Vírusfélsz az Erzsébetváros szélén

Nem egy puccos vidék a pesti Garay tér környéke, bár épült-szépült a múlt években, és a lakosság is változott, cserélődött, ám a mentalitás állandónak látszik.  (A nyitó képen: az erzsébetvárosi Garay tér madártávlatból; foto: Google.)

Itt jó időkben is az alapélelmiszerek sorakoztak a mi szakadt Penny Marketünk polcain, semmi gourmet-ság. Liszt-cukor-olaj meg a só-bors-paprika gasztromátrix. Kb. két-három hetente eltűnt a teljes bevásárlókocsi park, mert egyszerűen elvitték őket, ki tudja, hová, minek. Így vírusválság idején tovább egyszerűsödött az élet. Most már nem kellenek hetek a teljes bevásárlókocsi nélküliséghez. Boldog boldogtalan pennys kocsiban tolja a környéken a megszerzett kincseit az utcákon; így aztán a bolt bejáratánál az érkező vevőknek maradnak a kis műanyag kosarak, annyi, amennyi. A polcokon általában reggel 9–10 között van ez-az, illetve az igaz kincseket, mint liszt, vagy krumpli ki se pakolja a hulla fáradt személyzet, csak raklapon kitolja az eladótérbe, és megindulhat a közelharc. Lassan fogyatkozik a bolti harcosok száma, de a lázas „vegyünk bármit, ami van, és sokat” erősen tartja magát.

Ma reggel már kevesebben (sokan maszkban, kesztyűben) indultak a nagy bevásárlófutamon. A pénztárnál a sorokban nem igen tartják meg a kellő távolságot a várakozók. Hiába, no: egyszer élünk, és ha már közel a világvége, akkor meg nem mindegy? Az élesztő és az étolaj teljesen eltűnt. Az algasori piac területén és a környező utcákban működő kis boltok két-háromszoros áron olykor odadobnak a népnek ezekből is valamennyit. Még az olcsónak tartott kínai-vietnami boltok is naponta írják újra az áraikat – a kialakuló hiányt érzékenyen követve emelik az árakat. Arról a zöldségesről nem is beszélve, aki, ha valami akciós gyümölcsöt, zöldséget neszel meg a Pennyben nagy lendülettel hoz is le belőle, aztán felárral árulni kezdi standján a portékát.

A gyógyszertárnál egész nap hosszú sorban várakoznak az utcán. Ott szerencsére szellősebb, csak meglehetősen idegőrlő a várakozás. A kitűnő halasboltunk, ahol két kezén tudja számba venni összes vevőjét az eladó (magyar ember nem eszik halat, hacsak nincsen karácsony!) a jó áron, mindig makulátlan friss és szépen kínált árujával csak álldogál, pedig lassan olcsóbb a lazac, mint a disznóhús. A szűkített nyitva tartás miatt sem tudja pontosan, mennyi árut rendeljen, mert a kutyának sem kell a hal.

A kerületi polgármester, Niedermüller Péter telefonos üzenetben adott meg a lakosságnak egy elérhetőséget, amelyen napközben segítséget lehet kérni. Ahogyan ez a kerületi önkormányzat honlapján olvasható is:

Tisztelt Erzsébetvárosi Polgárok!

Mint Önök is tudják, a koronavírus-járvány mindenekelőtt idősebb honfitársaink számára jelent közvetlen veszélyt. Ezért az önkormányzat különös gonddal gondoskodik az idős erzsébetvárosi lakókról, honfitársainkról.

Amint azt tegnap is, a bejelentkezésben már jeleztük, az önkormányzat minden idős erzsébetvárosi polgárnak megteremti azt a lehetőséget, hogy segíthessünk neki. Ez azt jelenti, hogy az alapvető élelmiszereket, gyógyszereket az önkormányzat munkatársai beszerzik annak, aki ezt igényli.

Az eljárás az, hogy ennek a rövid bejelentkezésnek a végén található telefonszámot kell felhívni, és ott kell jelentkezni, ha valaki azt kéri, hogy segítséget nyújtsunk neki. Ezt a telefonszámot már a tegnapi nap során is közel 30-an felhívták, az ő számukra ma megindul a segítségnyújtás.

Munkatársaink kimennek a megadott címre, átveszik azt a listát, amire az itt lakó idős emberek fölírták azt, hogy mire lenne szükségük, odaadják ezt az összeget, amibe ez kerül, munkatársaink beszerzik azt, amire szükség van, és utána a blokkok alapján elszámolnak a nekik átadott összegekkel.

Nagyon kérem Önöket, hogy használják ezt a lehetőséget, hívják a telefonszámot! Ha idősek, 70 éven felüliek, akkor ne menjenek a boltokba, ne menjek bevásárolni hanem, forduljanak munkatársainkhoz, akik örömmel segítenek mindannyiuknak.

Kérem, vegyék igénybe ezt a segítséget, vigyázzanak magukra, vigyázzunk egymásra! Köszönöm, hogy meghallgattak!”

Szerencsére, vannak házak, ahol a lakóközösség is próbál segítséget nyújtani a közvetlen környezetében. Ezek a biztató jelzések arról, hogy mégsem vagyunk olyan rossz helyzetben, mint azt a sok rossz tapasztalat mutatja.