Heinekentől Hercegszántóig: menekültek és márkajelzés

A Russia Today a hercegszántói tudósításba beleszőtte: Orbán Viktor miniszterelnök a múlt héten arról beszélt, hogy a második védelmi vonalat jelentő kerítés májusra elkészülhet, és nagy segítséget nyújthat abban az esetben, ha Törökország újabb menekülthullámot zúdít Európára.

A Heineken-üggyel kapcsolatos írások kitérnek arra, hogy az ötágú csillag, amely a 19. század második fele óta szerepel a sörgyár emblémájában, és amely az 1930-as években kapta piros színét, a sör előállításának meghatározott fázisaira utal – miközben a vörös csillag a szovjet kommunisták szimbóluma is volt. A Heineken szóvivője nem volt hajlandó állást foglalni a magyar parlamentben kezdett vitával kapcsolatban. A beszámolók megjegyzik, hogy a vörös csillag tilalma esetén érintett lesz a Nestléhez tartozó San Pellegrino ásványvíz-előállító is. Szintén szerepel a vörös csillag az amerikai Macy’s áruházlánc logójában.

Az orosz állami média utal arra, hogy néhány posztszovjet ország, illetve az egykori keleti blokk több állama a kommunistátlanítási folyamat keretében egyes esetekben a kommunista jelképek tilalmát is elrendelte.

A náci jelképekkel ellentétben ugyanakkor nem tiltották be a kommunista szimbólumokat például Csehországban vagy Romániában. A lengyel alkotmánybíróság is úgy döntött, ezek a jelképek használhatóak. Andrej Plenkovic horvát kormányfő viszont decemberben kilátásba helyezte az összes önkényuralmi jelkép tilalmát.

A The Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök vezető napilapja az Oroszország ellen – Moszkva agresszív magatartása miatt – elrendelt nyugati szankciókról közöl kommentárt. Ebben megállapítja, hogy bár ez a szankciós rendszer szinte állandóan összeomlani látszott, mégis tartósnak bizonyul.

A szankciókat illető kételyek gyökerei közül két tényezőt emel ki a New York-i lap: egyfelől azt, hogy ellene szóltak üzleti érdekek, másfelől azt, hogy az EU-ban, ahol a külpolitikai döntéshozatalban egyöntetűségre van szükség az érvényességhez, az EU–orosz-viszony távlatait egyáltalán nem egységesen ítélik meg a tagállamok. A kételkedők azt állították, hogy a Nyugatnak csak múló érdekei vannak Ukrajnában, miközben az oroszok számára létfontosságú Ukrajna geopolitikai elhelyezkedése. Ezen hangok szerint Moszkvának csak ki kell várnia Washington és Brüsszel engedékenységét.

A szankciók azonban életben maradnak, Európa egységesen kitartott az intézkedések mellett, és most a jelek szerint Angela Merkel német kancellárnak sikerült Donald Trumpot is bevonnia ebbe az egyetértésbe – írja a Wall Street Journal.

Ehhez kapcsolódik: az osztrák és a német sajtóban felbukkan egy rövid hírügynökségi beszámoló arról, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Hannoverben kizárta a magyar vétót az Oroszország elleni szankciók meghosszabbításával szemben. Az egységes európai kiállás mellett nyilatkozó Szijjártó ugyanakkor megjegyezte: a szankciók magyar értékelés szerint politikai és gazdasági értelemben egyaránt kudarcot vallottak.

A bécsi Der Standard arról közöl cikket, hogy miközben Ausztria jelentős infrastrukturális fejlesztéseket hajt végre időnként értelmetlen gigaprojektek keretében, az osztrák vasúti hálózatban továbbra is maradt három nagy lyuk a szomszéd országokkal való összeköttetést illetően. Eszerint továbbra sincs vasúti kapcsolat Rechnitz/Rohonc és a magyarországi Szombathely, Wolfsthal/Ebesfalva és a szlovákiai Pozsony/Pozsonyligetfalu, valamint Waldkirchen és a csehországi Slavonice között.

Végezetül, ami a magyar belpolitikát illeti, a Die Welt című, nagy példányszámú hamburgi lap Fekete-Győr Andrásról, a Momentum Mozgalom elnökéről közöl terjedelmes portrét, „Ő az a férfi, aki hirtelen veszélyes lett Orbánra” címmel, Boris Kálnoky tollából. A német lap szerzője úgy fogalmaz, hogy a Momentum teljesen felforgatta a magyar belpolitikai viszonyokat, és mindenki aggódik miatta: a megcsontosodott, ötlettelen szocialistáktól a Jobbikon át a kormányzó Fideszig, amely most talán arra ébred rá, hogy váratlanul megjelent egy komoly kihívó.