Tekintettel arra, hogy nyugati vezetők jó ideje nem járnak Moszkvába, és egyeztetett politikát folytatnak Putyinnal szemben, ez a vizit (Szijjártó legutóbbi moszkvai látogatása) minimum árulás.
A kormány, merthogy kell neki a pénz, az elemzők legalábbis így tudják, és erre utal a magyar miniszterektől szokatlan túlmozgás is Brüsszelben, mindenféle engedményeket kínál a helyreállítási összegekért. Például azt, hogy rögvest társadalmi párbeszédbe fog minden nagyobb szabású döntése előtt, vagy, mondjuk, visszaállít egy anti-korrupciós bizottságot, persze szigorúan a minisztérium felügyelete alatt, hogy azért ne kanászodjon el túlságosan stb.
Majd azonnal átveri a parlamenten a kata bedöntését, és a rezsicsökkentés kiherélését a limiten felüli kétszeres áram- és hétszeres gázárakkal, az alattvalókkal megejtendő mindenféle, intim csevegés nélkül, Brüsszel meg nézhet ki a fejéből.
A kormány azt is nagyon a szívén viseli, hogy nyugati partnerei őt megbízható, mondhatni kebelbeli szövetségesnek tartsák, és hagyjanak fel azzal a hülyeséggel, hogy Orbán Putyin embere lenne. Majd a háború kellős közepén (vagy ahol épp vagyunk) Szijjártó minisztert Moszkvába küldi, hogy tárgyaljon a gázról az orosz gazdasági miniszterrel, de nyilván másról is, mert Lavrov külügyérrel is – igen, akitől a Barátság-rendet kapta – szót váltson, a szokott baráti alapon. Brüsszel meg néz a fejéből ki, lásd mint fent.
Tekintettel arra, hogy nyugati vezetők jó ideje nem járnak Moszkvába, és egyeztetett politikát folytatnak Putyinnal szemben, ez a vizit minimum árulás, ha meg azt nézzük, hogy az Európai Bizottság közös energiaprojektet próbál vinni, duplán az. Mindez pedig a brüsszeli pénzért való magyar kuncsorgás háttérzajával kísérve.
Most akkor kell a lóvé, vagy sem? Ha kell, minek naponta orrba rúgni azt, akinél a kassza kulcsa van, ha meg nem kell, minek a cirkusz az ígérvényekkel? Ráadásul Orbán felajánlásai parasztvakításnak is gyengék, és Brüsszel már közölte is, hogy a magyaroknak egy hónapjuk van az áttervezésre, vagyis a huzavona azt mutathatja, hogy Orbán igazából már lemondott az összegről, viszont elemzők szerint ezt nem teheti, hacsak nem akarja, hogy a rendszere nemsokára dögrovásra kerüljön, természetesen a rendszeren belül élő populációval együtt.
Ámde a „vezénylő tábornok” még mindig hihet abban, hogy az Európai Uniónak nem érdeke Magyarország lejtmenete, és különben is csak a szája nagy, Putyin amúgy is győzelemre áll Ukrajnában, Amerikában az ősszel győznek a trumpizmussal is operáló republikánusok, és Európában újjáéled a háború miatt befagyott szélsőjobb.
Így lesz, vagy sem, Orbánnak nincs más útja, csak ez. Minden más, politikai engedmények, európai módszerek, de láthatóan még a kis szabadságok, kis autonómiák, a kis pénzből élő, de eddig megélő szolgáltató és művészréteg is életveszély a számára.
Persze válság van, hétszeres gázár van, infláció van. Nem kéne annak lennie, de a krízis a kormánynak tejel, a rendszerből eddig jól megélt középosztály a fogát szívja, de alternatívát nem lát, a főispánság meg vármegye ötlete pedig a mégis lemorzsolódó szavazók helyére beszállítja a mélymagyar szélsőjobbot, már azt, ami még nincs ott.
Európa meg nézheti ki a fejéből, amíg még van neki.