(Szerző: Debreczeni-Droppán Béla) Hetvenöt éve ezen a napon, 1945. május elsején szólalt meg újra Budapesten a Magyar Rádió, de egy ideig csak néhány kültéri helyszínen volt hallgatható, köztük a Nemzeti Múzeum kertjében. (Kép: Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök beszél a Rádióban; foto: MaNDA)
1944. október 15-én Horthy Miklós kormányzó kiugrási proklamációjának beolvasása pecsételte meg a Rádió sorsát. Még aznap megszállták az épületet a nyilasok, illetve a németek és a rádióadás az említett nap délutánján elhallgatott. Novemberben aztán a Rádiót Nyugat-Magyarországra telepítették át, majd Ausztriába. A rádióadások végül 1944. november 30-án jó időre elhallgattak, miután a visszavonuló német csapatok műszaki egysége felrobbantotta a lakihegyi adótornyokat. Később, 1945 januárjában a Magyar Rádió épülete több találatot kapott, a híres 6-os Stúdió beomlott és a műszaki berendezéseket is nagy kár érte. Ezek jó részét egyébként elvitték, pl. a korábbi ötven nagyobbrészt amerikai és angol gyártmányú mikrofonból mindössze kilenc maradt meg (azok a műszaki berendezések maradtak csak meg, amelyeket a munkatársaknak sikerült elrejteni).
1945. január 16-án érkeztek meg a Kálvin tér felől a szovjet csapatok és egy kisebb ütközetet vívtak a Múzeumkertben az ott harcállásban lévő német katonákkal. Miután a csata eldőlt, a szovjetek a Rádió épületébe is betörtek. Négy nappal később a Budapesti Nemzeti Bizottság Ortutay Gyulát bízta meg a Magyar Rádió vezetésével. A következő fontos esemény a Debrecenben székelő Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal való március 3-i egyeztetés volt, amelyen döntés született arról, hogy a Rádió legkésőbb május elsején újra megkezdi adásait. Ennek mikéntjéről aztán március 28-án határoztak: mivel a rádiókészülékeket a háborús intézkedések miatt még mindig tilos volt használni, a rádiógyáraktól származó utcai hangszórók telepítésével kívánták biztosítani a műsorszórást. A műsornak a hangszórókhoz történő eljuttatását végül a svábhegyi telefonközpontban megmaradt 0,5 kW-os berendezéssel oldották meg (egészen május 17-ig, azaz addig, amíg a Petőfi Sándor utcai Főposta épületében üzembe nem helyezték a nagyobb teljesítményűt, a 1,25 kW-osat).
Az utcai hangszórókat a főváros hét pontján állították fel: a Múzeumkert mellett a Blaha Lujza téren, az Erzsébet téren, a Liszt Ferenc téren, a Szent István téren, a ferencvárosi Ferenc téren és természetesen a Rádió székházánál, a Bródy Sándor utcában. Jól láthatóan ezek pesti helyszínek, Budán technikai okok miatt még egy darabig nem tudták szórni a rádióadásokat.
1945. május elsején, a munka ünnepén délben, a pesti Egyetemi templom (régebben felvett) harangszavával több hónapos szünet után újra megszólalt a Magyar Rádió, majd felhangoztak az új hívójel, a „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás” kezdetű kuruc nóta első akkordjai. Ezt követően Ortutay rádióelnök köszöntőjét lehetett hallani.
A Himnusz hangjai után Dálnoki Miklós Béla következett a 3-as Stúdióból. A miniszterelnök ismertette kormánya programját és a december óta elvégzett munkájának eredményeit. A beszéd után a Szózat következett és hírek, majd „A munka ünnepe” című műsor a pártok vezetőinek (Tildy Zoltánnak, Szakasits Árpádnak, Rákosi Mátyásnak, Supka Gézának és Kovács Imrének) beszédeivel. Az első nap adásában számos dalmű és vers szerepelt, utóbbiakat Gobbi Hilda és Major Tamás adta elő. 18:05-kor orosz nyelvű híreket mondtak be, majd egy háromnegyed órás orosz műsor jött a szovjet katonák számára. Az elsőnapi adást este 8 óra körül Liszt XII. magyar rapszódiája zárta. A műsorfolyam alatt a bemondók többször is megismételték oroszul: „A Magyar Rádió kísérleti adása”, illetőleg „Kedves hallgatóink, a Magyar Rádió kísérleti adását hallják”.
A Magyar Rádió működése május 20-tól állhatott véglegesen helyre, miután a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (18-án) megszüntette a rádióhallgatás tilalmát.
A következő három napon (május 1–3.) a járványügyi intézkedések miatt a számos budapesti park mellett a Múzeumkert is zárva lesz. Otthon maradva, ha bekapcsoljuk a rádiót, gondoljunk bele egy pillanatra: a rádióhallgatás sem egy olyan magától értetődő szórakozás! 75 éve sokak számára jelenthetett örömöt, hogy végre újra megszólalt.