Hűha, ez azért nagyot ütött! A napokban, mikor Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy visszavonul a politikától és mindenfajta közéleti szerepléstől, és felesége ugyanakkor közölte, hogy felbontják házasságukat, rájuk szabadult, de keményen ám a média. (A nyitó kép forrása: Világgazdaság.)

Ez volt az esemény, emellett azokban a napokban a pápaválasztás csak afféle „mínuszos hír”, vagyis nem a legfontosabb. Gyorsan elmondta véleményét boldog-boldogtalan (értsd: bal- és jobboldal). Hát lehet egy ilyen cunamiból kimaradni? Persze, hogy nem. Főleg, ha az embernek van némi személyes érintettsége is…

Emlékezetes volt a találkozás: a megyei lap tudósítójaként vehettem részt az eseményen 2004 februárjában az MSZP győri, Hermann Ottó utcai irodaházában, ahol Gyurcsány Ferencet (már nem tudom, volt-e más jelölt is, de nem hiszem), a párt megyei elnökévé választották. Meggyőző, szuggesztív beszédet mondott. Az esemény után páran átmentünk a közeli borozóba néhány fröccsre (…mert, ugye, az újságírónak aligha veszi el a szomját az a „lónyál”, amit sajtótájékoztatón üdítőitalként adnak). Ott aztán eljárt a szám, azt találtam mondani: meglátjátok, ebből az emberből még miniszterelnök is lehet. Öten voltunk, a többiek fogadást ajánlottak: ha veszítek, egy-egy karton sör (hat üveg) illet mindenkit. Ha nyerek, akkor engem illet a sör – egyeként mindenkitől. Ez már komoly tét! Ezért aztán személyes indíttatásból is érdekelt, mit történik a politikában.

Hát az történt, hogy fél évvel később, szeptemberben Gyurcsány Ferenc Magyarország miniszterelnöke lett. Ez nekem négyszer hat üveg sör! Persze, keményen be is hajtottam. Valamivel később valaki egy üveg sörrel bedobta a pártidoda nagy ablakát. Heineken sör volt – mert a címkéjén vörös csillag látható…

Gyurcsány a politikai pályafutása mellett/közben (és még előtte) a gazdasági életben is igencsak sikeres lett, szinte a semmiből teremtett milliárdokat.

Egy időben a Magyaróvári Timföld- és Műkorundgyár (MOTIM) üzemi lapját szerkesztettem másodállásban. Örömmel jártam a gyárba, megismertem minden szegletét, és bármikor szívesen fogadtak a vezetők is. Egyszer azt hallottam „suttogva”, hogy a MOTIM is privatizálják, egy svájci cég veszi meg. Csak ez a második részt nem lett igaz. 1998-ban a MOTIM-részvények 40 százaléka az Altus Luxemburg nevű offshore cégé lett – ám akkor már – 1992 óta – Gyurcsány volt az Altus vezérigazgatója. (Később az Altus is, a MOTIM is más sorsra jutott, ebbe most nem bonyolódnék bele.)

Aztán jött 2006, Őszöd. Gyurcsány elhíresült, máig is sokat emlegetett, jórészt szándékosan félremagyarázott, már-már szállóigévé vált beszéde. Keresetlen, néha trágár szavakkal igencsak nekiesett párttársainak: rossz volt, amit eddig csináltak, ideje jobb útra térni. Ez volt a szándék, de mint tudjuk, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A kiszivárogtatott beszédből kiemelt néhány részlet (pl. „hazudtunk éjjel-nappal” meg „elkúrtuk”) a fegyvere lett, és most is az az akkori ellenzéki, ma kormánypárti Fidesznek.

A miniszterelnök Gyurcsány 2009-ben kénytelen volt lemondani – de a jobboldali pártok azóta se hagytak fel a „gyurcsányozással”. Bár nemigen hiszek benne, de talán majd most, hogy Gyurcsány bejelentette, teljesen visszavonul a politikától és a közélettől – mégis csak abbahagyják.

Sebaj, mondják a fideszesek boszorkánykonyháján, van más, akire a rogáni (goebbelsi) propaganda szerint szemet kell vetni. Úgy hívják: Magyar Péter. És pártja, a hirtelen hihetetlen népszerűségre szert tett Tisza. Na, erről most megint csak olyat tudok mondani, amivel bizonyára nem lopom be magam sokak szívébe. Finoman szólva nem kedvelem az olyan embereket, akik úgy bánnak a nőkkel, saját feleségükkel, gyerekeik anyjával is, mint Magyar. És nem kedvelem az olyan vitézt se, aki csak köpköd az ellenség felé, miközben a kardja „fogason függ, rozsda marja”.

Magyar Péter többször beharangozta, hogy kormánybuktató dokumentumok vannak a birtokában, amiket nyilvánosságra hoz. Nos, ezek a lufik eddig sorra kipukkantak. Mint legutóbb is, amikor egy olyan hangfelvételt vett elő, amiben a honvédelmi miniszter arról beszélt, fegyverkezni kell, erősíteni a hadsereget. Régóta tudjuk: „si vis pacem, para bellum”, azaz: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!”. Nincs ebben semmi különös, ezért mondhatta a legutóbbi kormányinfón Gulyás Gergely, ez a „leleplezés” Magyartól megint csak „lepkefing”… Most kivételesen nehéz lenne vitatkozni vele.

Mostanra némileg eltértem a gyurcsányozástól, bár tulajdonképpen az említett dolgok valahol mégiscsak összefüggenek. A kérdés most az: mi lesz ezután a DK-val? Sikerül-e visszanyernie hitevesztett támogatóit, s újakat is szerezni? Megint csak egy személyes példa. Nem tudtam ott lenni Győrben, amikor Gyurcsány az új könyvét, egy regényt (!) reklámozta. Kíváncsi lettem volna rá, hogy nem csupán főzni, hanem írni is tud-e. E-mail üzenetet küldtem a fent említett személyes indíttatásomat is megírva a kapcsolattartó címre, kérve, küldjenek utánvéttel egy könyvet, vagy írják meg, hol lehet megvásárolni. Semmi válasz. Hát, ha a DK-nál ez a kapcsolattartás, köszöni szépen mindenki.

Lesz-e változás, és milyen? Dobrev Klára bejelentette, jelölteti magát a DK elnöki tisztére. És jövőre indul az országgyűlési képviselőségért is. Sok múlik mindegyiken. A pártnak lehet egy okos, szuggesztív vezetője, már persze ha a „régiek” is úgy gondolják. A DK-nak sokat kellene változnia a jövő évi választásokig, úgy, hogy most már egy úgynevezett ellenzéki összefogás szóba se’ jöhet. A Fidesz bebetonozta magát a hatalomba, és bár bizonyos felmérések szerint a Tisza tábora valamicskével erősebb, ne felejtsük, előttünk van még egy esztendő. És addig még sokszor fogunk gyurcsányozást, sorosozást, migránsozást, genderezést és ki tudja, még mindent hallani.

Aligha lesz kellemes az előttünk álló év…