Jönne már haza. Hanna Dominikáról jönne haza, nem érzi ott jól magát, nagy a forróság, a lakhelye változó, egyszer villa, máskor faház, ráadásul viselnie kell a kék címkét, ez különbözteti meg a pirosaktól, éjszakánként úgy ahogy pihenhet, de napközben játszania kell, futkosni, ugrálni, dobálni, és bárhogyan igyekszik, 15 millió forintnál nem kaphat többet.
Hanna tornatanár, pedagógus, az Exatlon-tévésorozat játékosaként került messze az inflációtól, a politikai csatározásoktól, neki a választás most csak annyi, hogy megmondja, a pirosaktól kit akar ellenfélnek.
Dominikán furcsa az élet, a beteg ember kórházba kerül, a sérülthöz azonnal érkezik a mentő, és ha valakinek rossz a kedve, attól a játék vezetője megkérdezi, hogy mi bántja. A csapatok maguk döntik el, hogy akarnak-e főnököt maguk mellé,
Hanna nem akar, nem szereti, ha megmondják neki, hogy mit, és hogyan csináljon, ő öntörvényű ember, zavarják a kötöttségek, ezért vágyik haza, a szabadságba. A játék egyébként népszerű, már a negyedik évadját forgatják, a játékosokért sokan rajonganak, a civilben bádogosként dolgozó Andrásért a bádogosok, az egyetemistákért a diákok, az élsportolókért a szurkolók.
Hanna vélhetően a pedagógusok kedvence, egyszer talán a fizetésemelésért, a tanári pálya tiszteletéért is együtt tüntethetnének, de addig is marad a forró Dominika, az úszómedencés villa, és a cél, a játék: mindig előre…