Öt Grammy-, három Oscar-díj: a nagy és felejthetetlen filmdalok francia komponistája, élete 87 esztendejében elhunyt. A legismertebbek között tartották számon a francia filmzeneszerzőt, akit a nálunk is hatalmas sikerrel vetített Cherbourg-i esernyők című filmmusical dallamai tettek halhatatlanná. (A nyitó képen a Cherbourg-i esernyők című film két főszereplője, Catherine Deneuve és Nino Castelnuovo.)
A 85 esztendős Michel Legrand a Reuters felvételén.
Legrand a nemzetközi szórakoztatózenei élet és a filmipar számos kiválóságával – Ray Charles, Frank Sinatra, Edith Piaf, Jean-Luc Godard, Orson Welles, Robert Altman – dolgozott együtt. Első Oscar-díját a Thomas Crown-ügy című filmdráma slágerré lett „The Windmills of Your Mind” (Szélmalom) című daláért nyerte el. Az első Oscart még kettő követte; Grammy-díjra 17 alkalommal jelölték, ebből ötöt vitt haza.
Párizsi zenészcsaládban született 1932-ben, tízévesen íratták be a francia főváros zenei konzervatóriumába; egész életét a muzsika töltötte ki, alkotni, komponálni, gyönyörködtetni akart, és ez sikerült is neki. A kimagasló sikert a filmzenék hozták el számára.
Mireille Mathieu francia sanzonénekesnő szerint – akinek Legrand jó néhány sikeres dalt komponált – Michel zenéje elvarázsolta a világot. „Számomra halhatatlanná vált zenéje és elragadó személyisége által”.
A filmforgatás egyik helyszíne, az esernyősbolt, 1967-ben.
Nem röstellem bevallani, hogy friss házasként szerénységemet is elvarázsolt Legrand zenéje – a Cherbourg-i esernyők által.
Szíven találta a teenagereket, a tizenéveseket (sőt, még a náluk idősebb korosztályt is!) néhány esztendővel ezelőtt a francia filmgyártás egyik – kísérletnek szánt, végül is kiválóan sikerült – alkotása, a „Cherbourg-i esernyők”. Pedig akkor már javában üvöltött, tam-tamolt a beat! Maguk az alkotók is kételkedtek, elhallatszik-e a film-musical zenéje, az egész játékot átszövő, összehangoló, felejthetetlenné tevő dallama azokhoz, akiknek szerezte Legrand.
A háború utáni kor eszmélő emberkéi az esernyős Cherbourg-t zárták (talán évtizedekre) a szívükbe. És apáik, nagyapáik? Milyen emlék villan agyukba Cherbourg hallatán? Egészen biztos, hogy nem az esernyős üzlet tündérkéje és az Esso-állomás szerelőfiúja. Nem cseng fülükben a kedves filmzene sem.
Hanem: ott dübörög emlékezetükben a második világháború százezernyi bombája, a normandiai partraszállás ejtőernyős hadosztályainak véres-dicső csatája, 1944. június 6-a, amikor a krónika szerint: „La Grande épopée est commencée…a nagy hőstörténet megkezdődött…
A filmbéli esernyőkre nem sok emlékeztet manapság. Képeslapok, apróságok maradtak csupán? A Divette utcában, ahol az esernyősüzlet, majd később a mosoda állt, kidőlt-bedőlt, lehúzott redőnyű üzlet látható. A film zárójelenetében fényképezett Esso benzintöltő-állomás viszont napról napra nagyobb forgalmat bonyolít le. Ha csak a fuvarozó vállalatok gépkocsijai (három cég mintegy négyszáz kamionja indul útnak hajnalonként Cherbourg-ból, hogy a tengeren hozott árut továbbítsa) tankolnának ott, a helyi Esso akkor is megélne. De vesznek ott benzint, gázolajat számtalan személygépkocsi, autóbusz is, valamint azoknak a jachtoknak a gazdái, amelyek a város külön kikötőjéből indulnak partmelléki vagy akár angliai útjukra.
A második világháború 65 bombatámadásának nyomait már eltüntették Cherbourg-ban. Velük együtt romba döntik a földgyaluk a régi, omladozó épületeket is, hogy helyet teremtsenek a tíz-tizenöt emeletes toronyházakkal telitűzdelt új lakónegyedeknek.
Békés kereskedőélet folyik a 75 000 lakosú városban. A tengerparton azonban, Cherbourg északkeleti részén a francia haderő egyik fontos egysége áll bevetésre készen. A tízemeletes pontházakból odalátni a szürke, beton erődrendszerre, a katonai területet övező nyolc bástya mögötti részre, ahol a III. Napóleon nevét viselő dokkban már majdnem kész az V. Köztársaság második atom-tengeralattjárója. A haditengerészeti iskolában évekre előre kiképezték a legénységét…”