(Lapjelentésekből) Holnap, augusztus 30-án délelőtt az Országházában felavatják Horthy Miklós szobrát. Az eseményről a Mi Hazánk Mozgalom sajtómeghívójából szerzett értesülést a sajtó. A meghívóból annyi derül ki, hogy a „hazatérés napján” a Mi Hazánk teljes parlamenti frakciója részt vesz Horthy Miklós szobrának avatásán a magyar parlamentben. Az esemény a Kék Társalgóban kezdődik, majd az országgyűlés egyik alelnöke irodájában folytatódik: ott, a Dúró Dóra (Mi Hazánk) alelnök számára berendezett szobában áll majd a szobor. Mondják: „kicsi Horthy lesz, de a dolognak valahogy el kell kezdődnie…”
Félő, hogy nem most kezdődött el. Orbán Viktor öt évvel ezelőtt „kivételes államférfiúnak” nevezte Hitler talán leghűségesebb szövetségesét, és ezzel kinyitott a magyar szélsőjobb előtt egy olyan kaput, amit már aligha lehet bezárni.
Lapunk 2019. február 14-én „Mérlegen a Horthy-kor – ahogyan Romsics Ignác látja” címmel összefoglalót közölt. Írásunkat most újra publikáljuk:
Sokan, sokféleképpen emlékezünk a múltra: a Kádár-korszakra, a Rákosi-érára és aki már akkor is élt – a Horthy-korra. E szubjektív szempontokat is szóba hozta a történész Romsics Ignác, amikor ma a budapesti Sajtóházban górcső alá vette az ellentengernagy nevével fémjelzett mintegy negyed évszázadot.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) rangidős tollforgatói azért látták vendégül Romsics Ignácot, hogy értelmezze, vegye górcső alá számukra is a ma újra a viták kereszttüzében álló 20. századi korszakot. A jeles tudóstól (divatos fordulattal élve: sztártörténésztől) természetesen nem azt várták, hogy szaporítsa a sommás megítélések számát. Hiszen a második világháborútól évtizedeken keresztül csak negatív jelzőkkel szabadott illetni: országvesztő, nácibarát, népelnyomó stb.
A Horthy-képet, a második világháborús szerepvállalást a hivatalos tudomány csak a kései Kádár-korban kezdte árnyalni, 1990-et követően pedig életrajzok, tanulmányok tucatjai láttak napvilágot. És ma akadnak, akik a vállukra emelik.
Mint Romsics professzor utalt rá, a hitleri Németországgal kollaboráló vezetőknek különböző sors jutott osztályrészül. A francia Pétaint először halálra ítélték, majd de Gaulle közbenjárására kegyelmet kapott, végül felmentették. A román Antonescut 1946-ban háborús bűnösként kivégezték, a sokáig németbarát finn Mannerheim marsallból köztársasági elnök lett, amiben szerepet játszhatott, hogy nem vett részt Htiler oldalán Leningrád ostromában.
Az auschwitzi rámpán – „Te tetted ezt is, Horthy!”
Horthynak állítólag maga Sztálin kegyelmezett meg, a nürnbergi pernek sem volt vádlottja, pedig engedélyezte – bár miután már elhurcolták a vidéki zsidóság százezreit – leállíttatta a deportálást, és Szálasinak átadva a hatalmat valóban pusztulásba taszította az országot.
Előadásában Romsics Ignác először időrendben tekintette át Horthy Miklós pályáját az aradi, majd szegedi ellenkormány 1919-i megalakulásától kormányzóvá történő megválasztásáig (1920), illetve a végzetes hatalomátadásig – 1944. október 16-án. Alapos tudóshoz illően bőségesen adatolta a húszas-harmincas évek történéseit. A számok tükrében nyilvánvalóvá tette, hogy – más választása nem lévén – a trianoni határok közé szorult ország talpra állításával kellett Horthynak és politikustársainak megbirkózniuk, ami voltaképpen sikerült is. A gazdasági konszolidáció vagyonadóval, progresszív fizetéscsökkentéssel és népszövetségi kölcsön igénybevételével volt lehetséges. 1926 végén új pénzt (pengő) vezettek be, alapvetően át kellett formálni az ipar szerkezetét, miközben a mezőgazdasági struktúra alig változott. Megmaradt a nagybirtok-rendszer, de vidékfejlesztési programmal 200 ezer család juthatott új hajlékhoz, miközben a húszas években el kellett helyezni a több mint 400 ezer jövevény magyart, aki a határon túlról települt át.
Igazi sikertörténetnek számít az iskolaügy kezelése a második világháború előtt. Közismert, hogy falusi népiskolák tömeges létesítésével sikerült az írástudatlanságot nagymértékben visszaszorítani, három új egyetemet alapítottak, és megtöbbszöröződött a középiskolát végzettek száma.
