Voltaképpen két szövegre hívom fel a figyelmet. Az egyik egy (aktuális, kulturális kérdéssel foglalkozó) „aktuálpolitikai” tudósítás Hogyan gondozd a magyarodat? A másik csupán szerény emlékeztető, az előbbi szövegben hivatkozott műre. Hátha elolvassa valaki, hogy eldönthesse, igaza van-e az „aktuálpolitikai” tudósítás szerzőjének. (Nyitó képünk: az osztrák író portréja a felső-ausztriai Obernatal Ohlsdorf álló Berhard-házról – a fotóst is tükröző felvételen (Fényképezte: Bruno Mayer; forrás: Wikipedia)
Szerintem igen, a tudósítás szerzőjének igaza van, de nem kívánom befolyásolni a befogadó véleményét. Mivel a tudósítás megemlíti a szóban forgó mű mottóját, amit a tudósító által megnevezett személy tévesen tulajdonit a mű szerzőjének, reményeim szerint kulturális missziónak tekinthető, hogy ide másolom a mottót. Azaz, a hivatkozottal együtt: mind a két mottót, mert az író, méghozzá sorszámozva, mindjárt kettőt írt a (ennek is van jelentősége) Thomas Bernhardnak* ajánlott művének a címe alá. A cím maga pedig ez volt: Így gondozd a magyarodat. Gondolom, a két mottó segíti a cím (és a szöveg) értelmezését, a netán ilyenfajta segédletre szoruló olvasónak, hallgatónak (tekintve, hogy hangjátékról van szó). Tehát:
Mottó 1.:
„Az oly nemzet, mely gyanúval és haraggal nézi, ha írói a nemzeti érdekeknél szentebbnek tartják az erkölcsöt és igazságot, elsősorban a saját igazsága iránt költene gyanút.” (Babits Mihály, 1939)
Mottó 2.:
„Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a „magyar” szó – potom száztizenöt év alatt – igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.
„Magyarni” franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam.” És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és …” (Itt egy csúnya szó következik.) (Örkény István)
Még pár mondat a csillaggal (*) jelölt név tulajdonosáról. Thomas Bernhard (Heerlen, Hollandia, 1931. február 9. – Gmunden, Ausztria, 1989. február 12.) osztrák író, a 20. század második felének egyik legjelentősebb német nyelvű szerzője. 1970-ben Büchner-díjjal tüntették ki. Részletek: https://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Bernhard
Egyetlen, művészi kifejezésmódjára vonatkozó idézet ugyanonnan: „Stílusára jellemző továbbá a túlzás és egyfajta apodiktikus (= logikailag szükségszerű, kategorikus állítás) hangnem; ezek segítségével érte el a provokáló hatást, hogy az élethazugságokat felfedje.”
Talán annyi kommentár megengedhető, hogy az idézetből kiemeljem ezt: „…hogy az élethazugságokat felfedje.”
Salzburgi utcanév-tábla (kép: Wikipedia)
A magyar Wikinél az angol konkrétabban fogalmaz Thomas Bernhard és Ausztria, meg a múlt viszonyáról: „…Often criticized in Austria as a Nestbeschmutzer (one who dirties his own nest) for his critical views, Bernhard was highly acclaimed abroad. Nevertheless, while reviled by some Austrians for his outspoken and harsh views of his homeland, including its Nazi past,[3] he was, during his lifetime, also highly acclaimed in Austria, winning a number of major awards, and was seen by many as the pre-eminent writer of the time… Many of his plays—above all Heldenplatz (1988) – were met with criticism from many Austrians, who claimed they sullied Austria's reputation…” Hevenyészett fordításban: „…Ausztriában a kritikus véleménye miatt gyakran bírálták azzal, hogy a saját fészkébe piszkít (Nestbeschmutzer), ám külföldön igen nagy elismerés övezte. Mindazonáltal, habár voltak osztrákok, akik gyalázták azért, mert szókimondó és kíméletlen véleményeket fogalmazott meg a hazájáról, ideértve annak náci múltját is, Bernhard életében nagy megbecsülésnek is örvendett Ausztriában, fontos díjakat nyert el, és sokan a kor legjelentősebb írójának tekintették… Sok osztrák bírálta számos darabját, mindenekelőtt a Heldenplatz-ot (1988), mondván, hogy besározza Ausztria jó hírnevét…”