Hála és valóság

Az idei karácsonyi ünnepkör során egyik-másik egyház valósággal csúcsra járatta magát… (A nyitó kép illusztráció.)

…legalábbis az e világi kötelezettségeit illetően, egyúttal némi polémiába bocsátkozván Jézussal, aki azt mondta, hogy az „én országom nem e világból való”, hangosan kifejezvén Jézus tévedését: azt majd ők mondják meg, hogy az egyházak országa éppenséggel melyik világból való.

Az Orosz Ortodox Egyház Magyarországi Egyházmegyéje, Orbán Viktornak hála, besöpört néhány ezer milliót budapesti és vidéki templomok korszerűsítésére, valamint a hévizi ortodox templom felépítésére.

Tudvalévő, hogy Hévíz az orosz ortodoxia kedvelt zarándokhelye, miután a nyájtól messzire elbandukoló, s épp Hévízre tévedő orosznak csodás látomása közben megjelent a termálvíz és a gyógyiszap.

Így aztán Márk metropolita, az Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéjének kormányzó főpásztora pennát ragadott és levelet írt Orbánnak, amiben őszintén, szókimondóan, minden kertelés nélkül megírta, hogy a történelmi templomok felújítása és az új hévízi templom felépítése örök időkre bekerül az egyházmegye évkönyveibe, mint különleges példája annak, ahogyan „egy állam vezetője hozzájárul a lelki értékek és a keresztény kultúra újjászületéséhez és megerősítéséhez Magyarországon”.

Továbbá azt is megírta, hogy „mély tiszteletet kelt az az álláspont”, amit Orbán Viktor „az európai keresztény értékek és a történelmi egyházak védelme, az erkölcs és a hagyományok megőrzése és megerősítése kérdésében képvisel”.
Márk metropolita tehát Orbánban a lelki értékeknek, a keresztény kultúra újjászületésének és az erkölcs megerősítésének küldetéses bajnokát ismerte föl.
Még ha sokaknak kissé szokatlan is ez a tónus, szögezzük le, minden rendben: az ortodoxia vallja a szentek tiszteletét.

Azért azt valaki megsúghatná Márk metropolitának, hogy szemben a középkori templomépítő donátorokkal, Orbán nem a maga pénzéből építteti és korszerűsíti a templomokat, úgyhogy a metropolita téves címre küldte nyájas köszönő levelét.