Egy nemrég tartott felmérés ijesztő végeredményéről tájékoztatták az érdeklődőket az épületgépészet múltját, jelenét és jövőjét bemutató kiállítás helyszínén. Mint kiderült, a Víz-, gáz-, fűtéstechnika című szaklap felkérésére egy jól felszerelt laboratóriumban nemrég átvizsgálták a hazánkban legnagyobb darabszámban eladott CO-érzékelőket. A lesújtó értékelés szerint e szerkentyűknek körülbelül a fele teljesen haszontalan. Egyszerűen nem érzékelik a veszélyes szén-monoxidot, vagy olyan későn jeleznek, hogy akkor már régen bekövetkezett a baj.
Az ilyen riasztók nem lehetnek „jók” és „még jobbak”, hiszen a kevésbé kiválóak hiányossága éppen elég ahhoz, hogy valaki súlyos mérgezést kapjon – mondta Stieber József. A levegőtisztaság-védelmi szakember, aki egyszersmind a Kéményjobbítók Országos Szövetségének tisztségviselője, arra is kitért, hogy a lakások túlzott szigetelése, a nyílászárók cseréje miatt úgyszólván légmentessé tesszük az építményeket. Ugyanakkor a megfelelő légellátás hiánya miatt megnő a szén-monoxid visszaáramlásának veszélye.
Chappon Miklós, a Magyar Mérnöki Kamara épületgépészeti tagozatának elnöke arra hívta föl a figyelmet, hogy néhány évtizede még nem létezett „hermetikus szigetelés”, s ezért a nyílt égésterű gázkészülékek kaptak annyi levegőt, amennyire szükségük volt. Napjainkban azonban többszörösére nőtt a CO-visszaáramlás veszélye – elegendő, ha csupán a legutóbbi tél balesetsorozatára gondolunk.
Bizonyos szén-monoxid-riasztók tulajdonosai úgy gondolják: ők biztonságban vannak. Ám ez nem több puszta hiedelemnél. Az említett tesztelés kiderítette, hogy a tíz legnépszerűbb érzékelő nem mindegyike csúszna át a vizsgán. A vizsgálatot végző laboratórium a nagy számban eladott típusokból három-három darabot szerzett be. Akadt olyan gyártmány, amelyiknél a három közül az egyik egyáltalában nem reagált a CO-koncentrációra. Tehát vásárlók harmada esélytelen?
Némelyik készülék legalább megszólalt az alacsony koncentrációnál, a nagyobbnál viszont nem reagált, vagy csak olykor-olykor. Volt olyan készülék is, amelynek a dobozán feltűnően szerepelt, hogy „megfelel a szabvány előírásainak”. Ámde a teszteléskor a beszerzett három közül mindegyik hibás terméknek bizonyult.
Ha a lakásban, illetve annak valamely helyiségében alacsony a CO-koncentráció, akkor a tünetek csak hosszú idő után jelentkeznek. Ha ilyenkor a készülék korábban riaszt az előírtnál, az sem felel meg az előírásoknak, márpedig erre is volt példa a vizsgálatban. Téves riasztás esetén ugyanis a tulajdonos hajlamos arra, hogy ne vegye komolyan a jelzést, és esetleg végleg kikapcsolja, vagy kihajítja a készüléket.
A felmérés végkövetkeztetése igencsak elgondolkodtató: a hazai kereskedelemben kapható CO-riasztóknak csupán ötöde használható és biztonságos! Magyarországon tehát ma tíz családból nyolc hamis biztonságérzetben él és alszik. Ők azok, akik legalább beszereztek egy vészjelzőt! Ugyanakkor a háztartásoknak mintegy 85 százalékában még vészjelző sincs.
A két típus, amelyik megfelelt: Honeywell H450EN és Szimat-2H.
Amelyek megbuktak: CO Melder (elemes), CO Melder (táp), FireAngel CO-9X, Global GS804, Global GS832, Global JB-CO4, Home by Somogyi, Monox 5000, STECK SC-103.
