Gunter Demnig.A pesti ház, ahol az egyik áldozat, Perl Sámuel élt az elhurcolása előtt.Kilencvenöt ember emlékére, a nevével, jelezve, hogy egykor ők is ott laktak abban a házban, de elhurcolták őket a II. világháború szörnyű hónapjaiban, a vészkorszakban, és soha többé nem térhettek haza.

A botlatókövek gondolatát Gunter Demnig találta ki. Itt, Budapesten a mostani, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) által szervezett programsorozat végén, elmondta, hogy eddig mintegy 60 ezer embernek állítottak így emléket Európában.

– Eredetileg arra gondoltunk, hogy a szokásos módon tegyünk emléktáblákat a házak falára, de valaki meggyőzött, hogy nem lesz ez jó, mert sok háztulajdonos nem fogja megengedni, hogy egy zsidó embernek állítsunk emléktáblát a háza falára. Hacsak nem azt írnánk rá, hogy abban a házban töltött egy éjszakát Einstein – idézte fel némi iróniával a botlatókövek megszületésének folyamatát Gunter Demnig. Az alapötlet 1993–94 táján kezdett kialakulni, és sok időbe telt, amíg meg is valósulhatott az első néhány botlatókő.

A Perl Sámuelre emlékeztető botlatókő.

– Bár a kölni polgármester nem ellenezte, hogy engedélyt kapjunk– emlékezett vissza a művész –, de valahogy mindig nagyon elhúzódtak a folyamatok. Ám ahogy terjedt a híre a szándéknak, úgy vált egyre elfogadottabbá az elgondolás, és terjedt el egyre több helyen ez az emlékezés.

– Amikor az első követ leraktuk, akkor láttam, milyen az, ahogy az emberek megnézik. Ahhoz, hogy el tudják olvasni a nevet, le kell hajolniuk, vagyis akaratlanul is meghajolnak.

Gunter Demnig a ház előtt.A botlatókövek lerakására gyakran jönnek el a világ minden tájáról a még élő túlélő rokonok vagy az utódok. Néha nagyon furcsa, bonyolult utakat járnak be a családok.

– Oslóban történt – meséli Gunter Demnig –, hogy a rokon Honoluluból érkezett az avatásra, egy olyan rokon emlékére, akit egykor Wrocławból sodort sorsa Oslóba.

Ezek a kövek azért is nagyon fontosak, mert a fiatalok, akik azt tanulják, hogy a holokauszt éveiben meggyilkoltak hatmillió embert, szinte fel sem tudják fogni, hogy mi és hogyan történt az 1940-es évek elején. De ha látnak egy ilyen jelet, a saját utcájukban, netán a saját házuk előtt, egy névvel, egy sorssal, mindjárt másképp érzékelik a történelmet.

A héten Miskolcon egy gimnázium diákjai segítettek megtalálni a házakat – mondta Kirschner Péter, a MAZSIKE elnöke –, tegnap pedig debreceni diákok kórusa kísérte az eseményeket. Szeptember 4-én, az európai zsidó kultúra napján szeretnénk felhívni az iskolák figyelmét erre a programra, és szeretnénk, ha minél több helyen segítenének a fiatalok emlékezni, és lerakni a botlatóköveket.

Goethe-program: vendégünk Habermas – szemléletes matematika, „botlatókövek”