László Ágnesről sokan nem tudják: operatőrnek készült, végül a jogi egyetemen doktorált, újságíró és kommunikációs szakember lett. A minap Sebes György készített vele interjút, a Heti TV-ben látható, hallható a jeles kolléganő vallomása…
„Az első írásaim gimnazista koromban jelentek meg. Pályafutásom alatt több száz portrét, mélyinterjút készítettem. Politikusokkal, tudósokkal, írókkal, művészekkel, akik olyan gondolatokat, történeteket osztottak meg velem, amikről még nem beszéltek senkinek. Ezekből az interjúkból aztán könyvek is születtek. Gazdag életem volt. Kiváltságos voltam? A szerencse vagy valami más segített abban, hogy az interjúalanyaim ennyire kitárulkoztak? Tény, hogy az alkotói szabadságért sok mindent feláldoztam, és sok mindennel gazdagodtam is…
Miként, hogyan? Erről kérdezte Sebes György. A beszélgetésből kiderül: miért nem vették fel az első jelentkezésekor az egyetemre, milyen szerepe volt Baranyi Ferenc költőnek az életében, hogyan került (a szó szoros értelmében) Váncsa Istvánnal a Volánbusz című üzemi laphoz, milyen volt a Képes7 és a Kurir alapító főmunkatársaként létezni, milyen hozama volt annak, hogy a rendszerváltás éveiben gyakorlatig a parlamentben élt, hogyan ismerte meg Fábry Pált, a magyar Pulitzer-díj megalapítóját, miként lehetett Németh Miklós miniszterelnökkel 1989 márciusában Moszkvában, amikor és ahol sorskérdésekről tárgyalt Gorbacsovval és miként vált meghatározóvá a gondolkodására Simon de Beauvoir Mandarinok című könyve.
„Azt viszont sajnálom – jegyzi meg László Ágnes –, hogy a beszélgetésből kimaradt: az idén februártól Kereszty András felkérésére és a szerkesztő bizottság egyhangú egyetértésével az ujnepszabadsag.com egyik szerkesztője lettem és ez is boldoggá tesz…”
