Nyersanyagforrásaink köztudottan végesek. Legyen szó akár betonba kevert homokról és kavicsokról, vagy a chipek érintkezőin található aranyról, a nyersanyagok rengeteg olyan termékben előfordulnak, amelyek idejük lejártával végül a szeméttelepen kötnek ki. A különféle anyagok a feldolgozás közben, (az általában véges idejű) hasznosítás végén a geoszférából, vagyis a természetes lelőhelyükről emberi beavatkozással felhasználás, hasznosítás céljából bejutnak az antroposzférába, ahonnan útjuk előbb vagy utóbb a szemétbe vezet.

A szemétlerakónak azonban nem kell okvetlenül a végállomásnak lennie.  Az építési törmeléket, amely egy lebontott épület után marad, a benne lévő téglákat, üvegtáblákat, fát, és fémet például mind újra lehet hasznosítani, és még a kommunális szemét elégetése után is maradnak hátra olyan anyagok, amelyeket akár útépítések során kavics helyett fel lehet használni. A nyersanyag tehát ott van a kidobott termékekben és az egyéb hulladékban is – csak ki kell nyerni onnan.

Ezen dolgozik jelenleg a Bécsi Műszaki Egyetem vezetésével a COST Aktion európai szakértői csoport. „Az elsődleges nyersanyagforrások, például bányák esetében minden információ rendelkezésre áll arról, milyen típusú és mennyiségű nyersanyagot lehet kinyerni még belőlük”, mondta Ulrich Kral, a Bécsi Műszaki Egyetem vízállomány, erőforrás- és hulladékgazdálkodási intézetének munkatársa. Ugyanezen információk alapján lenne érdemes kategorizálni és értékelni az antropogén nyersanyag-forrásokat, a települések hulladéklerakóit is – erre azonban még nincs megfelelő rendszer. Kralnak és kollégáinak erről is van elképzelése: „Térképeket készíthetnénk arról, hogy mely nyersanyagok milyen mértékben fordulnak elő az egyes szeméttelepeken. Így pillanatok alatt felmérhető lenne például, hogy Bécsben hol található nagy mennyiségben réz, és hogy a következő évtizedek során visszanyerhető-e a hulladékból”.

A COST Aktion „Mining the European Anthroposphere” kezdeményezése több, mint 20 európai ország, köztük a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet kutatóinak részvételével zajlik március óta, és várhatóan 2020-ban zárul. Jelenleg a szakemberek három esettanulmányon dolgoznak párhuzamosan, a lebontott épületek után maradó hulladékot, a szeméttelepeket és a hulladékégetők végtermékét vizsgálják, mint lehetséges nyersanyag-forrásokat. A tapasztalatok alapján dől majd el, hogy a települési hulladék valóban értékelhető nyersanyagforrás-e, és használatával csökkenthető-e az elsődleges alapanyagok felhasználása.