Büszke vagyok rá, hogy az ország legpolgáribb, és a hazához leghűségesebb (Civitas fidelissima) városának, Sopronnak olyan polgárait ismerhettem, mi több, ápolhattam velük újságíróként a hivatalosnál elmélyültebb, csaknem baráti kapcsolatot. Csak néhány név a múlt évtizedekből: dr. Csatkai Endre múzeumigazgató, zenetörténész, (szak)író, Kossuth-díjas művészettörténész; dr. Winkler Oszkár építészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, egyetemi tanár és fia, a már ugyancsak elhunyt Winkler Gábor építész, a pályáját építésvezetőként Győrött kezdő, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa; Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, dr. Szita Szabolcs történész professzor, a Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ létrehozója; a kiváló éremművész Renner Kálmán; Soproni Horváth József, a felejthetetlen emlékű akvarellfestő…És természetesen dr. Kubinszky Mihály (1927–2016) Alpár Ignác-, Ybl Miklós-, Széchenyi-díjas építészmérnök, építészettörténész, akinél talán senki sem tudott többet a magyar vasútról, a vasútépítészetről és persze legszűkebb pátriájáról, Sopronról és a város csodás fertályáról, a Lőverekről, melyről a mintegy száz kötete között „A régi soproni Lőver. Egy lőverlakó építész feljegyzései” címmel írt könyvet. – Egyszer jártam Kubinszkyék soproni, Kökényes közi otthonában – van annak már idestova ötvenhét esztendeje –, akkor készült az alábbi írás (megjelent a megyei lap 1966. október 30-i számában), melynek valódi mondandóját aligha kell nagybetűkkel írni, apropóját pedig a Budapesten akkor zárult nemzetközi vasútmodellező kiállítás is adta. Íme:
«Amíg a nemzetközi expressz az állomáson tartózkodik, a gyorstehervonat sem folytathatja az útját. Az expressznek van előnye. A tehervonatot csak azután indíthatja a forgalmista, miután a másik szerelvény már áthaladt a viadukton…
Akárcsak az „igazi” vasúton.
A fiúk – Kubinszky András, János és Péter – ez alkalommal „csak” játékvasutat kezelnek. És micsoda értéssel, figyelemmel!
„Hatalmas anyagi értékek fölött rendelkeznek egy-egy gombnyomással. Minden figyelmük a baleset nélküli közlekedésre, a menetrendszerűségre, a vasútra irányul. Tizenöt, tizennégy és kilenc esztendős gyerekek, akik édesapjuk irányításával kétévi szorgalmas munkával modellvasutat építettek szobájukban. Terepasztaluk 317 centiméter hosszú és másfél méter széles. A hungarocell-alapokon modern város fényei intenek felénk; kedves alpesi falu húzódik a völgy aljában, a domboldalon tehéncsorda legel… Távolabb olajfinomító; állomására most gördül a tartályvonat. A patak mentén vízimalom kerekei forognak. Váltóállító központok automatikusan irányítják a forgalmat a nyílt pályán. Az alagútból személyvonat pöfög elő, a szerpentinre tart.
A modellvasútnak neve is van; Lövér Vasúttársaság. Az LVT igazgatósági tagjai: a három fiú és a papa. Mindnyájan egyenlő szavazati joggal rendelkeznek. Bevételi forrásaik: hulladékgyűjtés, név- és születésnapokra kapott forintok. (Legutóbb Mihály napra a legkisebb fiú által gazdagodott az LVT kocsiparkja egy szürke tehervagonnal.) A közös vagyonhoz tartozik még: 3 villamos mozdony, 2 gőzmozdony (az egyiknek még füstöl is a kéménye, finom fenyőillatot pöfékel szét a szobában), 1 diesel-vontató, 21 vagon, köztük személy-, teher-, speciális olaj-, szén- és cementszállító-kocsik, 3 pályaudvar, fűtőház, 15 váltó, 8 jelző, 1 mozdonyszán, 35 méter hosszú vágány, 5 méteres alagútszakasz.
– Vasútunkat évről évre fejlesztjük – mondja Misi. – A nyáron felsővezetőket építünk a villamos mozdonyoknak, olyat, hogy még szikrázni is fog, akárcsak az igazi!
– Az LVT érdeme: igen sűrű vágányhálózattal rendelkezik – közli a középső fiú, Jancsi.
– A tervek édesapa ötletességét hirdetik.
– Az egész vasút legfőbb érdeme: általa játszva tanultam meg a nyolcadikos fizikaanyagot – meséli András.
Az édesapa így nyilatkozik:
– Ez az, amit szerettem volna e modellvasúttal elérni: az alkotást már gyermekkorukban megszerettetni fiaimmal, és amellett hasznos tudnivalókhoz juttatni őket.
MOROP – Vasútmodellezők és Vasútbarátok Nemzetközi Szövetsége. Idei kongresszusukat a magyar fővárosban rendezték meg. Csehszlovákiából például különvonatot indítottak a kongresszusra. De eljöttek a MOROP-tagok minden világrészről. Hazánkban szintén rengetegen foglalkoznak vasútmodellezéssel. Sopronban is sok híve van ennek a szórakoztató, idegnyugtató hobbynak. Előnyei közé tartozik, hogy kitűnő gyermeknevelő eszköz, fölér a politechnikával, és olcsóbb sok káros szenvedélynél. Kubinszkyék vasútja 16 milliméteres nyomtávú, de külföldön, elsősorban az NDK-ban már megjelentek a 9 milliméteres nyomtávú vasutak is. Ezeké a jövő, hisz nem szükséges hozzájuk nagy lakás. Egy süllyeszthető lapon, akár az étkezőasztalban is elfér, vagy tálalószekrényből lenyitható lapon. ötlete, embere válogatja a kivitelezés módját.
Jó lenne, ha a magyar kereskedelem is felkészülne a régi és az újdonsült vasútmodellezők alkatrész-ellátására, kocsiparkjuk bővítésére. Jó lenne az is, ha azokat a filléres apróságokat itthon megvásárolhatnák, amire napjainkban csak egy-egy külföldi út alkalmával van módjuk.»
Az ám, néhány nappal azután, hogy ez az írás megjelent, levelet kaptam a Lőver Vasúttársaságtól, amelyben névre és egész életre szóló tiszteletjegyet kaptam a Kubinszky-fiúktól. Máig őrzöm abban a reményben, hogy egyszer majd használni is fogom…Ha nem szerénységem, akkor majd valamelyik unokám…
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)