A történészprofesszor utalt arra, hogy a 1920. évi numerus clausus-szal és az 1938-tól bevezetett zsidótörvényekkel – legalábbis részlegesen – kizárták, kiszorították a zsidókat a felsőoktatásból, eltávolították őket bizonyos állásokból. Ez összefüggött azzal a revíziós külpolitikával, amely német segítséggel remélte az elveszített területek, vagy ezek jó részének visszaszerzését. A következmények ismertek.
Tehát az első világháborús vereség után nem csupán sikerült életben maradnia a megkisebbedett Magyarországnak, hanem gazdaságilag föl is zárkózott az európai átlaghoz. Ugyanakkor azonban vezetői elodázták a földkérdést (több mint másfél millióan éltek mélyszegénységben), és az antiszemita politikával, a Szent István-i haza visszaszerzésére irányuló irredentizmussal milliókat vezettek tévútra…
Horthy kenderesi újratemetésén, 1993-ban, a kormány hivatalosan még nem képviseltette magát, de később a Jobbik feltűnésével megkezdődött a Horthy-kultusz. Utcát neveztek el róla több településen, szobrot/szobrokat állítottak neki. Az egyiket vörös festékkel öntötték le, és nyakába táblát akasztottak: „Háborús bűnös!” Akad olyan település, ahol – Horthy ürügyén – felváltva próbálnak elégtételt venni egymáson holokauszt-túlélők és csendőrök leszármazottai. A Horthy-korszak – velünk élő történelem…
Gábor György véleményjegyzete:
Az a Kövér László, aki a viceházmester és a pedellus összevont fellépésével tiltotta ki az Országház épületéből az onnan tudósítani szándékozó újságírókat, aki drákói szigorral büntette meg mindazokat, akik nem úgy viselkedtek vagy beszéltek, ahogy azt ő roppant kényes ízlésével elvárta, s aki bosszútól lihegő fiókzsarnokként önkényesen korlátozza egy törvényesen megválasztott képviselő jogait, most a tőle megszokott határozottsággal emelte fel szavát, s a Mi Hazánk nevű Fidesz-fantomkoalíció kedves Horthy-szoboravató parlamenti megemlékezését – ellentmondást nem tűrve áttetette a kék szalonból az Országgyűlés sajtótermébe.
Így mindjárt más! Minden az áttetetéseken múlik, de még mennyire! Nagyon fontosak voltak mindig az efféle logisztikai áttetetések, s azok szimbolikája, kiváltképp, ha épp a törvényalkotás házáról beszélünk! Persze, különösen régebbről, úgy értem. Pont úgy, ahogy Orbán utalt rá a tusványosi beszédében, a gázfogyasztás csökkentésének német know-how-jára célozgatva: „régebbről, úgy értem”.
Ahogy fontosnak bizonyultak azok a logisztika áttetetések is, amikor a legfelső hatalom tudtával és beleegyezésével előbb saját lakásukból „tetettek át” magyar állampolgárokat az Óbudai téglagyárba, s míg a kedves szomszédok az áttetettek lakásainak ingóságait áttették a saját otthonaikba, azalatt a téglagyárba áttetetteket gondosan áttetették teherszállító vagonokba (nem marhaszállítókba, ez közhiedelem, hiszen azokon ablak is akadt), hogy végül áttetessék őket egy távolabbi célállomásra…
Végül is Horthy hazakerült: ugyanabba az épületbe, ahol az egykori törvényhozás (régebben, úgy értem) megalkotta a zsidótörvényeket.
A Mi Hazánkra nagy munka vár, de semmi csüggedés: Kövér doktortól nem kell megriadni! Ő legfeljebb csak logisztikáztat egy elegánsat és áttetet.
Épp, mint régebben, úgy értem.
És kedves Európai Unió, adjátok gyorsan azt a pénzt, mert még több Horthy-szoborra lesz itt szükség, elvégre sok a szoba a Parlamentben, sok a folyosó, sok a lépcsőforduló, s sok a know-how.
Mint régebben, úgy értem.
A Horthy-szobor a Parlamentben alkotmányellenes
(Szerző: Schweitzer Gábor/szombat.org) A jelen állás szerint ma, 2022. augusztus 30-án Magyarország legfőbb népképviseleti szervének, az Országgyűlésnek egyik alelnöki szobájában helyezik el a Magyar Királyság 1920. március 1-e és 1944. október 16-a közötti kormányzójának (államfőjének), Horthy Miklósnak a szobrát.
Az Országgyűlés Hivatalától származó tájékoztatás szerint az Országgyűlés alelnökének döntésétől függ, hogy miként rendezi be a dolgozószobáját, s ezt a döntést a hivatalnak nem áll módjában korlátozni. Ha így van – bár az Országgyűlés alelnökének hivatali helyisége aligha tekinthető „magánterületnek” –, az Országgyűlés alelnöke sem járhat el az Alaptörvény ellenében.
