(Írta: Selmeci János) Tömött sorok, telt ház, maszk nélküli fiatalok, oltási igazolvány nélkül beutazó külföldiek bulizhatnak a tavaly még veszélyesnek számító tömegrendezvényen, távolságtartás nuku, mégsem tűnik fel a járvány berobbanása és a fesztiválozók felelőtlensége miatt aggódó random orvos a médiában, talán ő is egy koncerten csápol éppen aggódás helyett, hála az istennek.
Jó, hogy megint van Sziget-fesztivál, jó hogy van megint szabadság. Jó sokba kerül.
Nemcsak a négyezer forintos hamburgerre gondolok, hanem a két évre megszűnő jogállamra, a bezárkózás miatt tönkrement életekre, az elszegényedőkre, az oktatásból kieső gyerekekre, az el nem látott rákosokra, azokra, akik még ma is félnek emberek közé menni, a gazdaság szétverésének még a következő évekre is kiható, nyilván életévekben mérhető hatására, és arra a kínzó tényre, hogy még mindig nem tudhatjuk biztosan, hogy ez az egész megérte-e.
Jobb elhinni, hogy igen, sétálni a felszálló porban a színpad felé a kétezer forintos „viceházmesterrel”, idegen emberekkel egymáshoz érni, örülni, örülni annak, hogy mindezt most már lehet, és elfelejteni kicsit, hogy rohadt nehéz idők jönnek.
De legalább szabadság az lesz. Ha vigyázunk rá.
