„Jobb későn, mint soha” – ez érvényes a német igazságszolgáltatásra is, amely évtizedekig tehetetlennek bizonyult a nemzetiszocialista múlt feldolgozásában, és sokáig csődöt mondott a bűnösök felkutatásában és elítélésében is – mondják a még élő áldozatok és mellékvádlók. Az ügyvédek ötvennél több zsidó megbízójukat képviselik a tartományi bíróságon ma kezdődött perben; azokét, akiknek hozzátartozóit 1944 nyarán meggyilkolták Auschwitzban. A tárgyalást helyhiány miatt nem a bíróságon, hanem a Lovasakadémia épületében tartják.
„Csaknem valamennyi ügyfelünket a hírhedt vasúti rámpán válogatták ki munkára, és vagy Auschwitzban vagy más táborban élték túl a megpróbáltatásokat, a halálmenetet” – olvasható a perrel kapcsolatos sajtóközleményben.
Gröning, a vádlott, a valamikori önkéntes SS-tizedes (Rottenführer) – állítják a tanúk és a mellékvádlók, valamint az ügyészek – a gyilkológépezet tagja volt. A haláltáborba hurcoltak csomagjait, értéktárgyait és pénzét már az érkezésük utáni percekben begyűjtötte, osztályozta, könyvelte és a nemzetiszocialista állam számára leltárba vette. Emellett jól tudta, hogy mi történik a kiválasztott, a szelektált foglyokkal.
Az, hogy a tömeggyilkos John Demjanjuk (a valamikori koncentrációstábor-őrt gyilkosságban való közreműködés miatt fogták perbe) ellen folytatott 2011-i per és ítélet, az Oskar Gröning ellen az évtizedekkel ezelőtt folytatott majd leállított nyomozás és hetven esztendővel Auschwitz után újra eljárás indult, mindenekelőtt a náci bűncselekmények felderítésére hivatott központi szervezet újabb nyomozási eredményeinek köszönhető. A német szövetségi államügyészség az újabb eljárássorozatban harminc, egykori SS-tagnál tartott házkutatást, és mostanáig csak Gröning ügyében jutott el az igazságszolgáltatás a főtárgyalásig.
„Aki egyszer fogolyként Auschwitz-Birkenauban volt, az olyasmit tud, amit senki más nem tudhat. Minden embernek jó lehet a fantáziája, de azt, ami ott végbement, csak azok tudhatják, akik ott voltak.” Ezért olyan fontos mozzanat az ő életében ez a per – hangoztatta Pusztai-Fahidi Éva a mellékvádlók és a Nemzetközi Auschwitz-bizottság sajtókonferenciáján a zsúfolásig megtelt St. Nicolai közösségi házban. Fahidi Éva negyvennél több hozzátartozóját veszítette el Auschwitzban. Gröninget, mint személyt nem gyűlöli, de azt igen, amit tett. Nem a büntetésért száll síkra, hanem az ítéletért. „A bűnöket, a bűnösöket el kell ítélni. És ami Auschwitz-Birkenauban történt, az bűn volt. A gaztetteket egyszer s mindenkorra el kell ítélni.”
„Gröning a gépezet része volt, a következő nemzedékek számára fontos, hogy megtudják, mennyi borzalom, gyalázat, gaztett történt ott” – hangoztatta egy másik túlélő. Tekintettel a német igazságszolgáltatás hibáira, mulasztásaira egy koncentrációs tábort túlélő rokona most mégis megköszönte, hogy ezeket a gaztetteket végre itt, Lüneburgban földerítik.
Pusztai-Fahidi Évát megkérdezték, mit vár Gröningtől a perben? „Azt, hogy vállalja a felelelősségét. Egy SS-hez képest az Úristen senki volt Auschwitz-Birkenauban. Mit szeretnék tőle hallani? Lássa be, mi ment végbe ott. Ha semmi egyebet sem tett volna ezen a világon, csak ott állt volna a vasúti rámpánál, amikor a családom megérkezett… Negyvenkilenc nevet tudok fölsorolni, családom 49 tagjának a nevét. Azokét, akiket ott elhajtottak, amikor Gröning a rámpán állt. Mit akarok tőle hallani, mit tud ő nekem mondani? Vissza tudja-e adni mind a 49 hozzátartozóm életét? Nagyon kíváncsi vagyok, mit tud mondani nekem. Azt talán, hogy semmit sem tett? Hogy ő csak ott állt?”
