Az afganisztáni hatalomátvétel arra emlékezteti Európát, hogy nincs egységes terve a menekültkérdés kezelésére – írja a Politico című amerikai portál brüsszeli kiadása. A cikk emlékeztet arra, hogy hat évvel ezelőtt, amikor több mint egymillióan menekültek Európába a szíriai polgárháború elől, az EU-ban belharc kezdődött arról, miként birkózzanak meg a helyzettel. Az uniós tisztségviselők olyan reformokra törekedtek, amelyek alapján hatékonyan el lehetne osztani a menedékkérőket a kontinens országai között, hogy amikor újabb hullám érkezik, fel legyenek készülve. Ezt azonban nem sikerült elérni.

Afgán migránsok őket elszállító embercsempészekre várnak, miután átlépték az iráni–török határt (Kép: Ozan Kose/AFP/Getty Images)

Most, ahogy a tálib fegyveresek hatalmukba kerítik Afganisztánt, ez a kudarc ott lebeg az európai vezetők feje fölött, akik között a legkülönfélébb elképzelések keringenek arról, miként lehetne kezelni az afgán menedékkérők számának várható növekedését – állapítja meg a Politico.

Felvetődik, hogy emeljenek kerítéseket a határon, hogy finanszírozzák a menekültek áttelepülését olyan nem uniós országokba, mint Törökország és Pakisztán, illetve, hogy nyújtsanak azonnali és átmeneti védelmet az afgánoknak. Néhány ország a maga részéről egyoldalú lépéseket tesz, így például a görögök már 40 kilométeres kerítést és megfigyelő-rendszert hoztak létre a határon.

Nem kormányzati szervezetek arra figyelmeztetnek: Törökország, Belarusz vagy éppen Marokkó arra használhatja fel a migránsokat, hogy megzsarolja az Európai Uniót.

Egyes EU-országok 2015 óta törekednek arra – mindeddig sikertelenül –, hogy arányosan osszák el az érkező menedékkérőket a tagállamok között. Tavaly az Európai Bizottság új elosztási mechanizmusra tett javaslatot, de kevés a derűlátás azt illetően, hogy ebben hamarosan előre lehetne lépni. Ehelyett az unió igyekszik kiszervezni a menedékügyi eljárást a határain kívüli országokba, így 2016-ban megállapodott Törökországgal, hogy több milliárd eurós támogatás fejében Ankara visszatartja a migránsokat az Égei-tengeren át Görögország felé történő elindulástól.

A Politico megírja: a múlt pénteken olyan híresztelések keltek lábra, hogy újabb egyezséget kötnek a törökökkel, de török részről cáfolták, hogy ilyen alku született volna. Charles Michel, az uniós tagállami vezetők testületének, az Európai Tanácsnak az elnöke vasárnapi Twitter-üzenetében megerősítette, hogy folytatott erről megbeszélést Recep Tayyip Erdogan török államfővel.

De nem csak Törökország játszhat szerepet. Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa úgy nyilatkozott, az afgán menekültek exodusa a közvetlen szomszédok felé tarthat, Pakisztánba, Iránba, illetve Tádzsikisztánba. A főbiztos szerint humanitárius segítségnyújtással lehetne elősegíteni, hogy a menekülők a hazájukhoz minél közelebb maradjanak.

Szó esik a Politico szerint arról is, vajon a kerítésépítést fölvegyék-e a közös elképzelések közé. Amikor Magyarország 2015-ben kerítést emelt a szerb és a horvát határon, akkor az a sokrétű migrációs problémára adott populista leegyszerűsítő válaszadás jelképévé vált. Ugyanakkor az Atlanti-óceán túlpartján Donald Trump amerikai elnökjelölt kampányolt a mexikói határon építendő fal ígéretével. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke megdorgálta Magyarországot, mondván, falaknak és kerítéseknek nincs helye az EU-tagállamokban. A vonakodás azonban – írja a Politico – idővel lassan enyhült. Litvániát már nem bírálta az Európai Bizottság a belarusz határon bejelentett kerítésépítés miatt. Alekszandr Lukasenka ugyanis szándékosan küld migránsokat a határra, és az adott helyzetben a kerítésépítés egy bizottsági szóvivő szerint jó elgondolásnak látszik – bár pénzt nem ad rá az EU.

A görögök szintén egyoldalúan döntöttek a kerítésépítés mellett. A Politico emlékeztet arra, hogy Ursula von der Leyen, a mostani európai bizottsági elnök korábban kifejezetten azért dicsérte Athént, mert Európa védőpajzsaként lép fel.

Ylva Johansson belügyi EU-biztos a minap azt kérte a tagállamoktól, növeljék az afgánok vonatkozásában a saját áttelepítési kvótájukat. Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője ennél is ambíciózusabb tervvel állt elő – fogalmaz a Politico. Felvetette: alkalmazzák az eddig még soha igénybe nem vett uniós irányelvet, amely elnevezése szerint az átmeneti oltalmazásról szól, és még 2001-ben, a koszovói menekültválság miatt alkották meg. Ez az irányelv bevezeti azt a jogintézményt, amely alapján bizonyos kategóriába eső menekülteknek azonnali oltalmat lehet nyújtani, és az uniós tagállamok önkéntes alapon eloszthatják egymás közt őket.

E direktíva alkalmazása nem kívánna teljes egyöntetűséget a tagállamok részéről: a 27 tagország képviselőjéből álló Tanács minősített többséggel is dönthetne róla, ha az Európai Bizottság, az EU javaslattevő-végrehajtó intézménye ilyen értelmű indítványt tesz. Borrel szerint itt lenne az ideje, hogy alkalmazzák ezt az irányelvet. Egyes uniós tisztségviselők azonban kétkedőek a Politico szerint.

Emlékeztetnek arra: tíz évvel ezelőtt, az Arab Tavasz idején is felvetődött, hogy elővegyék ezt a jogi lehetőséget, de akkor nem sikerült biztosítani a szükséges többséget. Most, persze, újra lehetne próbálkozni. Egy másik brüsszeli bürokrata szerint elképzelhető, hogy a közvélemény ezúttal támogatna is egy ilyen gondolatot.