Információhiány és rászorultság – Hol is kellene kezdeni?

Világszerte fiatal lányok és nők milliói hiányozhatnak az iskolából és később a munkából is, mert nem elérhetők számukra az alapvető női intimhigiénés termékek. A különféle kényszermegoldások kitalálása mellett súlyos lelki teher is számukra a nőiségük megélése, gyakran beszélni sem mernek a felvetődő gondjaikról.

Amikor a nagyvilágban egyre több országban 0% áfával számlázzák az egészségügyi betétet és a tampont, amikor például az Egyesült Királyságban a Red Box kezdeményezés segítségével 2020-ra már minden iskolában lesz egy bárki számára hozzáférhető piros doboz a mosdókban, amelyből szabadon kivehet betétet, vagy tampont, aki éppen rászorul. A világ jó néhány országában – elsőként az afrikai Kenyában – úgy próbálták enyhíteni a menstruációs szegénységet, hogy csökkentették vagy teljesen eltörölték a női higiéniás termékek általános forgalmi adóját. Egy online petíció hatására néhány éve Kanadában is hasonlóan döntött a kormány, Írországban pedig soha nem is sújtotta áfa a tamponokat.

E kiragadott példák nyomán adódik a kérdés, vajon Magyarország mit tesz ebben a témakörben? Aki egy ideje figyeli a vonatkozó híreket az tudja, hogy a Vöröskereszt és némely civil szervezetek tesznek/tennének ebben az ügyben, a többség (aki tehetne) néma. Az persze tény, hogy másutt sem feltétlenül a kormányok, a politikusok kezdeményezték a menstruációs szegénység feltérképezését, és a megoldások kitalálást, viszont az biztos, hogy ahol van megfelelő érzékenység a hétköznapi problémák rendszerszintű kezelésére, ott eredmények is születnek.

A Magyar Vöröskereszt #lánybólnővé elnevezésű iskolai programjával a menstruációs szegénységgel szembenézés mellett azért is küzd, hogy megkönnyítse a kamaszlányok nővé válását.

A menstruációs szegénység okozta problémákkal sok fiatal lány küzd nőisége megélése kapcsán. Általában a hátrányos helyzetű térségekben figyelhető meg, hogy a higiéniai hiányosságok miatt gyakoriak az iskolai hiányzások, számos fiatalnál pedig pszichés gondokkal is találkozhatunk. A családoknak nincs pénzük az egészségügyi termékekre, így gyakran megtörténik, hogy a lányok rongyokat, papírt vagy vattát használnak az úgynevezett nehezebb napokon, amely következtében a fiatalok sokszor önbizalomhiánnyal küzdenek, de a kirekesztettség érzését is kénytelenek megélni. Arról, hogy hazánkban valójában hány embert érint a jelenség nincs pontos adat. 

Egy tegnap tartott izgalmas kerekasztal-beszélgetésen Váradi Mariann, a Magyar Vöröskereszt #lánybólnővé elnevezésű program szakmai vezetője ismertette a kezdeményezést, melyet hátrányos helyzetű térségekben valósítanak meg október elejétől egészen november közepéig a Magyar Vöröskereszt megyei szervezeteinek segítségével. A program célja az iskolai hiányzások csökkentése eszköz (intimbetét) -hiány miatt, valamint a felvilágosítás. A beszélgetések a testi fejlődésről, a higiéniáról és a menstruációval kapcsolatos témaköröket érintik legfőképp.  A felvilágosító órákat Vöröskereszt-munkatársak, helyi védőnők, és szaktanárok tartják majd. Így lehetőség nyílik arra, hogy az érintett lányok a gyakran tabunak tűnő témáról beszélgethessenek, helyes tanácsokat kapjanak és így oldják a szorongást. A fizikai szükségletek támogatása mellett az is célja a programnak, hogy a nővé válás büszkén vállalható legyen a bakfisoknak, ami a lelki-érzelmi fejlődésük szempontjából is nagyon fontos. 

Mintegy 250 iskolában 4300 hetedik osztályos nagylányt arról is megkérdeznek, hogy valaha hiányzott-e eszköz hiánya miatt tanítási óráról. A 7. osztályos lányok három hónapra elengedő egészségügyi betétet is kapnak a támogató Procter&Gamble jóvoltából. A program azonban nem csak ebből áll. „Az egész társadalom szempontjából fontos, hogy a lányok és a nők szorongások nélkül, felszabadultan élhessék meg nőiségüket és tisztában legyenek a legalapvetőbb egészségügyi kihatásokkal is. Ez fontos az egyén jó közérzete, kiegyensúlyozott lelki állapota szempontjából. Össztársadalmi tekintetben sem mindegy, hogy ki, hogyan éli meg női mivoltát” – mondta Váradi Mariann.

A kerekasztal-beszélgetés fő tanulsága, amit a szakemberek és a hozzájuk kapcsolódó felszólalók egységesen képviseltek: a felvilágosítás, a tudatformálás fázisa alapozhatja meg, hogy a segítségnyújtás valóban célt érjen, majd ezt kövesse a segítségnyújtás rendszerének kialakítása.

Mindenesetre óvatos becslések szerint Magyarországon a nők harmadát érintheti a menstruációs szegénység (a fejlett világban, ahol méréseket is végzenek, 10 százalék körüli), és egyáltalán nem csupán szegény falvakban fordul elő. Készítettek egy költségvetést, amiből kiderült, hogy körülbelül félmillió forintot költ el a legalapvetőbb menstruációs termékekre egy nő az élete során, bőven vannak az országban, akik a havi jövedelemből, ami olykor alig 40-50 ezer forint nem tudnak havonta 2-3 ezer forintot erre költeni. A találékonyság működik, de ettől még a még a megoldás igen messze van. Igaz, egyre több az adomány, azonban a menstruációs szegénység olyan probléma, ami továbbra is teljes körű megoldásra vár.

Hallgatva az okos és érzékeny diskurzust, bizony felvetődik az emberben: hol is kellene kezdeni, hiszen amíg olyanok az iskolai vécék, amilyenek, a megrongált csapokkal, koszos, elhanyagolt ülőkékkel, amíg nincs a fülkékben vécépapír, a mosdókban szappan, papírtörölköző, vagy amíg a családok számottevő részében az anyukák is úgy vélik, hogy a menstruáció idején nem szabad fürödni, és abszolút rendben van, ha igen fájdalmasak ezek napok, mert ez a nők átkozott keresztje, egyfajta betegség, addig erősen elgondolkodtató: hogyan és honnan is induljon, aki látja, érzi és elszenvedi a rászorultságot.