Haldokló csónakház a Radón

Mi lesz veled, Rába-parti műemlék csónakház? – kérdeztük a 2018. június 11-én megjelent írásunk címében. A győri Radó-szigeten összeomlás előtt álló épületről közöltünk tavaly tavasszal fényképes beszámolót.

Bizonyítottan az ország legrégebbi csónakházáról van szó, a millennium évében épült eklektikus stílusban, és még jó másfél-két évtizeddel ezelőtt is szívesen jártak oda az evezősök.

A valamikori tulajdonos nevét akkor még őrizte a kiírás: „Győri Vízügy Spartacus Evezős Klub Radó szigeti Telepe Túraszakosztály”. A Győri Körzeti Telekkönyvi Hivatal 7494. számú helyrajzi bejegyzése szerint az 1360 négyzetméteres ingatlanon álló felépítmény – műemlék.

Összedőlés előtt álló műemlék!

Egykoron az 1877-ben alakult Győri Csónakázó Egylet tagsága és a város lakói használták, és még csaknem évszázadig, legalább negyedíziglen az ő leszármazottaik.

A gyor.varosom.hu internetoldalon (dátum nélkül) az áll, hogy „…az épület felújítására sajnos sem az egyesületnek, sem a városnak nincs pénze. Pedig a folyók városában most is pezseg a vízi élet…”
A Magyar Építők a megyei napilapra hivatkozással jó három évvel ezelőtt (2016. július 15-én) örömmel adott hírt arról, hogy „Újjászülethet végre a millennium évében épült csónakház. Az ország legöregebb, győri csónakháza most a legszebb is lehet: az Unicentral Vagyonkezelő jóvoltából újul meg, kilátóját is visszakapja”.

A felvétel 2019. október 27-én 10 óra 40 perckor készült.

Láthatóan semmit sem tett az Unicentral a múlt három évben a Radó-szigeti csónakházért: állapota elképesztő mértékben romlik, látványos bizonyítéka annak, hogy Győrött nincs, aki a városképpel törődnék, illetve felelősségre vonná a felelőtlenül (netán önös számításból?) ígérgetőket.

Az elektronikus adatbázisból származó telekkönyvi bejegyzések szerint az ingatlan 1993-ban a Magyar Állam/Kincstári Vagyonkezelő Szervezet tulajdona lett, 1999-ben 15 éves elidegenítési tilalmat jegyeztek be a csónakházra, az elővásárlási jogot pedig Győr városa kapta meg. 2011 nyarán a budapesti Unicentral Vagyonkezelő Kft. szerzett rá használati jogot, öt évvel később pedig már tulajdonjogot.

Három és fél évvel ezelőtt az Unicentral szakembere arról beszélt, hogy
„..A faberakásokkal díszített létesítmény földszintje hajótárolónak, öltözőknek és edzőteremnek adna otthont, az emeleten pedig egy 120 fős kilátóteraszt, konferenciatermet, öt apartmant és egy konyhát alakítanának ki 250–300 millió forintból…”

A megyei napilap 2016. július 13-án némi fenntartással, ám bizakodón arról tudósított, hogy „Ha minden jól megy, hamarosan elkezdődhet a győri Radó-szigeten található Spartacus-csónakház felújítása”. A független szakértői vélemény alapján az Unicentral 70 millió forintért (három egyenlakás áráért) kész megvenni a csónakházat a Győri Vízügy-Spartacus Evezős Klubtól.

Még az év végén is derűlátón írt a helyi újság a csónakházról, amelybe időközben hajléktalanok költöztek be annak ellenére, hogy magántulajdon és építési terület, mi több, életveszélyes is. – Két hónappal később, 2017 januárjában jött a tragikus hír: holttestet találtak az ingatlan kirámolásával megbízott munkások a Radó-szigeti csónakházban! A (feltehetően 2017 őszén megszűnt) Off Media jelentése szerint a 45 év körüli férfi hosszú ideje heverhetett a helyszínen, térdkalácsa hiányzott…

Lapunk győri fiókszerkesztősége – olvasóink hiteles tájékoztatása céljából, a Radó-szigeti csónakház okán – kérte Papp Oszkárnak, a Győri Atlétikai Club (GyAC) evezős szakosztálya vezetőjének a véleményét. A sportágban rangos, a városban tekintélyes szakember leszögezte: azért váltak meg a mostaninál jobb sorsra érdemes, hányatott sorsú csónakháztól, mert nem volt pénzük a felújításra. Ekkora beruházáshoz vagy állami, vagy magántőkére van szükség. Az itthon és határainkon túl csodálatos eredményeket produkáló győri evezősök örülnek, ha a szakosztály létezéséhez szükséges pénzhez – fele-fele arányban – hozzájutnak a város költségvetéséből és a sportért rajongók jóvoltából. „Arra még futja, hogy egy-egy sportolónk magyar bajnokságon föllépjen a dobogóra, de külföldre már nem jut el. Ne feledjük, az atlétika és az úszás után az olimpiák harmadik legnépszerűbb sportágáról van szó…” – mondta a többi között a megkérdezett.

