Az alapmű Joseph Delaney regénysorozata, a Wardstone-krónikák. Az író egy vidéki ház megvásárlása alkalmával találkozott a helybeliek babonáival egy kopogó szellem kiűzéséről, egy szellemlóról, a környéken kivégzett boszorkányokról és egyéb kísértethistóriákról hallván. Így kezdte kitalálni saját történetét a Szellemről, aki a démonvadász, hivatása az ördögűzés, és az a küldetése, hogy megküzdjön a sötétség erőivel. Tizenhét év alatt született meg A Szellem inasa című regény, amit 2004-ben adtak ki Angliában, majd az újabb történetekből állt össze a Wardstone-krónikák sorozat. Számos nyelvre lefordították és 24 országban adták ki a regényeket, itthon három kötetét 2008–11 között a Könyvmolyképző Kiadó Kft. jelentette meg.
A Szellem inasa annyiban más, hogy megfosztja a mágiát a mitologikus vonásaitól. A mágikus lényekkel folytatott harcot valamiféle szakmának vagy tudománynak állítja be. Egy Sólyomlovag nem varázsló, inkább katona, akinek meg kell tanulnia, melyik lénynek milyen erősségei és gyenge pontjai vannak, hogy megölhesse vagy megzabolázhassa fizikailag és intellektuálisan is. A lovagok nem mágiát használnak, hanem a tudományt (vagy áltudományt) hívják segítségül. Minden lovag megírja a tapasztalatait, hogy a következő nemzedékekre hagyományozza őket. Természetes fegyvereket használnak: berkenyefát, ezüstöt, különféle sókat, vasat – tudással győzik le a fekete mágiát. Ez benne van a filmben is.
A varázslatok és legendák korában elszabadult a gonosz erő, ami felszítja a háborúságot az emberiség és a természetfeletti erők között. A Sólyomlovag-rend utolsó tagja, Gregory mester, a démonvadász Szellem (Jeff Bridges) századokkal ezelőtt foglyul ejtette a gonosz erőkkel bíró boszorkányt, Malkin anyát (Julianne Moore). Annak idején a boszorkánykirálynő szerelmével elcsábította, ezért elkövette élete legnagyobb hibáját: megkegyelmezett neki és csak rács mögé zárta. Ennek most kell megfizetnie az árát, mert Malkin erőre kapott, a felkelő Vérhold felerősíti misztikus átváltozási képességeit, sikerült kiszabadulnia tömlöcéből, megszökött, és most bosszút forral. Összehívja a követőit minden inkarnációjából, és szörnyű haragját a világra akarja zúdítani, mihelyt megtelik a Vérhold. Malkin megtámadja Gregoryt, megöli a társát, Bill Bradleyt (Kit Harrington), ezért a Sólyomlovagnak nyakába kell vennie a világot, hogy felkutassa az utolsó Hetedik Fiút (minden Sólyomlovag a hetedik fiú hetedik fia), aki a jövendölések szerint hihetetlen erőkkel bír, és tanítványa lehet.
Tom Ward (Ben Barnes), az egyszerű parasztlegény, aki látomásaiban előre lát bizonyos dolgokat a jövőből, Gregory mester segédjeként halálos kalandra indul elátkozott erdőkön, vízeséseken és városokon át, hogy szembeszálljon Malkin seregével annak hegyvidéki búvóhelyén. Ám Tomnak is van titka. A sötét mágia, amelyet üldöz, benne is ott lapul, édesanyja (Olivia Williams) ugyanis boszorkány. Tom az egyik városban megment egy szép leányt, akit az emberek boszorkánysággal vádolva meg akarnak ölni. Alice (Alicia Vikander) azonban félboszorkány: az apja egy vándorcigány, az anyja, Bonnie Lizzie (Antje Traue) azonban Malkin testvére, akit Malkin anya küldött, hogy kémkedjen utánuk. Tom Alice-tól hall először a jó boszorkányokról. A boszorkányok kezdetben nem voltak gonoszak, ma sem mind az. Sajnos, az emberek hajlamosak elpusztítani azt, amit nem tudnak ésszel felérni, ezért üldözni kezdték őket, így mérgesedett el a helyzet közöttük. Miközben mindenki teszi a dolgát, a két fiatal egymásba szeret. Választaniuk kell szerelem és kötelesség között. Elcsitítják szívük szavát, vagy elárulják az övéiket? Így jön el a végső összecsapás ideje is. Gregory lovag legyőzheti-e Malkint anélkül, hogy magába szippantaná a benne szunnyadó sötétség? Malkin ereje felülkerekedhet-e a Sólyomlovagokén? Alice a boszorkányokat választja, vagy a szívére hallgat? És Tom legyőzheti-e a sötétséget, felfedezvén a Hetedik Fiú igazi hatalmát?
