Ideje bevetni a jogállami mechanizmust Orbán és lengyel követői ellen

Az unió igazságügyi biztosa elfogadhatatlannak tartja, amit Magyar- és Lengyelország a jogállam ügyében művel, és közölte: a Bizottság folytatni kívánja az eljárást mindkét kormány ellen. Véleményéhez csatlakozott a német szaktárca vezetője is az uniós igazságügyi miniszterek nem hivatalos szlovéniai találkozóján – tudósít a Deutsche Welle.

Reynders azt mondta: nem lehet annyiban hagyni, hogy a lengyel alkotmánybíróság felülbírálta az Európai Bíróság jogkörét, mert az az egész szervezet jogrendjét veszélyezteti.

A német delegáció vezetője teljes mértékben helyesli a brüsszeli szándékot, kiemelve, hogy magyar és lengyel részről eleget kell tenni az EUB döntéseinek. Ezért el kell érni, hogy a jogállamiság összekötő érték legyen, és ne csupán szólam. Holland kollégája felháborodottan ecsetelte, hogy Varsó aláássa az uniós jogrendet, amikor nem fogadja el az unió legfőbb bírói testületének határozatait. Mint mondta, nem lehet kicseresznyézni a kötelezettségekből azt, ami éppen kedvére van az adott országnak. A jogállam mindenki számára alap.

Reynders megjegyezte, hogy van bőven eszköz a renitensek észhez térítésére. Lehet kérni pénzbüntetés kiszabását ellenük az Európai Bíróságnál. Azután vissza lehet tartani pénzeket a gazdasági mentőcsomagból és lassan be lehet vetni a jogállami mechanizmust is. Mint mondta: a magyar és a lengyel vezetés esetében a Bizottság jelenleg éppen ez utóbbi lehetőséget elemzi, a jövő héten meglesz róla a jelentés. A holland miniszter támogatta, hogy a pénz beszél, hiszen ezermilliókról van szó.

Ezzel szemben Varga Judit (magyar igazságügyi miniszter) visszautasította a kifogásokat. Szerinte a LMBT-törvény esetében nem lehet szó visszavágásként az újjáépítési alap alkalmazásáról, mert nem szabad összekeverni a politikai-ideológiai, illetve pénzügyi kérdéseket. Az a pénz egyébként is jár a magyaroknak, mert megdolgoztak érte – mondta. Azt is kifejtette, hogy Magyarországon egyáltalán nincs veszélyben a jogállam, és nem érti, mit szőrözik annyit a Bizottság, hogy jóváhagyja a magyar tervet a 7200 millió euró elköltésére. Úgy fogalmazott, hogy az Orbán-kabinet idáig igen türelmes volt. Továbbá meg kell engedni, hogy a demokráciáról a magyarok döntsenek.  

Rámehet az EU, ha alvajáróként továbbra sem ébred rá, hogy mi történik Lengyelországban. Erre figyelmeztet a Stanford Egyetem egyik professzora, aki a The Washington Postnak írt vendégkommentárjában emlékeztet rá: az unió alkotmányos rendjét fenyegeti, ha Varsó felmondja a közösségi jog elsődlegességének elvét. Márpedig – teszi hozzá Anna Grzymala-Busse – a két fél erősen tart az összecsapás felé, miután a lengyel kormány nem tekinti magára nézve kötelezőnek az Európai Bíróság ítéleteit.

De ez csupán a legutolsó fejezet a demokratikus intézmények felszámolásában a PiS 6 évvel ezelőtt hatalomra kerülése óta. A párt a bírókat vette célba. A nagy kérdés az, hogy Brüsszel beletámolyog-e az önmegsemmisítésbe? Hiszen mostanáig nemigen mutatott hajlandóságot a demokratikus intézmények és normák megvédésére. Tördeli a kezeit, érdemi lépéseket azonban nem tesz.

Ez már a sokadik rodeómutatvány a Bizottság részéről. Olyan nemtörődömséget tanúsított a magyar jogállam felszámolása kapcsán, hogy az már bűnrészességgel ért fel. Eltűrte a Fidesz tekintélyuralmát, mert a Néppártnak Strasbourgban szüksége volt a magyar voksokra. És meghátrált akkor is, amikor magyar és lengyel követelésre elhalasztották a jogállami mechanizmus bevetését. Budapest és Varsó azzal kérkedett, hogy megvédte a nemzeti szuverenitást (és a Brüsszelből utalt pénzeket). A mostani harc az európai jogállam alapjait kezdi ki, valamint az EU-nak azt az állítását, hogy demokratikus szerveződés.

Egyre súlyosabb az EU és Lengyelország viszálya, Varsó sokakkal tengelyt akaszt és nem érdekli, hogy az milyen kedvezőtlen következményekkel jár számára – mutat rá a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak a lengyel fővárosból keltezett tudósítása. A PiS most tetemes pénzbírságnak néz elébe, az uniónak viszont fel kell készülnie arra, hogy a britek után egy újabb tagot veszít el.