A kérdésre, hogy miért csak most kerül sor a perre, az egyik mellékvádló így válaszolt: Németországban nem változott meg a jogi helyzet, csak a szemlélet, ahogy az igazságszolgáltatás egy idő óta kezeli a német nemzeti szocializmus történetét és tetteseit. Nem igaz, hogy csak Hitler és Himmler a bűnös, a többi pedig pusztán követte őket. Ezen az eljáráson majd kiderül, hogy Oskar Gröning képes lesz-e megvédeni az állítását, amely szerint ő nem piszkolta be a kezét. „Fogaskerék volt a nagyüzemi gyilkolásban. Részese volt annak” – hangoztatta a mellékvádló.
A vád a magyarországi zsidók 1944 nyári megsemmisítésére koncentrál. Ez csak úgy és azért történhetett meg – áll a mellékvádlók közleményében –, mert sokan, köztük a vádlott is, „közreműködtek a szervezett tömeggyilkosságban. A megsemmisítő gépezetben azok is tettesek, akik «nem akarták bepiszkolni a kezüket», de részvételükkel hozzájárultak a tömeggyilkossághoz.”
A 87 esztendős Hedy Bohm a kanadai Torontóból érkezett a németországi tárgyalásra. Hetvenegy évvel ezelőtt Magyarországról deportálták a szüleivel együtt. Ahogy megérkeztek a haláltáborba, az SS-ek elválasztották a szüleitől. A 16 éves lányt a Volkswagen fallerslebeni gyárába vitték kényszermunkára. Szüleit nagy valószínűséggel már az Auschwitzba érkezésük napján gázkamrában meggyilkolták. Hedy Bohm a 60-as években már járt egyszer Németországban, de „túl korai volt” – jegyezte meg. „Rám rontottak az emlékek, fojtogatott a nyelv, amit egykor az SS-ek beszéltek. El innen, de rögvest!”
Egyike a még élő, kevés holokauszt-tettesnek, bíróság előtt áll. A 93 éves Oskar Gröning ellen a vád: közreműködés 300 ezer ember meggyilkolásában az auschwitzi haláltáborban 1944. május 16–július 11. között. E nyolc hét alatt az SS – a magyar állam, a magyar közigazgatás túlbuzgó közreműködésével – mintegy 425 ezer embert deportált Magyarországról 137 vasúti szerelvényben Auschwitzba, és legalább 300 ezret ölt meg szinte azonnal gázkamrákban. A hannoveri államügyészség által elkészített 85 oldalas vádiratban a jogászok bizonyítottnak látják, hogy Gröning, az SS egykori és önkéntes tagja a frissen érkezettek értékeit, pénzét számba vette, könyvelte és továbbította a náci államnak, miáltal részese, támogatója volt a folyamatos gyilkosságsorozatnak.
Gröning dolga volt a vasúti rámpán a felülegyelet a csomagokra, és az is, hogy a vért és az emberi ürüléket eltakarítsák a peronról, valamint a csomagokat és a ruhákat elszállítsák, mert ha a következő szerelvénnyel érkezők meglátták volna az árván hagyott holmikat, óhatatlanul kitört volna a pánik. Auschwitzban fenn kellett tartani a rendet.
A május–július közötti 57 nap alatt folyamatosan működött a halál gépezete. A Magyarországról érkezett transzportok esetében csak nagyon kevés szó esett, a lehető legrövidebb idő alatt küldték az embereket a gázkamrákba – írta A terror rendje című könyvében Wolfgang Sofsky történész.
Kálmán Judith is elveszítette egyik hozzátartozóját Auschwitzban, a mindössze hatéves féltestvérét, Évikét. A szüleivel együtt hurcolták el és nyomban megölték. Évike apja túlélte a borzalmakat és a háború után új családot alapított, két lánya született, Judith és Elaine. „Nem ismertük Évikét, de együtt élt velünk az emlékeinkben – mondja Kálmán Judith, aki írónőként regényben örökítette meg családja történetét. „Életünkre árnyék vetül, és remélem, hogy a bírósági eljárás megszabadító hatással lesz rám is.”