A választott szakember nem kertelt: sem az evezős, sem a többi szakosztálynak gyakorlatilag semmi vagyona, az evezés nem számít ezen a tájon olyan kiemelt sportágnak, mint például a labdarúgás vagy a kézilabda. Ha sikerül megcsípni egy-egy pályázatot, akkor már boldogok. A Radó-szigeti csónakház eladásából befolyt pénzt a betörők által megrongált, tönkretett hajóflotta fölújítására költötték. Pénzhiány miatt kvalifikációs versenyekre sem jutunk el – mondta Papp Oszkár –, következésképpen olimpiára sem. Miközben például az Európa-bajnokságra készülő tizenéves ukrán, horvát, francia, litván, német, cseh stb. fiúk, lányok olyan körülmények között edzenek, készülnek a helyszínen is a rajtra, amilyet a mi legelkényeztetettebb labdarúgóink is megirigyelnének. Az odáig el- és kijutott magyar gyerekek a parton fölvert sátorban várják, hogy hajóba ülhessenek, velük nem megy edző, orvos, dietetikus… Angliában 10 ezerből választják ki a legjobbnak ítélt ugyanannyit, mint itthon harmincból.

Cikkünk írásakor (tavaly júniusban) olvasóink hiteles és sokoldalú tájékoztatása céljából szerettük volna megtudni az Unicentral első emberének a véleményét a Rába-parti csónakházzal kapcsolatos tervekről, ám a cégvezető nem kívánt véleményt nyilvánítani. Az újabban vészesen terjedő divattá vált elzárkózást viszont mi nem kívánjuk kommentálni.

A lényeg továbbra is: az ország legrégebbi, mintegy 125 esztendős csónakháza az összeomlás előtt áll. Az idén május 27-én ez a cikk jelent meg róla az Infovilágban: Győr többet érdemel(ne) – hagyják összedőlni az ország legrégebbi csónakházát?

Május végén is képekkel bizonyítottuk: az esztendővel azelőtti állapotához képest látványosan tovább romlott. Jó lenne megtudni, hogy az állítólagos tulajdonos, a vagyonkezelő társaság milyen kezelési módot fundált ki a győri, Rába-parti létesítmény megmentésére? Sajnos, tavaly hiába érdeklődtünk a budai cég ügyvezetőjénél, elzárkózott a választól, holott a fölvetett problémák a közérdekű adatigénylés körébe tartoznak, érdemi megválaszolásuk a törvény szerint kötelező.

Lapunk fotoriportere ma is lencsevégre kapta a Radó-szigeti csónakházat a belváros felől. Íme az elszomorító látvány:

Az egyetlen változás: a teraszon kihajtott növényzet eltűnt. Talán valaki rájött, hogy a födémbe behatoló gyökerek elbonthatják a jó 120 esztendős falakat.


Persze, ha továbbra is elhanyagolja a „gondos” tulajdonos, rövidesen az idő végzi el azt, amire feltehetően az Unicentral egy ideje már vár: összeomlik, aztán szabad a gazda, azt épít oda, amit csak akar, kacsalábon forgó üveg-beton palotát jachtkikötővel, ne kelljen az Adriára utazniuk azoknak, akik csak ott találják meg a szórakozásukat.

Kiegészítés: Az ám, szerkesztőségünk november 8-án (ki tudja, hányadszor) próbált kapcsolatba lépni az Unicentral győri központjával. A telefont felvette  (feltehetően) a titkárnő, ám (a cég nevében beszélvén!) már az első szavaiból kicsengett: nem kívánnak nyilatkozni. Kértük, hogy kapcsolja a cég felelős vezetőjét. A válasz: nincs benn. A helyettese? Ő sincs. Más felelős vezető? Nincs. Kérjük, hívják vissza a szerkesztőségünket. „Nem ígérhetek visszahívást.” Kérjük, válaszolják meg leveleinket. „Nem az én dolgom a válaszadás”.

Az újságíró ilyenkor arra szokott gondolni, hogy valami igen nagy titkolnivalója van a cégnek. Mindezt tehetné másként is, mondjuk, intelligensen, európai módon. Persze, lehet, hogy a cég titkársága Európa működő felén kívül található.

Sajnáljuk, Győr és a győriek ennél többet érdemelnének.