Hyvää syntymäpäivää Professori

Azaz: boldog születésnapot, professzor úr! Erre ekként válaszol a felköszöntött: „Kiitos, ystäväni” (Köszönöm, barátaim!). Bizonyára a mai ünnepelt is ezt és így tette volna, ha – mondjuk – a Tamperei Egyetem / Tampereen yliopisto aulájában érte volna a megtiszteltetés… Népes közönség gyűlt össze ma délután a szombathelyi megyeháza dísztermében, hogy 70. születésnapján felköszöntsék dr. Pusztay János Prima Primissima-díjas nyelvészt, egyetemi tanárt, az uráli nyelvek és népek kutatóját, műfordítót.

A nemzetközi hírű professzort – és a köszöntő közösséget – kedvenc versével, Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség című költeményével lepte meg Jordán Tamás (bal oldalt), a helyi Weöres Sándor Színház igazgatója. Dr. Fűzfa Balázs (jobb oldalt) irodalomtörténész, az ELTE Savaria Egyetemi Központ docense, a Savaria University Press kiadó igazgatója, a születésnapi ünnepség szervezője szép szavakkal méltatta barátja, kollégája példásan gazdag nyelvészeti munkásságát, akinek verseskötetei is megjelentek – magyarul és idegen nyelveken –, és aki szívesen fordít finnugor népek irodalmából.

Az Európa-szerte ismert Pusztay professzor, a nyelvtudomány kandidátusa az ELTE magyar–orosz–finnugor szakán végzett, és 1991-ig alma matere finnugor tanszéke oktatójaként dolgozott, közben 1974-ben bölcsészdoktori címet szerzett. Pályafutását 1991–96 között a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola főigazgatójaként folytatta, az uralisztikai tanszéket vezette. Nevéhez fűződik az éppen évtizeddel ezelőtt alapított Collegium Fenno-Ungricum kutatóintézet, hogy az addiginál ismertebbé tegye a finnugor népeket és nyelvüket, ezzel is erősítendő a kis országok mindenekelőtt kulturális és tudományos kapcsolatait.

Pusztay professzor (jobb oldalt) az ezredfordulón hozta létre a mindmáig egyedülállónak számító Genius Savariensis Alapítványt, melynek legfőbb eredménye a máig sikeresen működő szabadegyetem. A Genius célja, hogy a város lakói, az előadások látogatói alaposan megismerjék Szombathely múltját, jelenét és Savaria öntudatos polgáraivá váljanak.

A mai jubileumi ünnepségen részt vevő városi vezetők elismeréssel szóltak a nyelvészprofesszor és népművelő munkásságáról: Majthényi László Vas megye közgyűlésének emlékérmét adományozta Pusztay Jánosnak, aki a város elismerését Puskás Tivadar polgármestertől vette át.

Dr. Németh István az ELTE SEK rektor helyettese elismeréssel méltatta az ünnepelt életútját, mint mondta: „Ilyen emberekre van szükségünk, akik elmennek a nagyvilágba, jó hírünket keltik, alkotnak, újat hoznak létre, ezzel is öregbítve az alma mater hírét.”

Horváthné dr. Molnár Katalin az ELTE SEK centrumvezetője szerint, ha létezne intellektuális hiperaktivitás, akkor Pusztay János nemcsak publikációi, oktatás és tudományszervezői tevékenysége miatt lenne jelen a felsőoktatásban, és lenne része a tudományosságnak, a kultúrának, de maga volna a képzés tárgya: „szemében mai is a kreativitás tüzét látjuk lobogni”. Fodor Ákos fordításában Macuo Basó 17. századi japán költő háromsorosával köszöntötte volt kollégáját: „Virágaid közt/volt dolgokat idézünk./ – Ez utam haszna”.

Az ünnepi délutánon köszöntőt mondott még dr. Vörös Ferenc az ELTE Savaria Egyetemi Központ tanszékvezetője, dr. Bárczi Zsófia a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem dékánja, dr. Balázs Géza ELTE BTK tanszékvezetője és dr. Pomozi Péter, az ELTE BTK docense is. – Lutor Katalin (bal oldalt) magyar–angol szakos egyetemi hallgató a 12 legszebb vers egyikével Vörösmarty Mihály: A vén cigány című költeményével örvendeztette meg tanárát, mint mondta: „Talán a legjobb dolog azt adni, ami számunkra is fontos.”

Megható pillanat volt, amikor Fűzfa Balázs felolvasta a finnugor eredetű zürjének hazájából, a Komi Köztársaságból érkezett köszöntőt, melyben az orosz tagköztársaság nemzetiségi politikája minisztériuma baráti hangon értékeli Pusztay Jánosnak a finnugor nyelvek kutatása, megőrzése és népszerűsítése céljából kifejtett úttörő munkáját.

A születésnapi ünnepséget a Capella Savaria művészeinek remek kis koncertje színesítette, majd egy kötetlen, jó hangulatú állófogadás zárta.

(A szerző felvételeivel)