A Die Welt című német napilapnak nyilatkozó Kálmán Judith mellékvádlót nem a gyűlölet vezérli. Szeretné, ha föltárnák azt az igazságtalanságot, amelyet ellene és családja ellen a még élő SS-ek, férfiak és nők, a múltban elkövettek; „tetteikért felelniük kell” – mondja Kálmán. A tettesek időközben megöregedtek, akárcsak a túlélő áldozatok. Nincs tehát semmi ok arra, hogy ne állítsák őket bíróság elé. „Lehet, hogy egy kicsit késve, de elkezdődik a tárgyalás, és korántsem haszontalanul.”
Vallomást tett és bűnösnek érzi magát
(MTI, 13:32) Részletes vallomástétellel kezdődött kedden Németországban az egyik utolsó élő auschwitzi lágerőr pere. A legkevesebb 300 ezer ember meggyilkolásában bűnrészességgel vádolt Oskar Gröning a lüneburgi tartományi bíróságon elmondta, hogy amikor a náci párt önkéntesekből álló fegyveres szervezete, az SS tagjaként 1942-ben Auschwitz-Birkenauba került, tudomást szerzett arról, hogy a táborban a foglyok meggyilkolására szolgáló gázkamrák működnek.
Hangsúlyozta: kétségtelen, hogy „erkölcsileg bűnrészes” a haláltábor működtetésében, és ezért bocsánatot kér, ügyének büntetőjogi vonatkozásait azonban a bíróságnak kell megítélnie.
Gröning ellen az 1944. május 16. és július 11. között végzett tevékenységével kapcsolatban emeltek vádat. Abban az időszakban az úgynevezett magyar akció (Ungarn-Aktion) zajlott Auschwitz-Birkenauban. A haláltáborba csaknem 140 vonatszerelvénnyel 437 ezer magyarországi zsidót hurcoltak.
A vádlottat legkevesebb 3 év szabadságvesztésre ítélhetik. A bíróság 27 tárgyalási napot tűzött ki, az utolsót július végére. A hannoveri ügyészség által indított perhez 62-en csatlakoztak mellékvádlóként, többnyire holokauszt-túlélők és áldozatok rokonai, köztük magyar állampolgárok is. A mellékvádlók közül 15-en tanúvallomást is tesznek.
Ügyvédje szerint Gröning nem vett részt gyilkosságban, és a jelenlét a haláltáborban nem elégséges ahhoz, hogy elmarasztalják a terhére rótt bűncselekményekben. A vádhatóság szerint viszont a vádlott az Auschwitz-Birkenauban kifejtett tevékenységével hozzájárult a megsemmisítő táborban legyilkolt foglyok halálához, anélkül is, hogy aktívan közreműködött volna emberölésben.
Oskar Gröning 1944 szeptemberében kérte áthelyezését frontszolgálatra. A háború végén brit hadifogsága került, majd évtizedekig békés polgári életet élt családjával az egykori Nyugat-Németországban fekvő Lüneburg térségében.
A vádlott ellen a nyolcvanas években is folytattak ügyészségi eljárást, de azt bizonyítékok hiányában 1985-ben leállították. Gröning soha nem tagadta, hogy az SS kötelékében Auschwitzban tevékenykedett. Számos interjút is adott. Ezekben a halálgyár gépezetének apró, jelentéktelen elemeként jellemezte az általa betöltött funkciót.
„Bűnösnek érzem magam a zsidó néppel szemben, amiért tagja voltam a szervezetnek, amely elkövette ellenük ezeket a bűnöket” – mondta a Der Spiegel című hírmagazinnak 2005-ben adott interjúban, hangsúlyozva, hogy bár az SS tagja volt, nem tartozott a zsidók elleni bűnök elkövetői közé.
A Gröning elleni első ügyészségi eljárást azért zárták le vádemelés nélkül, mert az ügyészek nem láttak esélyt elmarasztaló ítéletre.
