A skandináv országok számára a modern jégkorszak a vártnál hamarabb bekövetkezhet

Forrás: theeuropeancorespondent Az Atlanti-óceán áramlási rendszerének összeomlása jelentősen lehűtheti Észak-Európát. Izland az úgynevezett „hideg folt” közelében fekszik: ez egy Grönlandtól délre fekvő óceáni terület, amely több mint egy évszázada hűl, míg a bolygó többi része melegszik. A tudósok egyre inkább összekapcsolják ezt az anomáliát az Atlanti-óceán meridiánális cirkulációjának (AMOC) gyengülésével. Ez a hatalmas és létfontosságú óceáni áramlatok hálózata, amely segít szabályozni Európa éghajlatát, a globális hőmérséklet emelkedésével gyengül. Ha a cirkuláció teljesen összeomlana, az észak-atlanti régió hőmérséklete csökkenhetne.

Most már ez a forgatókönyv nem csak az éghajlati modellekre korlátozódik. A fenyegetés még Izland nemzetbiztonsági tanácsát is elérte. Az AMOC úgy működik, mint egy hatalmas szállítószalag az Atlanti-óceánban. A meleg felszíni víz észak felé áramlik a trópusokról, hőt bocsátva ki a légkörbe, és Európa nagy részét sokkal enyhébb éghajlatúnak tartva, mint amit a földrajzi szélessége sugallna.

Ahogy a víz lehűl, sűrűbbé válik, elsüllyed, és lassan visszatér dél felé az óceán fenekén. A keringés nagyon lassú – egy teljes kör ezer évig is eltarthat. De hatása azonnali: az áramlat újraelosztja a hőt, alakítja az esőzések mintázatát, és még a mélytengerben is tárolja a szén-dioxidot.

A globális felmelegedés most megzavarja ezt a rendszert. A Grönlandról és az Északi-sarkvidékről olvadó jég édesvizet önt az Atlanti-óceán északi részébe, ami csökkenti a víz sótartalmát, és így sűrűségét is. Ez megnehezíti a felszíni vizek süllyedését, gyengítve az egész rendszert működtető motort.

Ha az AMOC drámaian lelassul vagy teljesen leáll, a következmények messze túlmutatnak Izlandon. A trópusi esőövezet – az egyenlítőt körülvevő intenzív csapadékos sáv – eltolódhat, megváltoztatva a csapadékmintákat, amelyekre milliók támaszkodnak élelmük biztosításához. Európában gyakrabban fordulhatnak elő nyári aszályok és nagyobb a tűzveszély. Az Atlanti-óceán északi részén a tengerszint a meglévő éghajlati okokból bekövetkező emelkedésen felül további fél méterrel emelkedhet.

Új tudományos modellek riasztanak

Az AMOC már a 20. század közepe óta gyengül. A legtöbb éghajlati modell a rendszer viselkedését 2100-ig prognosztizálja. Azonban az újabb szimulációk, amelyek sokkal messzebb, 2300-ig, sőt 2500-ig nyúlnak, sokkal aggasztóbb képet mutatnak. Egy 2025-ös értékelésben holland és brit tudósok azt sugallják, hogy az AMOC leállását elkerülhetetlenné tévő fordulópontot a következő egy-két évtizedben átléphetjük. A tényleges összeomlás 50-100 évvel később következhet be.

2024-ben egy nemzetközi tudóscsoport figyelmeztette az északi kormányokat a kockázatra. Nyílt levelükben a Skandináv Miniszterek Tanácsának azt írták, hogy az AMOC jelentős zavarának vagy összeomlásának kockázata komoly és alábecsült. Tekintettel a potenciálisan visszafordíthatatlan következményekre, a tudósok sürgették a skandináv kormányokat, hogy azonnal értékeljék a fenyegetést, és gyorsítsák fel a globális kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítéseket, hogy megfeleljenek a 2015-ös Párizsi Megállapodás 1,5 °C-os célkitűzésének.

Az AMOC, írták, „meghatározza az Északi-sarkvidék minden lakójának életkörülményeit”.

Mit lehet tenni?

Izland környezetvédelmi minisztere, Jóhann Páll Jóhannsson nemrégiben kijelentette, hogy a legújabb kutatások eredményei sokkolóak. Figyelmeztetett, hogy ha a döntéshozók nem tesznek gyors lépéseket a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátásának csökkentése érdekében a következő évtizedekben, Izland „gyermekeink és unokáink számára szinte lakhatatlanná válhat”.

Steingrímur Jónsson, az Izlandi Tengeri és Édesvízi Kutatóintézet oceanográfusa az AMOC összeomlását egy vulkánkitörés sokkjához hasonlítja.

„Ez néhány fokos hőmérséklet-változást jelent, ami számunkra [izlandiaknak] hatalmas változás lenne. Csökkenne a haltermelés az óceánban, és a halállomány drasztikusan megváltozna” – magyarázta a Heimildinnek 2024 szeptemberében. „Ez olyan dolog lenne, amelyet mi, mint nemzet, aligha tudnánk túlélni.”

A tudósok hangsúlyozzák, hogy egy ilyen összeomlás megakadályozása végső soron egy dologra vezethető vissza: a CO2-kibocsátás csökkentésére. Bármilyen további felmelegedés vagy 1,5 °C-ot meghaladó tartós túllépés növeli az AMOC fordulópontjának kiváltásának kockázatát.

A kutatók az óceánok megfigyelésébe történő folyamatos beruházás szükségességét is hangsúlyozzák. A megfigyelő rendszerek bővítése és az AMOC változásaira vonatkozó korai figyelmeztető mechanizmusok kidolgozása lehetővé tenné, hogy az adatok közvetlenül bekerüljenek a politikai döntéshozatalba, ahelyett, hogy tudományos folyóiratokban maradnának. Mert míg az Atlanti-óceán alatti áramlatok lassan mozognak, a jövőjüket meghatározó döntések nem tehetik meg ugyanezt.