Percekig keresgélt ma háromnegyed 12 táján számítógépén a budapesti Keleti pályaudvar pénztárosa, hogy legalább egy helyjegyet találjon a zöld–sárga üzemi színekben pompázó GYSEV által üzemeltetett, 12,10-kor induló, a Keletiből Sopronig közlekedő IC 942 jelű vonatra, ám hiába.
Nem egyedül bosszankodtam (és mondtam le kényszerűségből a 14 órára időzített, számomra fontos megbeszélést) a helyjegyhiány miatt. Sem az első, sem a második osztályra egy fia helyet sem talált a készséges MÁV-pénztáros. A jegyhiány okát tudakolván felvilágosított: ez az IC mindössze két (!) kocsival közlekedik. Egy első és egy másodosztályúval. Természetesen ugyanakkora teljesítményű villanymozdony húzza, mint az akár 16 személyvagonból összeállított vonatot.
Történt mindez a kétnapos ünnep (pünkösd), a hosszú hétvége utáni első munkanap késő délelőttjén. Aki netán megbeszélt időre igyekezett volna Tatabányára, Tatára, Komáromba, Győrbe, Csornára, Kapuvárra, Fertőszentmiklósra, Sopronba, az helyjegy híján lemaradt volna a dolgáról. A mai IC 942-es ugyanis csupán két személyvagont röpített azokon a vágányokon, amelyeken fél órával később az osztrák RailJet száguldott négyszáznál is több utasával Győrig ugyanezen az útvonalon. Igaz, a RailJetre sem volt elegendő ülőhelyjegy, a merész hátizsákosok mégis fölszálltak, vállalván az esetleges büntetést.
A GYSEV-szerelvény MÁV-egyenruhás kalauzai a kérdésre, hogy fölszállhatok-e helyjegy nélkül, azt válaszolták, hogy igen, csakhogy miután kifizettem a büntetést, az első megállóhelyen letessékelnek a vonatról.
Mindez megelőzhető lett volna, ha legalább egy kocsival többet akasztanak a bivalyerős villanymozdony után. Talán még jól is esett volna neki, ha több teherrel iramodik neki az Alpok aljának…