Valami nagyon nincs rendjén a győri Bécsi-kapu téren és fölötte, a Káptalandombon, az egykori Arrabona (és bizonnyal Európa) egyik legszebb barokk környezetében és az emberemlékezet óta kiemelten fontos erődítmény pompás állapotban megmaradt területén.
Nem, nem az évszázadok óta Püspökvárnak nevezett, nemzeti emlékhellyé magasztosult jó néhány ezer négyzetméterről van szó: azt a városrészt a római katolikus egyháznak folyósított állami milliárdokból példás módon fölújították, rendbe tették. Európa bármelyik városa megirigyelhetné. Most éppen a Káptalandomb ékessége, a Szent István királyunk alapította székesegyház, mi több, bazilika renoválásával vannak elfoglalva a szakemberek.
Van miben gyönyörködniük az arra járóknak, büszkék lehetnek a győriek az ott látható épített rengeteg történelmi emlékre, kincsre, amit a szépen rendbe tett épületek őriznek.
Szépen rendbe tett? Valamennyiről, sajnos, nem írható le. Van, például, egy hatalmas saroképület, valamikori lakóház – alig három karnyújtásnyira – a remekül rendbe hozott Egyházmegyei Kincstártól és Könyvtártól, Papi Otthontól. Falán ez a tábla áll:
Bejárati homlokzata mellett az eligazító tábla: barokk stílusú lakóház, épült 1767 körül, tehát jó 250 esztendős. Meg is látszik rajta! Íme:
Sok-sok év óta áll ekképpen: üresen, hulló vakolattal, roggyantan, árván. Ugyan, kié lehet ez az ingatlan? Miért nem éri meg a fölújítása? Győr egyik legértékesebb telkén áll, ezeregy célra hasznosítható lenne.
A győri Bécsi-kapu térről azt írhatná a krónikás, hogy „egyértelműen gyönyörű”…
…akkor, ha nem néz észak felé. Mert ha igen, akkor már nem ennyire derűs:
Nézzék csak:
Senkit se tévesszen meg a patyomkin-lepel:
Évek óta takarja azt, amit mindenki tud: az országosan jól ismert győri ügyvéd, dr. Rákosfalvy Zoltán alapította Püspökvár Kft. tulajdonolja jó ideje- a Bécsi-kapu tér 1-3. számú saroképületet. Azért, hogy ne látszódjanak akár végzetessé válható sebei, beboríttatta. Tekintettel arra, hogy a tulajdonos szerfölött szűkszavú, pusztán annyi tudható, hogy állítólag „fölújíttatja”. Csakhogy amióta az övé, jó három éve, már rég renoválhatták volna a történelmi értékekre,
Győr bástyafalaira „támaszkodó” Schäffer-házat. Hazánkban van elegendő történész, műemléki tervezőmérnök, építőipari kapacitás, és igen nagy valószínűség szerint a Püspökvár Kft.-t jegyző tulajdonosok sem ülnek
a szemközti karmelita templom bejáratánál adományra váró, üres kalappal…
Menjünk csak vissza a Káptalandombra! Akár találós kérdésként is föladhatnánk született győrieknek is, hogy hol készítettük ezeket a felvételeket:
Hát, kérem szépen, itt:
Csak meg kellett fordulnunk. Ha lenne olyan pénzes győri (meggyőződésünk: van, nem is egy), aki rendbe tetetné ezt a bástyatetőrészt, kávézót alakítana ki a szemét és a korántsem történelmi romok helyén, az ország egyik legszebb városi kilátóteraszát nyithatná itt meg.
(Ilyenkor kérdi az ember: Győrnek nincs főépítésze? Feltehetően; mert ha lenne, akkor, például, válaszolna az Infovilág hivatalos megkereséseire is. Vagy: ne szólj szám, nem fáj fejem, kár lenne a jól jövedelmező állást kockáztatni? (Borkai főépítészét kirúgta az utód polgármester, az utána következő pedig önként vette a kalapját…)
Kiindulópontja lehetne a történelmi városmagot bemutató sétáknak, ahová a vendégek biztosan szívesen visszatérnének. Talán még egy díszkakas- és papagájketrec is elférne az egyik sarokban, miután az ilyesmi manapság nagy divat ezen a tájon…