Az izgalmas alkotás előzményéről Gárdos Péter rendező így emlékezett: tíz évvel ezelőtt elhunyt az édesapja, aki nagy gyűjtögető volt, sokféle értéktelen holmit őrzött. Édesanyja számolta fel a hagyatékot, két összekötözött papírcsomag kivételével, és ötven év után adta át a fiának. Gárdos Péter a felbontatlan kötegekben apja és anyja 1945-i keltezésű, hét hónap alatt írt leveleit találta meg, több mint százat!
A család eltitkolt története, a földi poklon túli óriási szerelem Gárdos szerint regénybe vagy filmbe illő, megrázó levelezés volt. A Hajnali láz című regényét megírta, 2010-ben megjelent. Azután Szekeres Dénes producert meggyőzte a film elkészítéséről, ám a pénz nem jött össze a kivitelezéshez. Mindketten hangsúlyozzák, hogy ez nem holokauszt-film, hanem romantikus szerelmi dráma.
A két főszereplő, Gárdos Péter édesanyja és édesapja német koncentrációs táborok túlélője. A felszabadult táborokból kimentetteket három ország fogadta be ápolásra: Svájc, Anglia és Svédország. Utóbbiban 60 kórháztábor működött. A szülőket más-más svéd kórházba, azaz rehabilitációs táborba vitték 1945 júliusában. Az akkor 25 éves Miklóst Bergen-Belsenből hajón szállították Gotland szigetére. A larbrói kórházban orvosa gyógyíthatatlan tüdőbajt állapított meg nála, közölvén: legfeljebb hat hónapja van hátra. Ám ő hadat üzent a sorsnak. Levelet írt más svéd kórházakban ápolt lányoknak, hogy ismeri és szeretné feleségül venni valamelyiküket. Valójában egyik lányt sem ismerte, csak a svéd menekültügyi hatóságtól szerezte meg a nevüket. Több lány is válaszolt.
Ezzel az irracionális dologgal kezdődik a film. Kétszáz kilométerrel távolabb, egy másik kórházban a 19 éves, súlyos vesebeteg Lili rezdült rá igazán Miklós levelére, talán unalmában, talán időtöltésként. Később a levélváltás egyre intimebbé vált. Életben és reményben tartotta őket. Lili és Miklós levelezésén keresztül ismerkedhet meg a néző az agyongyötört, csontig lesoványodott, lázas beteg ápoltakkal. Orvosaik gyógyítgatták a testi sebeket, de a lelkiekkel maguknak kellett megbirkózniuk. Közben látunk árulást, féltékenységet, szorongást, szeretetet, mint minden emberi közösségben.
Lili és Miklós végül – sok nehézség után – 1945. december 1-jén személyesen is találkozhatott, és három nap alatt egymásba szerettek, 1946 márciusában, Stockholmban összeházasodtak. A fiúk, Gárdos Péter 1948-ban született Budapesten. Forgatókönyvének hitelességét az eredeti levelek megléte bizonyítja.
Seregi László operatőrrel a forgatás ez év januárjában kezdődött. Észak-Svédországba utaztak havat, tájat, utakat fotózni. Jeruzsálemben az idős Lilit egy híres színésznő, Gila Almagor személyesítette meg. Május 27-től még mintegy harmincnapi forgatás van hátra itthon. A nyár közepén újra elutaznak Svédországba a bezárt kórházakhoz.
A Wallenberg-díjas Horgas Péter, művészeti vezető (art director) tervei szerint még tíz napig épített díszletekkel, műteremben dolgoznak. Svédországot itthon mutatni nem gond, de speciális feladat. Hatvan-hetven órányi archív filmet néztek át, amelyből végül csupán hét percnyit vágtak be a filmbe, méghozzá a néző számára csaknem észrevehetetlenül. Másképp nem tudtak volna 26-30 kilós embereket lencsevégre kapni.
Piti Emőke, a kaposvári Csíky Gergely Színház művésze alakítja Gárdos Péter fiatalkori édesanyját, Lilit. Ez az első filmes munkája, ami először félelmetesnek látszott a számára. A rendező nagyon elégedett a játékával.
A Miklóst játszó Schruff Milánnak orvosi felügyelet és szigorú, napi 800 kalóriás diéta mellett 110 nap alatt 11 kilót kellett lefogynia a hiteles alakításhoz. A továbbiakban még 3–4 kilót fog leadni. Eközben színházban is dolgozik, de hát még fiatal, bírja.
Szekeres Dénes producer sokat tett, hogy pénzt szerezzen a produkcióhoz. Több koprodukciós partner otthagyta őket. A Magyar Nemzeti Filmalap végül megígérte a támogatást. Az Európai Unió érdekesnek, másutt is bemutathatónak vélte a filmötletet. A svédek és az izraeliek rögtön igent mondtak a megkeresésre, vagyis hathatósan megtámogatták a forrást. Így jövő januárban az öt éve dédelgetett „saját gyermek” a közönség elé kerülhet.
Gárdos Péter szerint Gila Almagor fantasztikus színésznő, de Piti Emőke felveszi vele a versenyt, jól választottak a három év előtti kiválasztáson. Emő és Milán érzékenyen kezelte a történetet. Megjegyezte, hogy a svédek fele nácibarát volt a második világháború idején, utolsó percig szállították Németországnak a fémet… Utódaik viszont, fölismervén felmenőik súlyos, üzleti érdekeken alapuló tévedését, támogatják a filmet.
A további szereplők: két svéd orvost remekül alakít Máté Gábor és Gyabronka József, egy svéd diplomatától tanultak akcentussal beszélni. A féltékeny Gold Juditot Petrik Andrea játssza. A többiek: Maya Rung, Scherer Péter, Földes Eszter, Kovács Lehel, Tóth Anita, Páll Zsolt,Seres Zoltán, Váta Lóránt, Roger Strom, Anna Ascarate, Sztárek Andrea. Zene: Zombola Péter, írói konzultáns: Marianne Ahrne; koproducerek: Christen Nilson, Miriam Zachar. Dramaturg: Bíró Zuzsa, jelmez: Jánoskuti Márta, gyártásvezetők: Nedeczky István és Kukucska Zsolt.
A filmet 560 millió forintos költségvetésből, magyar–svéd–izraeli koprodukcióban, három nyelven gyártotta a Tivoli Film Plusz Kft. Támogatói voltak: a Magyar Nemzeti Filmalap, az Európai Unió MEDIA programja, a Svéd Filmintézet, a Filmpool Nord, a Svéd Televízió, a Jeruzsálemi Filmalap, a Magnet Bank, a Magyar Nemzeti Vagyonügynökség, az MTVA és a Magyar Mozgókép Közalapítvány, valamint az összes magyar zsidó közösség.
Már csak sikert kell kívánnunk a bemutatóhoz.