Cséfalvay Zoltán egyetemi tanár, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságstratégiáért és parlamenti ügyekért felelős államtitkára szerint az állam és a piac viszonya átértékelődött. Mivel a stabil államháztartás az alapja minden növekedésnek és munkahelyteremtésnek, ehhez igazították a reformokat. Mint mondta, nem érti, mit jelent az ortodox és unortodox gazdaságpolitika, ez sehol sincs leírva, és azt sem látja, hol a kettő között a határ. Véleménye szerint, ha a magyar gazdaság sikeres akar lenni, a német példát kell figyelnie, mert a német azért lehet most Európában a legerősebb, mert 2004–2005 körül alapvető munkaerő-piaci reformot hajtottak végre az országban. Utalt arra is, hogy jövőre 1600–1800 milliárd forintnyi uniós pénz áramolhat Magyarországra.
Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke hangsúlyozta: törekedni kell arra, hogy csak azokat a kiadásokat hagyja jóvá az Országgyűlés, amelyek megfelelnek az eredményességi minimumnak. Szerinte minden kifizetett adóforinttal szemben eredményességi követelményeket kellene támasztani. „Vétek nem megtenni ezt olyan kiadásoknál, amelyeknél lehetséges elvárni az eredményt” – mondta, jelezve, hogy ez nem minden kiadástípusnál lehetséges. De felülvizsgálandónak tartja például a közszférából a magánszektorba történt kiszervezéseket, mert ezek jó része nem hozott hasznot a köz számára.
„Van olyan fogyókúra, amely látványos, de megbetegít, van olyan, amelyből hamar visszatér az eredeti túlsúly, és van, amely tényleg sikerre visz; ugyanez igaz a kiadáscsökkentési technikákra is. Hosszú távon a sikeres adósságcsökkentés alapja csakis a növekedés lehet” – mondta Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Előadásában méltánylandónak nevezte azt, hogy Magyarország idei, 3 százalék alatti költségvetési hiánycélja az uniós 3,6 százalékos átlag alatt van. Más oldalról viszont az ország kockázati felára igen magas, jóval az uniós átlag felett. A jegybankelnök úgy véli, hogy a költségvetés pozíciója romolhat az utóbbi napokban bejelentett módosítások következtében, és meg kell találni a következő fél évben azokat a megoldásokat, amelyek visszahozzák a tervezett egyenleget.
Véleménye szerint meg kell várni ezeket az intézkedéseket, és azután lehet majd mindent értékelni. Azt fontosnak tartotta leszögezni, hogy a potenciális növekedést visszafogó számos tényező közül a kiszámíthatóságon lehet a legkönnyebben javítani. Mint mondta: „A befektetői bizalom kiszámítható és piacbarát gazdaságpolitikával növelhető, amit támogathat az EU-val és IMF-fel kötendő gyors megállapodás is.”
Vértes András, a GKI elnöke szerint „a 2013-i költségvetés bukásra áll”, az egykulcsos szja-ra alapozott adórendszer megbukott. Nem javult a foglalkoztatás, sőt a versenyszférában még csökkent is, az „üzleti klíma” pedig romlott. A GKI a bajok gyökerének a jogbiztonság hiányát tartja, a gazdaságot a kiszámíthatatlanság jellemzi.
A GKI erre az évre 1,5 százalékos visszaesést vár, és a lakossági fogyasztás csökkenését éves szinten 2,5 százalékra prognosztizálja. Vértes kijelentette: a magyar gazdaság lefelé menő spirálba került, nem összeomlás, de tartós lecsúszás fenyeget.
Balatoni András, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatója ezzel szemben úgy vélte: 2013-tól megnő majd a kereslet a magyar exportcikkek iránt, a nettó export továbbra is látható mértékben járul majd GDP-hez. Ő még abban is tudott pozitívumot látni, hogy ha kevesebb pénz jön az EU-ból, mert akkor kevesebb önrészesedésre van szükség, ami javítja a költségvetést. Véleménye szerint jövőre az államháztartási hiány a GDP-hez mérten 2,2–2,5 százalékra valószínűsíthető, a fogyasztási adók szerepe nő, a munkához kapcsolódó adók súlya csökken. A kutatási igazgató úgy vélte: az idén 0,8 százalékkal zsugorodik a gazdaság teljesítménye, jövőre azonban 1 százalékkal bővül.
Békés Gábor, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos munkatársa az európai uniós piacokat vetette össze, és arra a fontos körülményre hívta fel a figyelmet, hogy azonos külső hatások következményei eltérőek lehetnek, ha eltérően működnek az országok intézményei. Magyarország nem tudja megfelelően kihasználni az uniós tagság előnyeit – jelentette ki.
A tanácskozás záróakkordjaként elemzők fejtették ki véleményüket az IMF-tárgyalások lehetséges kimeneteléről és hatásairól. Barcza György, a K&H elemzője szerint a nagy kérdés az lesz: ki kit szorít sarokba, és ki kényszerül előbb lépésre. Úgy véli, a kormányt még nem szorítja nagyon az idő.
Samu János, a Concorde elemzője szerint a tárgyalások kimenetele a pénzpiaci nyomástól függ. Tardos Gergely, az OTP elemzője úgy látja, az idén létrejöhet a megállapodás, de mivel a kormánynak van mintegy kétezer milliárd forint likvid pénze, nem sürgős számára a megállapodás.
Zsoldos István, a MOL-csoport elemzője fontosnak tartja azt is, hogy a finanszírozási költségek igen magasak, 5-ről 8–9 százalékra növekedtek a kamatok, s ez megnehezíti a törlesztést.
Az elemzők egyetértettek abban, hogy a külső feltételek sem bíztatóak, és a hazai körülmények sem. Egyikük azt mondta: mindenki takarítson meg annyit, amennyit csak tud.
