A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) globális foglalkoztatásról szóló éves jelentése szerint – a fenntartható növekedés beindításához és a társadalmi kohézió megőrzéséhez – a világra 600 millió új produktív munkahely megteremtésének „sürgősen megoldandó feladata” hárul a következő évtizedben.

„A világ munkaerőpiacán tapasztalt háromévnyi folyamatos válsághelyzetek után és a gazdasági tevékenységek további hanyatlását előre jelző kilátások mellett globálisan tekintve a munkanélküliek száma 200 milliós foglalkoztatási hátralékot jelent” – közli az ILO a „Globális foglalkoztatási trendek 2012-ben: A foglalkoztatási válság elmélyülésének megelőzése” című éves jelentésében. Emellett a jelentés szerint több mint 400 millió új munkahelyre lesz szükség a következő évtizedben a becslések szerint évente 40 millió fővel növekvő munkaerő befogadásához. 

A Globális foglalkoztatási trendek című jelentés arra is rámutat, hogy a világnak szembe kell néznie a méltányos munkahelyek megteremtésének kihívásával is annak a – becslések szerint – 900 millió dolgozónak a számára, akik családjukkal együtt a napi 2 USA-dolláros szegénységi küszöb alatt élnek, főként a fejlődő országokban.

„A kormányok komoly erőfeszítései ellenére a foglalkoztatási válság továbbra sem enyhül, és világszerte három dolgozóból egy, vagyis becslések szerint 1,1 milliárd ember, munkanélküli, illetve szegénységben él” – jelentette ki Juan Somavia főigazgató. „Arra van szükségünk, hogy az első számú prioritás a munkahelyteremtés legyen a reálgazdaságban.” 

A jelentés leírja, hogy a 2009-ben kezdődött fellendülés rövid életű volt, és még mindig 27 millióval több munkanélküli dolgozó van, mint a válság kezdetén. Az a tény, hogy a gazdaságok nem teremtenek elegendő munkalehetőséget, tükröződik a foglalkoztatás népességhez viszonyított arányában (a foglalkoztatott munkaképes korú lakosság aránya), amely az eddig feljegyzett legnagyobb csökkenést mutatta 2007 (61,2 százalék) és 2010 (60,2 százalék) között. 

Ugyanakkor a munkaerőpiacon jelenleg csaknem 29 millióval kevesebb ember van annál, mint amire a válság előtti trendek alapján számítani lehetett. Ha ezeket az elbátortalanodott dolgozókat is a munkanélküliek közé sorolnánk, akkor a globális munkanélküliek száma a jelenlegi 197 millióról 225 millióra duzzadna, és a munkanélküliségi ráta 6 százalékról 6,9 százalékra emelkedne. 

A jelentés három forgatókönyvet vázol fel a foglalkoztatási helyzet jövőbeni alakulásával kapcsolatban. Az alap-forgatókönyv 3 millió új munkanélkülit jelez 2012-re, és azt jósolja, hogy a számuk 2016-ra 206 millióra fog emelkedni. Ha a globális növekedési ráták 2 százalék alá esnek, akkor a munkanélküliek száma 2012-ben 204 millióra emelkedik. Egy kedvezőbb, az euró-adósságválság gyors megoldását feltételező szcenárió szerint a globális munkanélküliség 2012-ben körülbelül egymillióval kevesebb dolgozót érintene.

A foglalkoztatási válság továbbra is a fiatalokat érinti a legsúlyosabban. A jelentés szerint a jelenlegi folyamatok alapján kevés remény van arra, hogy a közeljövőben jelentősen javulhatnak az elhelyezkedési kilátásaik. 

A Globális foglalkoztatási trendek 2012-ben című kiadvány leírja, hogy 2011-ben 74,8 millió 15 és 24 év közötti fiatal volt munkanélküli, ami több mint 4 milliós növekedést jelent 2007 óta. A jelentés hozzáteszi, hogy a fiatalok körében a munkanélküliség esélye világszerte közel háromszorosa a felnőttekének. A 12,7 százalékos globális munkanélküliségi ráta a fiatalok körében továbbra is egy teljes százalékponttal magasabb a válság előtti szintnél.

A jelentés további fontos megállapításai: 

• Észrevehetően lassabban halad a dolgozó szegények számának csökkentése. A világ összes munkavállalójának közel 30 százaléka, több mint 900 millió ember élt családjával a két USA-dolláros szegénységi szint alatt 2011-ben – ez 55 millióval több, mint amennyire a válság előtti trendek alapján számítani lehetett. Ennek a 900 millió dolgozó szegénynek körülbelül a fele az 1,25 USA-dolláros extrém szegénységi küszöb alatt élt.

• A veszélyeztetett foglalkoztatásban világszerte alkalmazott dolgozók száma 2011-ben becslések szerint 1,52 milliárd volt, amely 2000 óta 136 milliós, 2009 óta pedig közel 23 milliós növekedést jelent. 

• A nők körében 50,5 százalékos a veszélyeztetett foglalkoztatás aránya, amely meghaladja a férfiak körében mért rátát (48,2). 

• Kedvező gazdasági körülmények közepette a munkahely-teremtési ráták meghaladták a munkaerő-növekedést, támogatva ezzel a hazai keresletet, főleg Latin-Amerika és Kelet-Ázsia nagyobb feltörekvő gazdaságaiban. 

• A fejlett világ és a fejlődő országok közötti munkatermelékenységi különbség – amely az egyes országok között a jövedelemszintek konvergenciáját mérő fontos mutató az – csökkent az elmúlt két évtizedben, de továbbra is jelentős mértékű marad: a fejlett gazdaságokban és az Európai Unió területén az egy munkavállalóra jutó teljesítmény 72 900 USA-dollár volt 2011-ben, szemben a fejlődő régiók 13 600 USA-dolláros átlagával. 

„E legújabb adatok azt a növekvő egyenlőtlenséget és folyamatos kirekesztést tükrözik, amellyel a munkavállalók és családjuk milliói szembesülnek” – jelentette ki Somavia. „Hogy kilábalunk-e a válságból vagy sem, azon múlik, hogy végső soron mennyire lesznek eredményesek a kormánypolitikák. És a politikák csak akkor lehetnek eredményesek, ha pozitív hatással vannak az emberek életére.”

A jelentés olyan célzott intézkedések meghozatalára szólít fel, amelyek segítik a reálgazdaságban a munkahelyek számának a növekedését, és figyelmeztet arra, hogy a kiegészítő támogató állami intézkedések önmagukban nem lesznek elegendőek a fenntartható fellendülés előmozdításához.

„A döntéshozóknak határozottan és összehangoltan kell cselekedniük, hogy csökkentsék a félelmet és bizonytalanságot, amely hátráltatja a magánbefektetéseket, hogy a magánszektor újraindíthassa a globális munkahelyteremtés legfontosabb gépezetét” – hangsúlyozza a jelentés.

Arra is figyelmeztet, hogy csökkenő kereslet idején fontos a további ösztönzés, és ezt az államháztartás fenntarthatóságának a veszélyeztetése nélkül is meg lehet tenni. A jelentés felszólít a költségvetés konszolidálására irányuló erőfeszítések társadalmilag felelős módon történő kifejtésére, és a növekedési és foglalkoztatási kilátások irányelvekként történő alkalmazására.