A lengyel alkotmánybíróság elnöke – Kaczynski bizalmasa – tegnap feloldotta elődjének döntését, amely az Európai Bíróság kívánságának megfelelően befagyasztotta a sokat bírált fegyelmi kamara működését a legfelső bíróságon. Azzal érvelt a tilalom eltörlése mellett, hogy a testület teljesen független. Ezért most újra előveszik a függően lévő ügyeket. A jelek nem arra utalnak, hogy Varsó engedne Brüsszellel szemben.

A másik kemény vitapontban, az uniós jog elsőbbsége kapcsán a döntés csak augusztus 3-án lesz meg, de nem sok kétség fűződik hozzá, hogy melyik félnek kedvez. Ezek után felvetődik, hogy a hatalomnak van-e bármiféle stratégiája a többfrontos harcban, amibe beletartozik a sajtó megregulázása is. A fő ellenfél az amerikai kézben lévő hírcsatorna. Az, hogy Kaczynski – Trump után – most Bidennel is csörtézik, arra utal, hogy vagy elvesztette kapcsolatát a valósággal, vagy nagyzási mániába esett. De tényleg azt hiszi, hogy megteheti?

Erre a Jog és Igazság egyik eddigi vezetője, aki éppen most hagyta ott pártját, mivel nem ért egyet a vállalkozásellenes gazdaságpolitikával, nos, ő azt mondja, hogy a miniszterelnök-helyettes legyőzhetetlennek érzi magát. Girzynski szerint pont azért indult „mitikus küzdelem” a média ellen, hogy egyben tartsák a kormánypárt mind inkább lázadozó tagságát.

Ugyanakkor a felmérések azt mutatják, hogy a lakosság – bármennyire támogatja is a tagságot – nem érzi, hogy itt a kilépés forog kockán. Ám ez gyorsan változhat, ha eszkalálódik a vita és mind érezhetőbbé válnak a pénzügyi kihatásai.

A konzervatív Le Figaro arra figyelmeztet, hogy a Magyar- és Lengyelország körül kirobbant kulturális harc az európai összefogást fenyegeti. A Bizottság egyszerre két értékrendet védelmez: egyfelől azt, amit az európai jog megfogalmaz, tehát az emberi jogok tiszteletben tartását, a sajtószabadságot, az igazságszolgáltatás függetlenségét. Másfelől a nemzeti kultúrákból eredő értékeket. Ám Budapest, Varsó és a hasonszőrűek civilizációs választást sürgetnek Berlinnel és Párizzsal szemben.

A Nyugat az egyre parttalanabb liberalizmus mellett tör lándzsát, ami mind inkább kiterjed a magánszférára, a genderelmélettel, a melegházassággal és a nemi kisebbségek jogainak megerősítésével. Ezzel szemben a Kelet visszatér a keresztény konzervativizmushoz és mind nyíltabban ellenzi a nyugati társadalmi változásokat. Az európai intézmények viszont képtelenek kitörölni a történelem markáns nyomait. Az imperializmus kísértése közepette a keletiek a kultúrában és a hagyományokban találnak menedéket. A nyugatiak ezzel szemben a jogban és az európai intézményekben látják a kiutat a nacionalizmus démonaival szemben.  

Keleten a szabadságharc a brüsszeli befolyás elleni küzdelemként, illetve a nyugati relativizmus által fenyegetett kulturális értékek megerősítéseként jelenik meg. Orbán és sokan mások úgy vélik, hogy az európai szabályok gyarmatosító megközelítést takarnak. A népességfogyás pedig felveti náluk a nemzethalál félelmét.

A migráció kapcsán szintén a nyugati értékek elutasítása jelenik meg. De egyben az orosz és a kínai rendszer tükröződik, amikor Budapest és Varsó elveti a kontinens másik felének ideáljait. Ez a geokulturális szakadék immár az európai egységet, a földrész erejét veszélyezteti. Rombolja az EU tekintélyét és befolyását a világban. Orbán új, kulturálisan illiberális korszakot ígér. Ez azonban meghatározhatja az egész jövőt, mármint, hogy Európa képes lesz-e elfogadni ezt az ellentmondást és valamiféle modus vivendit találni.

Nagyszerű hírnek tartja, hogy 16 szélsőséges párt, köztük a Fidesz a minap nyilatkozatot hozott nyilvánosságra az EU jövőjéről Sandro Gozi, aki a föderális Európát támogató szervezetek szövetségének (UEF – Union of European Federalists) az elnöke – írja az Euractiv. Az olasz EP-képviselő puszta kommunikációs akciónak tartja ugyan a deklarációt, amelyet főként Orbán és Le Pen szorgalmazott, miután jövőre mindketten választásokkal néznek szembe. Gozi ugyanakkor azzal magyarázza saját, kedvező reakcióját, hogy ezek a politikusok a jelenlegi unió mellett kardoskodnak, azaz fenn akarják tartani a konszenzusra épülő döntéshozatalt.

