Jó 2600 magyar fiatal tanul az osztrák felsőoktatásban

Csak a hátramaradottak iránti tisztelet fordíthatja meg a populista hullámot – írja Timothy Garton Ash a londoni The Guardianben megjelent cikkében. A neves történész és Kelet-Közép-Európa-szakértő elsőre elvontnak látszó, filozofikus ihletettségű megállapítása valójában nagyon is konkrét, napi politikai fejleményhez, a szélsőjobboldali Alternatíva párt minapi németországi előretöréséhez kapcsolódik, azt próbálja értelmezni.

Fő gondolata nagyon egyszerűsítve az, hogy nem csupán a gazdasági szempontból hátrányos helyzettel, hanem számos kulturális tényezővel is magyarázható a jobbos nacionalizmus növekedése mind Európában, mind az Egyesült Államokban. E kulturális tényezők között a szerző megemlíti a politikai korrektség követelményét – azt, hogy bizonyos dolgokat úgymond illetlenség kimondani.

Felhívja a figyelmet arra, hogy az ARD német tévécsatorna felmérése szerint az Alternatíva párt híveinek 95 százalékát a német nyelv és kultúra féltése vitte a szavazó urnákhoz.

A jobboldali populisták jó választási eredményéhez természetesen hozzájárult a német nagypolitika, valamint az országban még ma is jól megfigyelhető kelet-nyugati megosztottság is. Ahogy Németországon belül Kelet-Németországban, úgy más országban is tapasztalható a „populistább módon szavazó régiókban” – Amerikában ez a liberálisabb tengerparti térségektől távol eső államokat, Nagy-Britanniában a kozmopolita Londonon kívüli, brexit-párti vidéki Angliát, Lengyelországban a keleti-délkeleti falusi vidéket jelenti leginkább – szóval mindezeken a helyeken gyakran hallható a helyi lakosok részéről az, hogy „mi is létezünk, de minket nem vesznek figyelembe, másodosztályú polgárként kezelnek”.

Timothy Garton Ash szerint az egyenlőtlenség, mint feszültségforrás nem csupán mérhető gazdasági számsorokban érhető tetten, hanem a másik iránti tisztelet egyenlőtlenségében, a hátramaradottak iránti figyelem hiányában is.

„Nem ismerek rá a hazámra” – idézi a szerző a bevándorlóktól idegenkedő populisták jellemző kijelentését, és felhívja a figyelmet arra a közvélemény-kutatásra, amely kimutatta, hogy a lengyelek 42 százaléka az iszlám terrorizmust tartja a legsúlyosabb nemzetbiztonsági veszélyforrásnak, miközben az országban lényegében nincsenek muszlimok. De – folytatja Timothy Garton Ash – nem csak a bevándorlásról van szó, hanem olyan kérdésekről is, mint az abortusz, illetve a melegházasság. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban is sokan úgy érzik, hogy a politikai korrektség követelményéhez igazodva egyszerűen nem szabad régimódi nézeteiknek hangot adniuk, és ezt a frusztrációt oldják fel a populisták, amikor megjelennek, és – legyen az Donald Trump, Le Pen vagy az Alternatíva – úgymond „végre kimondják” azt, amit eddig mindenki elfojtott magában. Gondolatmenetét összegezve arra jut Timothy Garton Ash, hogy a bajok csak akkor orvosolhatók, ha sokkal több figyelmet kap a hátrányt szenvedők gondolkodásmódja.

Röviden megemlítem még, hogy a Brussels Playbook, a Politico című amerikai hírportál európai napi hírlevele beszámol arról: Magyarországon megjelent a televízióban is a Soros György elleni propaganda. A reklámfilm azt állítja, hogy a pénzember azt várja el a kormánytól, fizessen minden migránsnak 29 ezer eurónak megfelelő összeget – és azt kéri a magyarokról, hogy mondják el, mi erről a véleményük.

A The New York Times a Reuters hírügynökség nyomán beszámol arról, hogy az Európai Unió 11 tagállama – köztük Magyarország – a dél-amerikai Mercosur-országokkal való agrárkereskedelmi megállapodás megkötésének az elhalasztását javasolja, mert úgy vélik, hogy a tervezetben lefektetett szabályok nem teremtenek tisztességes versenyfeltételeket.

A bécsi Der Standard az APA osztrák hírügynökség összeállítása alapján beszámol arról, hogy Ausztriában a felsőoktatási intézményekben a diákok 27 százaléka külföldi, szám szerint 370 600 közül 102 ezren érkeztek más országból. A külföldiek csaknem egyharmada német. Az ő részarányuk ennél is magasabb a privát egyetemeken. Létszám-sorrendben a németeket az olaszok követik – akik közt sok a német anyanyelvű, az osztrák diákokkal azonos jogállású dél-tiroli –, majd a bosznia-hercegovinai, a török, a horvát és a magyar diákok – utóbbiak közül 2639 fő.