Forrás: euronews.hu Megválasztása óta teljes csend övezi Mojtaba Khamenei személyét, és csak baljós mendemondák keringenek körülötte. Az iráni teokratikus rendszer történetében most először a legfőbb vezetői poszt dinasztikus jelleggel öröklődik. A hatalomváltás nem a vallási legitimáció látványos rituáléival, hanem szokatlan csenddel, információs zavarokkal és egymásnak ellentmondó kiszivárgásokkal zajlik.

Az új vezető múlt vasárnapi kinevezése óta nem szólalt meg nyilvánosan, nem jelent meg élőben, és nem mutatott fel semmilyen személyes vezetői gesztust. Videó vagy fotó sem készült róla, és nem intézett buzdító szózatot vagy üzenetet a nemzethez, fenyegetést az ellenséghez, ami szintén meglepő a súlyos háborús helyzetben. Az apja halálát követő első hivatalos rendezvényen – nem ismert okból – nem tudott személyesen megjelenni, ezért egy kartonfigura helyettesítette. Ez már önmagában találgatásokra adhat okot.

Egy olyan rendszerben, amely szimbolikus gesztusokra, vallási tekintélyre és gondosan koreografált nyilvános szereplésekre épül, ez akkor is rendellenes lenne, ha Teheránt nem bombázza naponta az USA és Izrael.

Hivatalos közlés híján biztosat nem lehet mondani, csak a közösségi térben terjengő, állításokat lehet vizsgálni. A legfontosabb ezek közül az, hogy a főpap házát ért légicsapásban meghalt az idősebb Khamenei és felesége, valamint Mojtaba fia és felesége is.Egyes jelentések szerint az ifjabb Khamenei súlyos hasi és lábsérüléseket szenvedett, és több állítás szerint is lélegeztetőgépen van. Az orvosi ellátást a Sina kórház intenzív osztályán végzik az X-en megnevezett orvosok.

A CNN viszont úgy értesült, hogy a vezető csak lábtörést és más kisebb sérüléseket szenvedett az amerikai és izraeli bombázási kampány első napján.

Furcsának és szokatlannak mondható az, hogy a rezsim kedvenc üzenőfelületén, az x-en még mindig az elhunyt főpap neve szerepel, ami csak Mojtaba megválasztásának tényéról számolt be, és azóta néma csönd. Az eseményeket és az időpontokat összerakva, még azt sem lehet biztosra venni, hogy a Gárda jelöltje egyáltalán értesült-e kinevezéséről a vasárnapi döntés után, mivel épp akkor lehetett a legkritikusabb állapotban. A döntési folyamatban ő maga nem is vett részt.

A legfontosabb kérdés ezért talán nem is Khamenei egészségi állapota, hanem a döntéshozatal szokatlan szerkezete. Több jel is utal arra, hogy az utódlás folyamatát a Forradalmi Gárda gyorsította fel, és a döntést a háborús környezetre hivatkozva erőszakolta keresztül a papi rendszeren. Az már korábban is közszájon forgott, hogy a döntésre jogosult 88 tagú Szakértői Tanács tagjai közül többen hevesen ellenezték a jelölést, mivel a ifjabb Khamenei teológiai képzetsége és papi gyakorlata nem megfelelő, és ajatollahi rangot sem visel, ami pedig elvileg kötelező.

A kinevezés körülményei – a konspirált helyszín, a késleltetett bejelentés és az ú vezető hiánya a papság részéről mutatkozó belső ellenállásra mutat. Ezek a hírek mind arra utalnak, hogy nem konszenzusos, hanem nyomás alatt meghozott döntés született. A vezető nyilvános hiánya egy mélyebb hatalmi átrendeződés tünete lehet. Ha a civil állam vezetői, elsősorban Pezeskján elnök és Agachi külügyminiszter nem férnek hozzá közvetlenül a legfőbb döntéshozóhoz, az arra utalhat, hogy a hozzáférési csatornákat a biztonsági apparátus vette át és teljesen uralja.

Ez azt jelentené, hogy a hatalom formálisan ugyan átkerült az utódhoz, de a tényleges döntési központ egy szűk katonai-biztonsági kör kezében összpontosul, akiket jelenleg nem is ismerünk teljes összetételükben. Ebben az esetben lényegében egy „hozzáférési puccs” zajlik, amikor nem a pozíciót veszik el, hanem a birtokosához vezető utakat zárják le. Az Euronews szemléje szerint szerda estig semmilyen érdemi hír nem jelent meg a vallási vezetőről a kormány hivatalos kiadványán, a Tehran Times-ban.

Amennyiben az új vezető valóban elsősorban a Gárda támogatásának és erőszakosságának köszönheti pozícióját, több következmény is valószínűsíthető. A külpolitikában keményebb, konfrontatívabb irányvonal rajzolódhat ki. A fegyveres elit hatalmi pozíciója erősítheti az aszimmetrikus hadviselés, a proxy-hálózatok és a regionális nyomásgyakorlás szerepét. A belpolitikában fokozódhat az elnyomás. A gyenge személyes legitimációval rendelkező vezetés rendszerint erőteljesebb rendészeti kontrollal és preventív fellépésekkel igyekszik megelőzni a belső kihívásokat.

Intézményi szinten a legfőbb vezető szerepe formálissá válhat, miközben a stratégiai döntések kollektív biztonsági testületekben születnek. Ebben a modellben a vezető inkább szimbólum és közvetítő, mint autonóm döntéshozó. Bárhogy is alakul, egy tisztán vallási alapű állam, amely elnevezésében is a hit szerepét hangsúlyozza, nem lehet teljes mértékben katonai diktatúra, Ez kiváltaná a klérus olyan szintű ellenállását, ami polgárháborúhoz is vezethet.