A darab DiverZityben, ebben a nem is annyira képzeletbeli városban játszódik, amelynek hiszterizált és agymosott, gyűlölködő és féltékeny, reális és irracionális félelmektől rettegő, a vezérért rajongó vagy neki csupán meghunyászkodó lakóit látjuk. Egyre csak torzulnak az arcok, egyre gyűröttebbek a maszkok, egyre giccsesebb és ócskább a végeredmény. Széttöredezett, apró fragmentumokból összeálló, irányvesztett életük nem tart sehová, talán már nem is élnek, illúzió, propaganda, népi-globál-reality-show, átverés az egész…
„…A DiverZity azonban nem egy elromlott emberszerkezet (és szervezet) szellemes karikatúrája, a koreográfia a póz mögött a pózolót is megmutatja. Az egymás felé tett, sorra elharapott közeledési kísérletek, a héja-nász duettek és magány-kvartettek, a kifelé kapcsolódás nyílt gesztusából szögletes egyenmozgásba való önkéntelen visszarándulások, vagy ahogy az érintésre szánt kézfejek akaratlan kezdenek el önmagukban és egymásban vájkálni, ha nem is teszi feltétlen szerethetővé ennek a világnak a polgárait, de emberivé és ismerőssé igen. Van azonban még egy – leginkább nyomasztó – szintje ennek a korrajznak: a háttérre vetített, gömbölyödő hold képe előtt a mosolytalan maszkák szűkre szabott, sehonnan el nem indult, sehová nem tartó körtánca.… Az pedig határozott alkotói alapállást tükröz, hogy a hit és a remény nem a színpadon születik meg, hanem – ha mi is úgy gondoljuk – bennünk, nézőkben. Legalábbis remény van rá.” (Török Ákos: A káoszba vetett remény – 7óra7.hu)
Koreográfus-látványtervező: Kovács Gerzson Péter Harangozó-díjas, kétszeres Lábán-díjas. Táncosok: Blaskó Borbála, Bora Gábor, Fehér Laura, Tókos Attila. Zene: Wondawulf, video: Horváth Boldi
Kovács Gerzson Péter /TranzDanz: Bankett (A Lábán-díjas előadás felújítása) – Nemzeti Táncszínház, (Budapest, I., Színház utca 1-3., december 19., este hét órától
A TranzDanz fennállásának két és fél évtizedes történetében először mutatkozik be a Nemzeti Táncszínházban. Az est további különlegessége, hogy a Lábán-díjas előadásban a koreográfus, Kovács Gerzson Péter is színpadra lép.
A Bankett egy sok szálon futó ponyvaregény, szappanopera, népmese eltúlzott figurákkal, archetípusokkal. Szürreális. Álom. Ez a játék olyan, mint a mai hétköznapok, ahol mindenki mindenkinek társa és intrikusa, szövetségese és ellensége, barátja, haragosa, szeretője és elszeretője, vezér és katona, prostituált (és) rendőrkapitány, munkás-paraszt-értelmiségi, művész-műértő, kicsinyes és még kisebb. Ők az én közelmúltam (és közeljövőm) szereplői, ez a Délhez, Északhoz, Kelethez, Nyugathoz kötődő KÖZÉP, és a mesék, a mítoszok… a valóság…
A táncjáték hősei sajátos torra gyűlnek össze, de vajon ki mit ünnepel, ki mit búcsúztat?
Koreográfus-látványtervező: Kovács Gerzson Péter (Harangozó-díjas, kétszeres Lábán-díjas). Táncosok: Kántor Kata, Kovács Gerzson Péter, Gera Anita, Fehér Laura, Tókos Attila, Katona Gábor Baka. Zene: DJ Palotai /a színpadon: DJ Wondawulf. Jelmez: Szűcs Edit Technikai munkatárs: Payer Ferenc.
A 25 éves TranzDanz produkcióról-produkcióra újjászerveződő, megújuló társulat, ahova Kovács Gerzson Péter koreográfus, látványtervező a klasszikus balett, a kortárs tánc és a néptánc legtehetségesebb szólistáit, művészeit hívja meg. Zenész társai szintén a zenei élet legkülönbözőbb területeiről érkeznek: az elektronikus zajzenétől a neoklasszikus kortársig, az akusztikus etno-jazztől az innovatív DJ-kig, a népzenétől a korabarokkig.
KGP 1989-től 3 évig Franciaországban dolgozott a Ballet du Fargistan táncos-asszisztenseként, majd ismét itthon, folytatta a TranzDanz-zal megkezdett munkát. 1996-ban Londonban a Laban Center-ben látványtervezői diplomát szerzett (Visual Design for Dance). 1992-ben a világ legrangosabb kortárs koreográfiai versenyén, a Rencontres Choreographiques Internationales de Bagnolet-en (Párizs) elnyerte az ADAMI Előadói Díját és a Zsűri Zenei Különdíját, így máig az egyetlen magyar díjazottja a versenynek. 1993-ban a Fővárostól az év Legjobb Alternatív Produkciója Díjat kapta. A Co-Ax című produkció 2000-ben a III. Országos Kortárs Összművészeti Fesztiválon a zsűri Előadói Díját, 2001-ben a IV. Fesztiválon a Coda című produkcióval a zsűri Produkciós Díját, és a darab táncosa a Legjobb Táncosnő Díját, a Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XIII. Fesztiválján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megosztott alkotóközösségi díját, a darab zeneszerzője – Dresch Mihály – a legjobb zenéért járó díjat kapta. 2003-ban a Tánc Fesztiválján Kovács Gerzson Pétert a Legjobb Férfi előadó Díjával tüntette ki a zsűri.
2006-ban a magyar tánc-szakma Harangozó Gyula Díjjal, a hazai kortárs tánc független szakértőiből álló zsűri Lábán Rudolf Díjjal tüntette ki, 2009-ben a Magyar Táncművészek Szövetségétől az Évad Legjobb Alkotója Díját kapta meg, 2010-ben ismét Lábán Díjban részesült, és a XIII. Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozón a re-DNS című produkcióval a Fődíjat hozta el.
KGP – a TranzDanz mellett – dolgozik más kortárs tánc produkciókban is, drámai színházakban, 10 évig a Magyar Állami Népi Együttes társ-rendezője, koreográfusa, látványtervezője volt.
A TranzDanz játszott Párizsban, Londonban, Berlinben, Tel Avivban, Toulouse-ban, Liechtensteinben, Erlangenban, Potsdamban, Bukarestben és Majna-Frankfurtban, Gyergyóban, Koppenhágában, Veszprémben, New Yorkban, Amszterdamban, Szingapúrban, Varsóban és Lublinban, Hamburgban, Montrealban, Lille-ben, Temesvárott…
KGP a MU Színház egyik megalapítója, 1994-től 2002-ig művészeti vezetője. Irányítása alatt a MU Színház az ország legjelentősebb, nemzetközileg is elismert, független kortárs befogadó színházává vált. KGP a legjelentősebb európai kortárs tánc hálózat, az Aerowaves magyar képviselője volt 8 éven át, 2003-ig. Jelenleg is, immár 26 éve, a TranzDanz művészeti vezetője, koreográfusa, látványtervezője, emellett az NKA Előadó-művészeti Kollégiuma táncművészeti kurátora, a Magyar Koreográfusok Társasága elnöke, a Táncművészeti Bizottság tagja (a bizottság első elnöke 2011 szeptemberétől 2013 februárjáig).
