Hegedűbe zárt történelem elevenedik meg a Müpa széksoraiban helyet foglalók füle hallatára. Akiko Suwanai az angol William Walton – Jascha Heifetznek ajánlott – hegedűversenyét azon az 1714-ből származó Stradivari „Dolphin” hangszeren adja elő, amely egykor Heifetzé volt. Ritkán átélhető koncertélmény ígérkezik egy olyan egybeesésnek köszönhetően, amikor egy muzsikus éppen azon a hangszeren ad elő valamely versenyművet, amely egykoron annak a hegedűművésznek a tulajdonában volt, akinek a zeneszerző dedikálta az alkotást. Művészként is rendkívül motiváló a történelmi hangszer megszólaltatása.
A tekintélyes nemzetközi karriernek örvendő művész számos rangos díj tulajdonosa, beleértve az Olaszországban tartott Nemzetközi Paganini-verseny elő helyezését. Akiko Suwanai a The Times kritikusa szerint tiszteletet parancsoló jelenség a koncerttermek színpadán, akinek játéka egyszerre magasztos és fenséges, miközben feszes és erőteljes. A hegedűművész tehetsége – bár nem zenészcsaládban nőtt fel – már egészen fiatalon, nyolcéves korában fölkeltette a zenevilág érdeklődését.
„Az első, Magyarországhoz kapcsolódó emlékem idején nyolcesztendős voltam. Végh Sándor látogatást tett Tokióban, neki játszottam, ami rendkívüli élmény volt a számomra. Azonnal meghívott Európába tanulni, de ez akkor nem valósult meg, mert még gyerek voltam, egy zenei múlttal nem rendelkező családból.”
A magyar vonatkozású zenei momentumok sora sok évvel később még bővült, hiszen Akiko Suwanai játszott 2006-ban Eötvös Péter Seven című hegedűversenyének világpremierjén, a Lucerne Fesztiválon is.
A márciusi koncert karmestere, Olari Elts szintén a zenei világ elitjének tagja, aki elsősorban különleges interpretációs stílusáról híres, amelyben az intelligencia, a tisztaság és az érthetőség minden esetben tetten érhető.