Amióta a legnépesebb magyar újságíró-szövetség, a MÚOSZ a Bajza utca sarki villából átköltözött a Vörösmarty utcai székházába, az újságíró-társadalom is igyekszik egyre jobban belakni a példásan felújított és korszerűsített épületet, miközben gyarapszik a kulturális kínálata is. A tavasszal átadott kiállító- és rendezvényteremben havonta más-más kiállítás nyílik, ez az ötödik – mondta Ötvös Edina, a MÚOSZ pr-munkatársa.
Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó Zrt. elnök-vezérigazgatója mindenekelőtt a Kossuth kiadói csoportról beszélt, melynek fontos része a Cultiris Kulturális Képügynökség is. Miután a kiadó igen nagy képfelhasználó, született meg az elképzelés kiadói fotóügynökség szervezésére. A két éve alakult Cultiris Kulturális Képügynökségnek napjainkban 565 ezer, ebből mintegy 100 000 magyar fotója van – 9 közgyűjtemény anyagát és 112 különféle korosztályú, látásmódú, neves fotós műveit kínálja az érdeklődőknek és használóknak. A koncepció szerint a kultúrának nagyon tágan értelmezett fogalmát kívánja a Cultiris átölelni. Jelenleg 11 intézménnyel áll kapcsolatban, a többi között a Magyar Fotográfiai, a Közlekedési, a Magyar Nemzeti, a Magyar Testnevelési és Sport-, a Néprajzi Múzeummal. Így a magyar kultúrát elérhetővé tudja tenni a külföld számára is. A cég honlapja nemrég ezüstérmet ért el a leginkább használóbarát honlapok versenyében. A XIII. kerületben, a Szent István körút 26. alatt, az Örkény könyvesboltban működik a Cultiris Galéria, amely évente 10–11 kiállítást rendez, egyedülálló szolgáltatása a nagy teljesítményű Epson nyomtató, amivel helyben is tud képrendeléseket teljesíteni nyomdai csúcsminőségben, a lakosság részére. A kulturális képügynökség mindenben szeretne eleget tenni a 21. századi követelményeknek.
A MÚOSZ-székházbeli „A mi Magyarországunk” kiállítással a Cultiris most olyan válogatást mutat be, amely a nagyközönség számára is újdonságokat, különlegességeket tartogat. Már maga a falra helyezés is eltér a megszokottól, ugyanis az egyes fotók nem elkülönülve, hanem tematikánként egy közös nagy, 110×280 centiméteres nyomtatott lapon láthatóak. Első pillantásra lexikonra hasonlít, amelybe a szócikkek folyamatába időnként mélynyomó papíron fekete–fehér, vagy színes fotókat hoznak össze pár lapon keresztül, illusztrációként szolgálva a közeli szócikkeket. E tekintetben még utal a Kossuth Kiadóra is.
A megnyitó negatívuma az volt, hogy nem készültek el idejében a tájékoztató feliratok az alkotók nevével, a képek címével, ehelyett néhány sebtében elhelyezett, sokszorosított kiállítás-vezetővel próbáltak némi térképet adni tájékoztatásul. A rendhagyás tehát nem pozitív kategória.
A kinagyított, kinyomtatott képek kategóriánként és más-más méretben tekintenek a látogatóra. Az első tablón pl. fővárosunk, Budapest elmúlt mintegy száz éve látható ismert és ismeretlen alkotóktól. Mindig izgalmas felismerni és gondolatban összevetni egy-egy városkép múltját és jelenét, vagy elmerengeni az örökre eltűnt hangulatokon.
Egy következő tablón kedves emlékű ismerősök köszönnek vissza: Petőfi egyetlen ismert dagerrotípiája, Bartók Béla szép vonásai, Popper Péter egy mosolygós hangulatában, Puskás akcióban, Hofi Géza, mikor épp egy láthatatlan nagybőgővel dzsesszel, Presser Gábor egy ihletett zenei pillanatban, Koltai Lajos, amint rendez, vagy Gobbi Hilda egy zseniális, sokat kifejező portréja, mindez a teljesség igénye nélkül.
Archív felvételeken is láthatók hihetetlenül beszédes arcok, korokat jellemző témák, beállítások egy aratónőtől kezdve egy vádló tekintetű ismeretlen férfi portréjáig, a 20-as rendszámú automobiltól egy legelésző gebéig, utcán játszó gyerekektől egy hölgy műtermi fotográfiájáig.
A természet témakörét állatok és növények teljes, vagy apró részletekbe menő, képzőművészeti igényű felvételek reprezentálják. Egy fotósnak arra is volt szeme, hogy egy növény részletében meglássa két női mell formáját, ezzel csempészve humort az egyébként nem humoros témába. A fotós ugyanis nem pusztán leképez, de alkot, meglát, kifejez, gondolatot közöl.
A természetnek másfajta megfogalmazását adják a fantasztikus tájképek. Például a mellékelt fotón (Tóth Zsuzsanna: Balatoni alkony) fantasztikus, amint a vöröses hangulatú égbolt a vízre, vagy inkább jégre vetül, és a badacsonyi hegyek kontúrjai, meg az előtér nádcsonkjai valamiféle éteri, misztikus lebegésbe olvadnak össze a felhőkkel égen és földön. De a falusi úton „átkelő” gólyapár, egy fantasztikus formát alkotó, felrebbenő madárraj mozgalmassága, vagy az öreg fák között kanyargó szekérút nyugalma is megragadóan mutatják a magyar táj szépségeit. Még egy tabló van, különféle tárgyfotókkal. Szépen faragott citera, népi szőttes, egy tányér mákos guba jól megfér egy lapon az olyan groteszk szemlélettel, ahol a kávé két cukorral helyett cukor két kávészemmel, vagy a napszemüveg szerepét átvevő két naptejes flakon kerül ki a fotós keze alól. Színek, formák és ötletek szépsége kavarog és ébreszt gondolatokat a kiállításban. Tükör, időutazás, esztétikai szépség – mennyi minden megfér egy ilyen kiállításban!
Úgy illenék, hogy megnevezzem azokat a fotósokat, akiknek mindezeket a rögzített pillanatokat köszönhetjük, de a névsor Ács Iréntől Zsila Sándorig több mint 40 személyt foglal magába. Aki megtekinti ezt a sok szép és érdekes fotót, úgyis megtalálja őket, ha keresi, aki pedig nem érdeklődik a téma iránt, azt miért fárasszam ilyesmikkel? Csak ajánlani tudom mind szakmabelieknek, mind a nagyközönségnek, hogy ismerkedjék a MÚOSZ új székházi galériájával, mind a kiállítással, mind a Cultiris szolgáltatásaival! Megéri.