Amint látható, ez színtiszta mese, amely a vásznon a 16 éves korhatárt kapta meg, nem egészen véletlenül: annyi benne az ijesztgetés és a szadizmus. Az amerikás orosz Szergej Vlagyimirovics Bodrov, akit a vizuális szuperprodukciókhoz való vonzódása (Mongol, Nomád) és előző sikerei (A kaukázusi fogoly, Skizó – Egy bolond világ lovagja, A medve csókja, Kelet-Nyugat) miatt kértek fel a történet megfilmesítésére, el is vállalta. Érzésem szerint azonban nem sokat hozott a tőle elvárt „más nézőpontból”, mert a filmben ugyanazok a klisék, sablonok köszönnek vissza, amiket már évtizedek óta látunk ördögűzőktől szellemirtókig, sárkánygyíkos röpdöső tűzokádóktól trollos átváltozó harcosokig a kalandműfajban, ahol főszereplő a látványtervező és a trükkmester a digitális tervezőasztalon. A 3D technika is egyre kevésbé érdekes: IMAX nélkül kezd olyan lenni, mint azok a régi meséskönyvek, amelyekből széthajtás után kiemelkedik valami „3 dimenziós” ábra.
Ha a film forgatókönyve, dramaturgiai szövege tartalmazna valami többletet, akkor ez nem volna ennyire érezhető, de a sok variózás és képkapkodás közepette (fényképezte: Newton Thomas Sigel) az ember elkezdi unni magát, hiába harsog fülébe az állandó csatazaj-zene és rémítésnek szánt hangeffektus.
Ami egy kicsit dicsérhető, az a sztárok szereplése. Az Oscar-díjas Jeff Bridges kicsit ismétli ugyan A félszeműben hozott karaktert: mogorva, szűkszavú, kissé iszákos, könnyen dühbe guruló katonaember, aki azonban a tettek mezején friss és verhetetlen, de alakítását így is jó nézni. Belefáradt az örökös küzdelembe, magányos és a hozzá segítségért fordulóktól is lényegében kirekesztett, de teszi a dolgát rendületlenül – igaz, előre megkérve az árát. Az idősödő Bridges pompásan hozza ezt a karaktert, alakítása érett és sokoldalú.
Az Arany Glóbusszal kitüntetett Julianne Moore (Az éhezők viadala: A kiválasztott, Térkép a csillagokhoz, Carrie, Maisie tudja, Az órák, Távol a mennyországtól stb.) alakítja Malkin anyát, a film főgonoszát. Erénye, hogy legalább az egyik pillanatban rémisztő, a másikban bájos, gyönyörű és szexi, és kiváló ellenfele Jeff Bridgesnek; tökéletesen működik közöttük a kémia. A színésznő palettáján új ez a boszorkány szerepkör, de jól megfelel neki.
A fiatalok tekintetében Ben Barnes jó választás Tom Ward szerepére. Megvan benne az a naivitás, ami az elején szükséges a szerep felépítéséhez, de az a férfias magára ébredés is, ami viszont a későbbiekhez kell. Vidámsága és humánuma jól ellenpontozza Gregory mester mogorvaságát, szerelmi szála pedig a film romantikus vonulatát. Gregory elismeri, már-már fiaként szereti, és legfőképpen örül, hogy benne sikerül megtalálnia az utódját. A történet sejtetni engedi, hogy a továbbiakban ő lesz a megmentő Sólyomlovag, de addig még sok kalandon át kell fejlődnie. A fiatal színész a Narnia krónikáiban már feltűnt hasonló hősszerepben, adottságai meg is vannak hozzá, most már csak a figura belső, mélyebb értékeit kellene felépítenie magában.
A svéd Alicia Vikandernek ez az első angol nyelvű szerepe (bár az Anna Kareninában már szerepelt). Alice-t félig ember, félig boszorkány volta kissé titokzatossá teszi, de hamar kiderül, hogy ő maga is harcol a rossz erők ellen, bár nem egyértelműen jó minden cselekedete. Mégis fontos a szerep, mert szerelme Tommal kicsit rímel Malkin és Gregory egykori kapcsolatára. A fiatal színésznő érzékletesen játssza el a benne rejlő kettősséget. (A hazai mozik 2015 tavaszán mutatják be a főszereplésével készült Ex Machina című sci-fi thrillert, amelyben robotlányt alakít.)
A Tom édesanyját játszó Olivia Williams (A jövő hírnöke, Térkép a csillagokhoz, A király látogatása, Anna Karenina,Okostojás stb.) is az emlékezetes filmalakok közé számít, a többiek leginkább „képregény-figurák”.
Függetlenül attól, hogy nekem kevés élvezetet szerzett, A hetedik fiú 102 percének karácsonyi-szilveszteri jó fogadtatása előre borítékolható. Az átlag közönség, akinek készült, olyan, mint a gyerek, sokadszor is rá tud csodálkozni ugyanarra, amit nagyjából előre tud is már, és mivel a látványosságra nem lehet panasza, manapság már ez is elegendő a mozi népszórakoztató funkcióinak sorában.
