Etnikai egyenlőtlenségek Magyarországon – A legtöbb roma ma is szegény

Hazánkban a legtöbb szegény nem roma ugyan, de a legtöbb roma napjainkban is szegény – ezzel a keserű megállapítással lehet talán összefoglalni a Friedrich Ebert Stiftung Budapest (FES) és az Új Egyenlőség magazin közbeszélgetés-sorozatának legutóbbi rendezvényén elhangzottakat. A résztvevő szakértők adatok sorával bizonyították, hogy a sokféle, felzárkóztatónak szánt hivatalos program dacára a hazai cigányság helyzete továbbra is halmozottan hátrányos.

Janky Béla.

A FES legfrissebb rendezvényének középpontjában a magyarországi etnikai egyenlőtlenségek álltak. Ez a hazai szóhasználatot ismerve – noha nyilván élnek itt mások közt szlovák, német, román, szerb kisebbségiek is – gyakorlatilag a roma problémát, a roma–nem roma ellentéteket takarja. Azt a kiábrándító helyzetet, amelyben – amint Janky Béla szociológus (BMGE) fogalmazott – a roma és a szegény szó szinte szinonímaként használható.

A probléma magva persze jó ideje ismert. A sok évtizedes, sőt évszázados elmaradottság, az oktatási, egészségügyi, életszínvonalbeli hátrányok, a társadalmi kirekesztettség felszámolása – illúziók ide, várakozások oda – a rendszerváltás, illetve az EU-tagság elnyerése óta sem igen jutott közelebb a megvalósuláshoz. Mi több, éppen 1990 után következett be az első nagy törés: a piacgazdaságra való átállás a szocialista nagyipar berkeiben korábban lassan felfelé kapaszkodó tízezreket „lökött ki” a munkaerőpiacról, ahova megfelelő képzettség hiányában egyre nehezebb visszakerülni.

Pogátsa Zoltán.

Legutóbb pedig a 2008-i gazdasági válság indított el baljós folyamatokat, melyeket a magyar közegben sokszor csodaszerként hirdetett közmunka-program azóta sem képes megfordítani. Ez a közmunka-program egyébként valójában nem más, mint egy segélypótló eszköz – mondta a járványveszly miatt online formában folyt beszélgetést vezető Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, az Új Egyenlőség főszerkesztője. Az Infovilág kérdésére mellesleg kiderült az is, hogy a roma dolgozók a közmunkások soraiban is jócskán felül reprezentáltak. Arról nem is beszélve, hogy a közmunkáért kapható fizetség messze a minimálbér szintje alatt marad, önmagában tehát aligha alkalmas arra, hogy a mélyszegénység felé való csúszást megállítsa.

Kóczé Angéla

Könnyebb persze az elriasztó statisztikákat, a társadalmi megkülönböztetés, így a magyar oktatásban nem ritka szegregáció példáit idézni, mint valóban hathatós kiutat mutatni, különösen, hogy az elszegényedés, a középosztályból való „kihullás” veszélye az elmúlt években korántsem csupán a romákat fenyegeti. Ám az tény, hogy a jóléti, szociális intézményrendszer fokozatos gyengítése és lebontása, a nem alap nélkül szegényellenesnek mondott intézkedések sora az ő előrejutásukat még az átlagnál is nehezebbé teszi. Nyilván egy olyan, Janky által „színvaknak” nevezett politika jelentene igazi megoldást, amely – az etnikai háttértől függetlenül – mindenki számára előrelépést hoz, tehát a rászoruló romákon ugyanúgy segít, mint a nem romákon. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy szükség lenne a romákra „kihegyezett”, célzott támogatásokra, képzési programokra is – mutatott rá Kóczé.

A tét nem kicsi. Noha pontos adatokat senki sem tud, a roma népesség száma és hányada a magyar lakosságon belül fokozatosan és ütemesen emelkedik: egy 2018-ban közzétett kutatás alapján 30 év alatt 400 ezer körüliről 876 ezresre nőtt, ami arányát tekintve 3,7%-ról 8,8%-ra növekedett. Elképzelhetetlenül sokakat, több tízezer cigány gyermeket érint ma Magyarországon a nélkülözéssel és nyomorral leírható élethelyzet – ismerte el tavaly egy interjúban a cigány felzárkóztatásáért felelős miniszterelnöki biztos. Vecsei Miklós nem véletlenül fogalmazott így: „Muszáj most tennünk valamit, hogy 2050-ben élhető hely legyen Magyarország.”

Az 1925-ben alapított FES a hagyományokban leggazdagabb német politikai alapítvány. Nevét Friedrich Ebertről (1871–1925) kapta, aki 1919-1925 között volt a Weimari köztársaság első birodalmi elnöke. Szorgalmazta a parlamenti demokrácia felépítését, minden német elnökeként látta magát és olyan politikát követett, amely a szociális különbségek kiegyenlítésén alapult. Pártközeli politikai alapítványként a FES tevékenységét a szociális demokrácia alapértékei, a szabadság, igazságosság és a szolidaritás határozzák meg, melyek eszmei kötődést jelentenek a szociáldemokrácia és a szabad szakszervezetek irányába. Budapesti irodájuk röviddel a rendszerváltás után alakult, azóta közhasznú szervezetként működnek.