Az újságíró archívumából – Amikor Harry a kocsiért ment, nem tudhattuk…

Rex felügyelőt milliók imádják, különösen azóta nőtt meg kedvelőinek tábora, amióta már nem csupán az eredeti, tehát német nyelvterületen vetítik az okos farkaskutya és gazdái kalandjait, hanem például olaszok is remekül hasznosítják Rexet a saját (!) tévésorozatukban. A (nyugat-)európai bűnügyi tévéfilmsorozatok koronázatlan királya a Rexnél régebb óta, 1973-tól 25 éven át forgatott-vetített nyugatnémet bűnügyi tévéfilm-sorozat, a Derrick, azaz megszemélyesítője, Horst Tappert és állandó társa, a nem sok szót kapott Harry Klein, azaz Fritz Wepper, akihez Derrick általában így szólt: „Harry, hozd a kocsit!” Derricket az éppen negyedszázadig tartott, már-már végtelennek látszott sorozata okán (is) szakmai és állami díjak sokaságával tüntették ki, mígnem egyszer (öt évvel a halála után!) vége szakadt a diadalmenetnek. Kiderült, hogy az 1923-ban született Tappertet a középiskola után besorozták a hírhedt Waffen-SS-be, majd 20 évesen a 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztály 1. páncélgránátos ezredébe helyezték át. Érdekesség, hogy a Derrick-sorozat alkotója, Herbert Reinecker is ugyanott, a „halálfejeseknél” volt katona… Katonai múltja miatt a krimisorozat gazdája, a ZDF (a második német közszolgálati tévécsatorna) nyomban leállította a Derrick vetítését – boltjában azonban továbbra is megvásárolhatók az epizódok…   Derrick/Tappertről még annyit, hogy az egyik legfoglalkoztatottabb német filmszínész volt – túl a 281 részes (!) tévésorozaton, amelyet 1998-ban, 75 évesen hagyott abba, és ami által kultuszfigura lett nemcsak a hazájában, hanem az egész világon. Hosszú szenvedés után, 2008. december 13-án hunyt el. Az archívumomból most elővett (a Képes Európa 1998. január 21-i számában megjelent) Derrick-írás Tappert nyugállományba vonulásakor készült. Íme:  

«Ha már más nem jut a tévékrimi-forgatókönyvírók eszébe, akkor egyszerűen lepuffantatják főhősüket – akár a mindaddig sikeres bűnügyi főfelügyelőt is –, hogy valamiképpen befejezhessék a rövidebb-hosszabb epizódfolyamot. A nyolcvankét esztendősen is ötletgazdag író, Herbert Reinecker a kétszáznyolcvanegyedik (!) Derrick-folytatásban – forgatását ezekben a napokban fejezték be a müncheni stúdiókban – egyszerűen nyugdíjba küldi főhősét, Stefan Derrick bűnügyi főfelügyelőt, azaz Horst Tappertet.

Talán ideje is, elvégre Tappert/Derrick zsaruként és színészként is jócskán túljátszotta szolgálati idejét: hetvennégy esztendős. A német krimi nagyura, Tappert már a jubileumi, kétszázötvenedik folytatás idején is dicsőséggel kiszállhatott volna a Derrickből, senki sem rótta volna föl neki ezt, de nem így történt, ráhúzott még jó néhány esztendőt, miáltal az idén már huszonharmadik éve elsősorban ez a szerepe. Akárhogy számoljuk is: havonta egy, sőt némelykor két epizódot is el kellett készíteni ahhoz, hogy már-már a Dallas rekordjához közelítő számot produkálja a második német közszolgálati tévécsatorna, a ZDF havonta jelentkező krimije. Ráadásul a Derrick a legjobban forgalmazható terméke is a ZDF-nek (folytatásonként négymillió forintnak megfelelő összegért adják a kópiát sugárzási joggal együtt, az eredeti film elkészítése viszont harmincszor annyiba kerül). Alig van olyan ország a Földön, ahol meg ne fordult volna valamelyik televízió műsorában, népszerűsítve a „jó németet”, miként Kohl kancelár fogalmazott a Derricket méltatva. Egy kezén megszámolhatja a néző, hányszor kapott a müncheni rendőrség főfelügyelője a pisztolyához, vagy tett hirtelen mozdulatot azért, hogy elcsípje a tettest. Tanító bácsis szelídséggel és logikával mindig győzedelmeskedhetett. Erősítve ezzel a nézőnek a becsületes, okos német rendőrbe vetett hitét, továbbá azt is, hogy a jó mindig győz a rossz fölött. Illetve csaknem mindig, mivel Derrick felderítési aránya nem száz, hanem „csak” 99, 2 százalék. Volt ugyanis néhány ügye, amelyben nem tudta bebizonyítani, hogy az általa bűnösnek tartott csirkefogó, akármilyen jómódú is, bizony gyilkolt. A futószalagon előállított Derrick-epizódok – németországi felmérés szerint – Horst Tappertet a legismertebb harminc sorozatszínész között tartósan az előkelő negyedik helyre juttatták. Stefan Derrick nem zseni – állapította meg a filmbéli főfelügyelőről egyik kritikusa. Csak kérdez, kérdez, aztán rájön a valóságra. A néző Derrickben az átlagos megtestesülését szereti, a saját értékrendjéhez, igazságszeretetéhez közel állót.

Az utolsó epizód, a Búcsúajándék szeptemberben kerül képernyőre. Derrick akkor adja vissza szolgálati jelvényét. Máris találgatják: kié lesz ez a jelvény? Derrick „atyja”, Reinecker forgatókönyvíró ugyanis huszonötezer percnyi tiszta játékidő után sem akarja befejezni a sztorit. Új főszereplő személyéről azonban egyelőre nem döntöttek. Annyi biztos, hogy a hetvennégy esztendős Tappertnél fiatalabb felügyelőt kell találni. Szóba került, legyen az utód Derrick szerelemgyereke. Talán nem is emlékszik már a néző a huszonkét esztendővel ezelőtti epizódra, amikor Derrick csókot váltott egy pszichológusnővel. Csakhogy egy huszonéves suhancot mégsem lehet kinevezni a gyilkossági csoport főnökévé… Harry Klein, Derrick „hallgatag jobbkeze”, az ötvenhat éves Fritz Wepper már nyilatkozott is az ügyről: bár nem maximalista, de meggyőződése, hogy csakis ő lehet Derrick méltó utóda. Hűségével, szolgálatkészségével igazán kiérdemelte ezt a szerepet. Elvégre van-e még egy olyan színész, aki megelégszik annyival, mint amennyi neki jutott Derrick mellett!

Emlékezhetünk, szerepe gyakorta egyetlen dologra korlátozódott: okosan hallgatta főnöke fejtegetéseit, aztán eleget tett Stefan kívánságának: „Harry, hozd a kocsit!” Méghozzá mindig a legújabb típusú BMW-t, legalább ennyi sikerélmény megadatott Harrynak. Derrick utódlását illetően valószínű, hogy Fritz Weppernél fiatalabb, negyven év körüli színész veszi át a szerepet. Ezek után csak egy kérd és marad: és a nyolcvannégy esztendős forgatókönyvírót ki váltja föl?»