Természetesen minden étel táplál, erősít, ha úgy tetszik, hizlal, ha bármelyiktől fogynánk is, már rég tönkre mentek volna a fogyasztótabletták, a csodateák meg más, gyógyhatásúnak kikiáltott készítmények gyártói, sőt, az élelmiszeripar is. Mi meg éhen haltunk volna.
Akárcsak a „fogyós” szakácskönyvek írói és kiadói. Itt legfeljebb arról lehet szó, hogy egy-egy újfajta édességben, desszertben nincs annyi kalória, mint ami normál lisztből, normál cukorral és tejszínnel készül.
Czanik Balázs (a képen), a szerző – személyi edző; jó pénzért bárkiről lefarag 20–30 kilót, ha az is akarja. Itt az utóbbi félmondaton van a hangsúly. A látványos fogyókúra ugyanis fejben dől el, de persze segíthet egy jó kis bypass-gyomorműtét is. Az sem árt, ha mind emellé sok pénz is van a tárcában, mert aki fogyókúrázik, az nem éhezik, hanem mást eszik, ami drágább, és sokat mozog, de ez utóbbi sincs ám ingyen, nem a parkban sétálgatnak a fogyózók, hanem méregdrága fitneszterembe járnak, meg személyi edzőt tartanak.
A „Sütizz és fogyj!” című könyv recepteket ígér, van is benne 40, a többi reklám. Anélkül nem üzlet, hiszen finanszírozni is kell egy ilyen kiadványt. De ebben túltengenek a reklámok, ráadásul a szerző nevét nagyobb betűvel szedték, mint a könyv címét, ami meglehetősen amatőrré teszi a kiadványt. Ha Truman Capote-nek megfelelt kis(ebb) betűvel is a neve egy könyv borítóján…
A receptekről csak annyit, hogy mestercukrász is közreműködött az elkészítésükben, és persze dietetikus is. De ettől még ugyanúgy fog hizlalni a kicsi, 324 kalóriás tortaszelet, pedig semmi sem valódi benne, mindent pótol valami. A cukrot ez, a lisztet az, a harmadik a tejterméket, a negyedik az aromát. Mert azt gondolják a szerzők, hogy aki fogyókúrázik, az egyből laktóz- és gluténérzékeny is, aminek a logikáját nem értem, arról nem is beszélve, hogy sokan divatból űzik mostanában a „mentes” mesterséget. Az már szinte közhely, hogy a háborús éhínségek idején mindenki a kabátját oda adta volna egy vekniért, és gluténérzékenységről senki sem panaszkodott…
Nos, egy valódi tortaszelet alig kevesebb kalóriát tartalmaz a fenti 324-nél. Akkor meg miért ez a nagy hajcihő? Ráadásul Tolnát-Baranyát be kell járni a nem mindenütt kapható alapanyagokért – én például nem tudom, hol lehet kapni Budapesten „vaníliás Weider vegán fehérjét vagy tejsavó fehérjét.”
De a NaturPiac eritritről is csak annyit tudok, hogy ez egy márkanév, amit éppen most reklámoznak, akárcsak a majd minden receptben előforduló világhírű Monin francia likőrgyár termékeit…
A könyv végén lévő mondat elgondolkodtat.
„A szerző és a Life Kiadó a könyvben lévő információk gyakorlati felhasználásából eredő bármely, esetleg káros következményért nem vállal felelősséget.”
Jó étvágyat, kellemes fogyókúrát!