Márpedig jelen esetben – a Horthy-szobor hivatali helyiségben tervezett elhelyezésével – alighanem erről van szó.
Az Országgyűlés elnökét meghatározott esetekben helyettesítő alelnökök az országgyűlési képviselők közül kerülnek ki. Az országgyűlési képviselőnek pedig a megválasztását követően esküt, vagy fogadalmat kell tennie, amiben – egyebek mellett – megfogadja, hogy az Alaptörvényhez hű lesz, a jogszabályokat megtartja és másokkal is megtartatja. Az eskü szövegéhez tehát az alelnökké megválasztott képviselőnek is tartania kell magát.
Mit mond ki az Alaptörvény?
Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint: „Magyarország független, demokratikus jogállam.” A preambulum funkcióját betöltő Nemzeti hitvallás ugyanakkor azt is rögzíti, hogy Magyarország 1944. március 19-én veszítette el állami önrendelkezését. Márpedig a Magyar Királyság – még ha függetlenségét az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborút követő összeomlását követően elnyerte is – Horthy Miklós kormányzósága idején nem tekinthető sem demokratikus államnak, sem pedig jogállamnak. A demokratizmus és a jogállamiság érdemi kritériumai, illetve intézményei (pl. szabad választások, alkotmánybíráskodás, politikai szabadságjogok) ugyanis nem, vagy csak igen korlátozott módon érvényesültek akkoriban. Ezek aligha szorulnak különösebb bizonyításra. A Magyar Királyság pedig Horthy Miklós kormányzóságának utolsó hónapjaiban azáltal vesztette el az Alaptörvény által nevesített állami önrendelkezését, hogy a szövetséges hitleri „Harmadik Birodalom” csapatai bevonultak az országba. A kormányzó azonban a világháborúból történő sikertelen kiugrási kísérletig (1944. október 15-ig) a helyén maradt, egyes államfői jogosítványait gyakorolta is, vagyis a kiugrási kísérletig legitimálta az 1944. március 19-ét követő közjogi és politikai változásokat.
A demokrácia legalapvetőbb fogalmi kritériumait „Az Alaptörvény értékei” című kötet szerzői a következőkben foglalták össze: „a nép a közhatalom forrása; népképviseleti alapú törvényhozás, illetve a nép általi közvetlen hatalomgyakorlás lehetősége; rendszeres, széles választójogon alapuló, szabad választások; többpártrendszer; többségi elven alapuló a kormányzás (de ellenzéki jogok is); alapvető jogok garantálása.”[1] A jogállamiság fogalmi elemeit pedig az Alaptörvény konkrét szabályai (pl. hatalommegosztás, alapjogok tiszteletben tartása), valamint az Alkotmánybíróság által jogértelmezés útján úgymond „kiolvasztott elemek” (pl. jogbiztonság) alkotják.[2] Ezek a kritériumok a rendszerváltás időszakától kezdődően épültek be hazánk jogrendjébe.
A Horthy Miklós szobor parlamenti alelnöki irodában történő ünnepélyes elhelyezése – a kormányzó nevével fémjelzett, pusztító világháborúba torkolló korszak antidemokratizmusa, tekintélyelve, antiszemitizmusa, antiszociális jellege, valamint félfeudális maradványai miatt – látványos megcsúfolása lenne a rendszerváltás óta eltelt évtizedek alkotmányos normákba is foglalt demokratikus és jogállami törekvéseinek.
Jegyzetek
[1] Gáva Krisztián – Smuk Péter – Téglási András: Az Alaptörvény értékei. Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2017. p. 12.
[2] Uo. p. 12-13.
***
A Mi Hazánk Mozgalom parlamenti frakciója a „hazatérés napján” Horthy Miklós szobrának avatását tervezte a magyar Parlament Kék Társalgójában. Kövér László házelnök ezt nem engedélyezte.
Ahhoz viszont hozzájárult, hogy a Mi Hazánk az Országgyűlés sajtótermében az avatás előtt ismertesse, miért állítanak szobrot a Parlamentben Horthy Miklósnak.
A Mi Hazánk meghívója szerint maga a szoboravatás a párt országgyűlési alelnökének, Dúró Dórának az irodájában lesz, amely – ahogy Novák Előd mondta azt ATV tudósítása szerint – a Szent Korona közelében van.
Az is kiderült – írja a telex.hu -, hogy az Országgyűlés Sajtóirodájának az eseményre nincs lehetősége az újságírókat beléptetni, így a párt tájékoztatása szerint Dúró Dóra fogja intézni a beléptetést.
A Mi Hazánk a második bécsi döntés évfordulójára, az általuk „hazatérés napjának” hívott augusztus 30-ára időzítette a szoboravatást. A dátum a második bécsi döntés 82. évfordulója, 1940-ben ezen a napon egyeztek meg Észak-Erdély visszacsatolásáról Magyarországhoz.