Viszont akkor nem világos, miért ágálnak annyira az unió ellen. Egyúttal emlékeztet arra, hogy a járvány megmutatta: veszélybe kerülhet a határok szabad átjárhatósága, a korlátlan áruforgalom és ez sokakat nyugtalanít. Ezért itt a nagy alkalom a föderális megoldásokra. Mellesleg szerinte a polgárok eddig is főként azt nehezményezték, hogy nagy lehetőségek maradtak kiaknázatlanul az együttműködésben. És már látható, hogy az a jó, ha Európa visszavesz egy halom jogkört a nemzetállamoktól, miután azok nem képesek megbirkózni egy sor bajjal.

Ám az gond, hogy sokan összekeverik a föderalizmust a központosított szuperállammal, mert az előbbi védi a nemzeti identitást, a kisebbségeket és arra törekszik, hogy a döntések mindig az arra leginkább alkalmas szinten szülessenek meg. Vagyis a hatalom és a jogkörök kiegyensúlyozott és demokratikus megosztását takarja. Egyben arra is rámutat a liberális törvényhozó, ha a földrész hatékony megoldásokkal áll elő, akkor az segíthet visszanyerni a politikába belefásult tömegek bizalmát.

A Deutschlandfunk szerint Ausztria úton van Budapest felé, mert a kormány már oly mértékben tenyerelt rá a sajtóra, hogy az a magyar viszonyokat idézi. Ezt a Kurier volt főszerkesztője mondja, aki jelenleg a NEOS (Az Új Ausztria és Liberális Fórum) ellenzéki párt képviselője, miután Kurz kancellár szívós munkával kipiszkálta előző tisztségéből.

Brandstetter véleményéhez csatlakozik az egyik kiadó vezetője is, aki elmondta: azért vesztették el az állami hirdetéseket, mivel kritikus anyagot közöltek a hatalmon lévő Néppártról. Úgy fogalmaz, hogy ez olyan, mintha már Bécsben is Orbán szabná meg a játékszabályokat.

Az osztrák sajtó persze erősen függ a kormánytámogatástól, illetve a hatalom által közzétett reklámoktól. A piac néhány kiadó kezében van, és nagy része közel áll az ÖVP-hez. Ráadásul – a jelek szerint – hamarosan a közszolgálati rádió, illetve tévé is a párt ellenőrzése alá kerül.

Kurz, akit bírálói narcisztikusnak jellemeznek, főleg a bulvársajtót igyekszik befolyásolni, azt, hogy mit ír róla. Nem kis pénzről van szó, a hatalom tavaly 200 millió eurót költött hirdetésekre. Ráadásul a legnagyobb ilyen laphoz, a Kronéhoz és annak minőségi, igen népszerű társkiadványához, a Kurierhoz bevásárolta magát egy ingatlanbefektető, aki jóban van a miniszterelnökkel.

A The Washington Post vezércikke arra hívja fel a figyelmet, hogy amíg a járvány tombol a világban, addig senki sem érezheti magát biztonságban, A kórokozó nem ismer sem falakat, sem határokat, sem pedig évszakokat. Ráadásul olyan országokat sújt újabban igen erőteljesen, amelyeket korábban elkerült. Így pl. Vietnamot és Dél-Koreát. Az afrikai helyzet pedig egyenesen riasztó.

A WHO azonban azt jelentette, hogy átmeneti enyhülés után a múlt héten 10%-kal ugrott meg a világban a fertőzöttek száma. Négy új törzs is lesben áll, hogy terjedhessen, sőt, új változatok is felbukkanhatnak. A világ közben kettészakadt, mert a fejlettebb része már a nyit, hála a tömeges oltásoknak. Másutt azonban pont az ellenkező irányban haladnak a dolgok. A fekete földrészen 8 hete egyre több a beteg, a halottak száma heti összevetésben 43%-kal ugrott meg. És nincs elég egészségügyi személyzet, felszerelés, utánpótlás és kórházi ágy a páciensek ellátására.

Indonéziában ugyanakkor csupán a lakosság nem egészen 6%-át oldották be, Dél-Korea 30%-nál jár. A megoldást elsősorban a vakcina hozná meg, de sok helyütt hiánycikk. Afrikában csupán az emberek 1,5%-a van túl mindkét adagon. Az USA-nak az eddiginél sokkal többet kell tennie, hogy mindenütt épüljenek gyógyszergyárak. Mert amíg nem oltanak be mindenkit, addig senki sem bízhat abban, hogy tényleg immunis.