy az ember életének első 18 évében nem csak egy gyermekkori negatív élményt szenved el, vagyis az ártalmas, negatív gyermekkori élmények halmozódnak, és felismerés hiányában átadódnak a következő nemzedékeknek. Sokat tehetünk azonban a továbbadás ellen, felismeréssel, jó élményekkel, támogatással kialakítható az a lelki rugalmasság (reziliencia), amely megvédheti gyermekeinket az ACE-ek káros hatásaitól.

„A gyermekkori élmények és élethosszig tartó hatásaik” címmel szervezett országos konferenciát az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért (EGyELV), az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány, valamint a Májbetegekért Alapítvány a lelki egészség világnapja alkalmából. A tudományos tanácskozást már negyedik alkalommal, ez alkalommal az EgyHét-programsorozathoz csatlakozva rendezték meg, középpontjában az ártalmas gyermekkori élmények következményei, a megelőzés lehetőségei, a régi és az új kihívások kérdésköre, valamint a hazai jó gyakorlatok bemutatása állt.

Bár a negatív, ártalmas gyermekkori élmények hatásainak vizsgálata már több mint húszéves múltra tekint vissza, mégis új és újabb kutatásokkal igyekeznek tisztázni a negatív gyermekkori élmények testi és lelki egészségre kifejtett hatásait, az egyéb tényezőkkel való összefüggéseit. A legfrissebb magyar kutatások is rámutatnak arra, hogy a negatív gyermekkori élmények számának emelkedésével növekszik a felnőttkori életre gyakorolt negatív hatások aránya, ugyanakkor a pozitív gyermekkori élmények esetében ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg.

„Az adatokból ugyanis a többi között az derül ki, hogy a határozott öngyilkossági gondolatok megjelenésének aránya 1,7%-ról 25%-ra, az öngyilkossági kísérleteké pedig 2,2%-ról 11,8%-ra emelkedett a legtöbb ACE-t átélők csoportjában, azokhoz képest, akik egyetlen negatív élményt sem éltek át” – hangsúlyozta az EGyELV elnöke, dr. Makara Mihály.

„A pozitív élmények esetében ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg: a legkevesebb pozitív élményt átélőkhöz képest a legtöbb pozitív gyermekkori élményt átélők körében 40%-ról 3,2%-ra csökkent a határozott öngyilkossági gondolatok, és 25%-ról 2,3%-ra az öngyilkossági kísérletek aránya” – folytatta az eredmények ismertetését dr. Matuszka Balázs, egészségpszichológiai szakpszichológus, az EGyELV alapító tagja. A tapasztalatok szerint a negatív gyermekkori élmények halmozódnak, és felismerés hiányában átadódnak a következő nemzedéknek. Ha ugyanis valaki gyermekkorában egy negatív élményt átélt, 87% volt annak a valószínűsége, hogy legalább egy másik ACE-t is elszenvedett gyermekkora során.

„A bántalmazásban nevelkedettek egyharmada maga is bántalmazóvá válik. A súlyosan diszfunkcionális családban nevelkedők közül minden második küzd valamiféle mentális problémával” – emelte ki Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus.

A gyermekkorban elszenvedett súlyos negatív élmények, traumák a lélektani hatásukon túl számos pszichoszomatikus eltérést is okozhatnak, valamint rizikómagatartásokon keresztül további egészségkárosító hatást fejthetnek ki. A pozitív gyermekkori élmények azonban – még ha semlegesíteni nem is tudják – csökkenthetik az ACE-ek negatív hatásait, így törekednünk kell arra, hogy a felnövekvő generációk minél több pozitív és minél kevesebb negatív élményt éljenek át a gyermekkoruk éveiben.